A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Némethné Dikán Nóra: Egy dokumentum-sorozat megszületésének története. Az 1956. október 26-i nyíregyházi tüntetés
Némethné Dikán Nóra Miután Szilágyi László befejezte beszédét és a tér előtt álldogáló mintegy 3000 ember elénekelte a Szózatot, az erkélyen lévők bementek a tanácsterembe, ahová egymás után érkezett a megyei tanácstól Molnár Jenő elnökhelyettes, a pártbizottságtól Kollonai Béla, a HNF-tól Kovács István, továbbá feljött a tömegből Szentmártoni Sándor demecseri, Dobos Gábor apagyi lakos, Vasvári Pál a tervező iroda dolgozója és sokan mások mint küldöttek. Szilágyi után a megyei tanács elnökhelyettese, Molnár Jenő, aki a Hazafias Népfrontnak is az elnöke volt, lépett az erkélyre. Kocsány Gyula délután fél kettő körül telefonált még a nyomdából Molnár Jenőnek, hogy menjen a Kossuth szoborhoz, mert a tömeg őt akarja hallani. Molnár Jenő, aki ekkor a megyei tanácson tartózkodott, átment a városháza előtti térre. Az itt gyülekezők közül azonban senki sem szólt hozzá, ezért hazament a megyei tanács épületében lévő szolgálati lakásába. Úgy 14 óra körül felkeresték a lakásán a városi és a megyei pártbizottság munkatársai (Kollonai Béla, a megyei PB ipari osztályának vezetője, Végh József, az agitációs és propaganda osztály vezetője, Gyebróvszki László, az MDP Nyíregyháza városi titkára) és ismételten arra kérték, hogy menjen a városi tanácsra és mondjon beszédet. Amikor Molnár a városházára érkezett, találkozott főnökével, Fekszi István megyei tanácselnökkel, aki kérte Molnárt, jelentse be, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága a forradalom mellett áll. (Molnár, aki egyébként a HNF megyei elnöke volt, beszédében nem említette meg a tanácsi vb-t, csak a Hazafias Népfront nevében nyilatkozott.) Molnár Jenő szónoklatának lényege: ez az első alkalom, hogy szemközt áll a néppel, hogy kiállhat a nép elé. Most már nyíltan lehet szólni és a jövőben nincs szükség sem a Szovjetunió, sem Amerika segítségére, elintézi a maga sorsát a magyar nép a saját erejéből is. Molnár Jenő után Kovács Istvánt, a HNF titkárát szólították az erkélyre, aki egy, a hangulathoz nem igazán illő versidézettel kezdte mondandóját. A tömeg lehurrogta, hogy nem frázisokra van szükség. Úgyhogy Kovács tovább már nem jutott szóhoz. Dandos Gyula meglátta az erkélyről Rácz Istvánt, volt tanárát (Dandos a gimnázium három osztályát a Vasvári Pál Gimnáziumban végezte) és lekiabált, hogy „Tanár úr, tessék feljönnif. így került Rácz István a városi tanács erkélyére és kezdődött el szerepe a forradalmi eseményekben. Rácz arról beszélt, hogy a budapesti események bebizonyították, hogy az ijjúság szereti a hazáját és forradalmat csinált. A nyíregyházi diákság is együtt érez a budapesti diáksággal és csatlakozik a forradalomhoz. Arra kérte a jelenlévőket, hogy a 12 év eredményeit ne döntsék romba, vérontásra ne kerüljön sor. Kocsány Gyula, aki a nyomdából szervezte a gyűlés szónokait, akkor ért a városházára, amikor már Rácz István beszélt az erkélyről. Ugyancsak Rácz István szónoklata közben futott be a városi tanács elé Tomasovszky vezetésével a Damjanich laktanyából egy teherkocsi 20-25 honvédtiszttel és közkatonával (25. kép). A katonák megjelenése után a városi tanács erkélyéről leszóltak, hogy menjen fel a honvédség részéről is valaki és mondjon beszédet. Az erkélyről Tóth Ferenc százados, az akkori kommendáns (politikai tiszt) üdvözölte a forradalmat és bejelentette a honvédség támogatását. A repülős sapkát viselő Tóth századost a tömeg ávosnak nézte és kiabálni kezdtek, hogy „Le vele. 1 ". Majd mikor felvilágosították az összegyűlteket, 25. kép Megérkeznek a katonák Tomasovszky András vezetésével és bejelentik, hogy a honvédség a forradalom mellé áll Abb. 25 Unter Leitung von András Tomasovszky kommen die Soldaten vor dem Rathaus an und verkünden, daß sie sich an die Seite der Revolution stellen 380
