A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Némethné Dikán Nóra: Egy dokumentum-sorozat megszületésének története. Az 1956. október 26-i nyíregyházi tüntetés

Némethné Dikán Nóra A munkástanács megalakulását tartalmazó felhívás szövegezése a stúdióban Miután a rabokat a börtönből kiszabadították és ezt Szilágyi és Rácz bejelentették a városi tanács erkélyén, az ideiglenes munkástanács tagjai közül többen külön csoportokban elindultak a rádióhoz: Kollonai Béla és Molnár Jenő Vass Ottónak, a stúdió munkatársának társaságában nem sokkal 17 óra után érkezett meg a rádióhoz, ahol már ott találták Szilágyi Lászlót, aki éppen írógépbe diktálta Trencsényi István rádióriporternek a felhívás szövegét. Ezután Molnár Jenő és Kollonai Béla is bekapcsolódott a felhívás fogalmazásába. Később megérkezett Havasi Mihály segédmunkás, volt állatnagykereskedő és Jaross Károly ügyvéd is. Jarosst állítólag Tomasovszky hívta a rádióhoz azzal, hogy Jarossnak ott a helye, mert ő lesz a megalakuló FKGP-nak a titkára. Egyébként Jaross Károly kifakadására törölték a készülő felhívásból a szocializmusra és a pártra való utalásokat. Tomasovszky csak rövid ideig tartózkodott a stúdióban, mert telefonon elhívták a Damjanich laktanyához. 18.30-kor hangzott el a rádióban az Ideiglenes Munkástanács Intéző Bizottságának felhívása,

5 amelyet a másnapi Szabolcs-Szatmári Néplap is közölt. „1956. október 26-a nevezetes napja Nyíregyháza város történelmének. Ezen a napon Nyíregyháza város dolgozói nemzetiszínű zászlók alatt felvonultak a város főterére azért, hogy a széles nemzeti egység nevében kibontakozó új életünkhöz erőt adjanak. Ez a békés tüntetés méltó volt Nyíregyháza város munkásaihoz, értelmiségéhez, diákjaihoz. Rend és nyugalom volt egész nap. Ezzel bizonyították, hogy megértették Nagy Imrének, a kormány elnökének a magyar dolgozó néphez, a nemzethez intézett szavát."- kommentálja a felhívás a városban történteket. Majd szólt a polgárőrség és a városi Munkástanács Intéző Bizottságának megalakulásáról. Végül széles nemzeti összefogás jegyében rendre és nyugalomra hívta fel a város lakosságát (Szabolcs-Szatmári Néplap 1956. október 27. 1-2.). Sortűz a Damjanich laktanyánál Tomasovszky András alig tette be a lábát a stúdióba, ahol Szilágyiék szövegezték a rádióban beolvasandó felhívást, mikor jött egy telefon Hubicska Zoltán ezredparancsnoktól, hogy a tömeg fegyvert követelve körülvette a Damjanich laktanyát. Hubicska arra kérte a munkástanács vezérkarát, hogy gondoskodjanak a tömeg szétoszlatásáról. Tomasovszkyt erre motorkerékpárral kivitték a laktanyához, hogy a stúdió épületéhez vezesse a tüntetőket arra való hivatkozással, hogy fontos közleményt fognak beolvasni, s azt meg kell hallgatniuk. A tüntetők egy kisebb része el is ment Tomasovszkyval. A rádió elé érve azonban berontottak a stúdió helyiségébe, itt hangosan fegyvert követeltek. Jaross Károly ügyvéd a városi tanácson szerveződő polgárőrségbe irányította őket, ott adnak fegyvert is, mondta. A zavargás miatt a rádióadást beszüntették és Szilágyiék is visszamentek a városi tanácsra. Tomasovszky még maradt, s az ott lévőket tájékoztatta arról, amit a laktanyánál látott. Még ki sem lépett a kapun, amikor telefonhoz hívták. Hubicska őrnagy közölte vele, hogy újra ott vannak a tüntetők és be akarják törni a kaput, kérdezte, hogy mit csináljon. Tomasovszky javasolta, hogy állítson elő vagy húsz katonát fegyverrel, de töltény nélkül és küldje a tömeg közé, majd indítsa el őket a városi tanácsra. Hubicska ezt nem helyeselte. Tomasovszky ismét elindult a laktanya felé, de alighogy elhagyta a rádió épületét, már hallotta a lövöldözéseket, és a robbanásokat. Mire a motorkerékpárral a laktanyához érkezett, már csak a sebesülteket konstatálhatta, köztük Budai Antalt, akit lábszáron lőttek. A laktanyában rekedt Kabai Dezső is, aki Rácz megbízásából Hubicskával tárgyalt arról a 30 katonáról, akiket a rend fenntartásához kértek segítségül. Kabai, mivel már kijutni a laktanyából nem tudott, megpróbált a kapun belülről szót érteni a tüntetőkkel és távozásra bírni őket. Telefonon Rácztól is segítséget kért, s látta, amint Pintér István, a MOKEP igazgatója, a laktanyán kívül próbálta csendesíteni a tömeget, szintén eredménytelenül. Rövidesen Rácz István is megérkezett a laktanyához, de már nem tudta befolyásolni a történéseket, sőt majdnem 5 Századvég füzetek 3. A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23.- november 9. A Századvég és a Nyilvánosság Klub közös kiadása, Budapest 1989. 95. 384