A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Némethné Dikán Nóra: Egy dokumentum-sorozat megszületésének története. Az 1956. október 26-i nyíregyházi tüntetés
Egy dokumentum-sorozat megszületésének története Az 1956 október 26-i nyíregyházi tüntetés Némethné Dikán Nóra A Jósa András Múzeum ,/íz 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai" című 11 kötetes forráskiadvány sorozata nemcsak amiatt kötődik dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató nevéhez, mert felvállalta a sorozatszerkesztői tisztséget és egyben a kiadás költségeinek fedezéséhez is kihasított egy nem is jelentéktelen összeget az Igazgatóság költségvetéséből, hanem a témaválasztás ötlete is tőle származott. Az 1956-os forradalom megyei történetére vonatkozó források felszabadítása a kutatás számára 1989-ben a helyi politikai közéletünket is átformáló megyei kerekasztal tárgyalások egyik fő témája volt. Az elhatározás világos volt: megírni 1956 „valósághű" történetét. Megvalósítani annál nehezebb, mert a kerekasztal tárgyalások résztvevőit nem a történeti kutatások módszertani és tartalmi kérdései, hanem annak politikai hozadékai izgatták. A kerek-asztal tárgyalásokon résztvevő politikai szervezetek által delegált történészbizottság közös kiadásában megjelenő forráskiadványból így nem lett semmi. Az utolsó megbeszélés - mielőtt végképp megfeneklett az együttműködés - éppen a mi intézményünkben, a Jósa András Múzeumban zajlott le. A tárgyalások megszakadása után dr. Németh Péter javaslatára döntött úgy az alighogy megszületett MSZP, hogy önállóan kiad egy dokumentumkötetet „1956. októbere SzabolcsSzatmárban" címmel. Az MSZP új vezetősége elfogadta azt a javaslatot is, hogy a kötet szerkesztésére és a bevezető megírására dr. Vida István történészt, az MTA Történettudományi Intézetének akkori osztályvezetőjét kérje fel. A dokumentumok összegyűjtését és válogatását én végeztem. A forráskiadvány kitűnő országos kritikát kapott, s ezzel megnyertük a szakma támogatását a további, immár a „megtorlás" témaköréből készült forráspublikációk számára is. A történet második része ezután következett. 1989-ben megkezdődött a volt MSZMP levéltárainak - köztük a megyei pártarchívumnak - hányattatása. Az MSZP megyei vezetése a „vagyonelszámoltatás" során tett ugyan egy sikertelen kísérletet, hogy a Sóstói úti pártiskolát megszerezze a pártarchívum számára (és egyben az alakuló új párt székházának). A megyei tanács sem megfelelő épület biztosítását, sem a levéltár személyzetének anyagi költségeit nem vállalta. Ez az adott helyzetben érthető volt, mert a pártarchívumok tulajdonjogi kérdései még tisztázásra vártak: megmaradnak-e az utódpárt tulajdonában és közcélokat szolgáló, nyilvános magánlevéltárként funkcionálnak vagy beolvadnak az állami levéltárakba. Az utóbbi elképzelés realizálódásáig kemény politikai csatározás folyt, bár a végkifejlet nem lehetett kétséges. A Párttörténeti Intézet - amelyhez a vidéki pártlevéltárak is tartoztak - szeretett volna egy országos archívumot létrehozni és megpróbálta valamennyi megyei pártlevéltár anyagát Budapestre szállíttatni. Azonban csak néhány megye, köztük Szabolcs-Szatmár vitte fel az iratanyagát a fővárosba. Majd miután eldőlt, hogy csak az 1948 előtti levéltári iratok maradnak a Magyar Szocialista Párt tulajdonában, az MDP és az MSZMP iratanyaga pedig az állami levéltárakba kerül, a megyei pártanyagot is visszaszállították Nyíregyházára. Mint a kétszemélyes megyei pártarchívum „vezetője" (rajtam kívül csak egy levéltári kezelőt alkalmaztak) állásom az MSZMP-vel egyidejűleg megszűnt. Rövid intervallum után a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága alkalmazott, az az intézmény, ahol szakmai pályafutásomat kezdtem, s ahonnan azért távoztam, hogy férjem karrierjének ne legyek akadálya. (A hetvenes-nyolcvanas években férj-feleség nem igen dolgozhatott egy munkahelyen, különösen akkor nem, ha az egyik vezető beosztású volt.) Sem a múzeumi munka, sem annak történeti gyűjteménye nem volt ismeretlen számomra, s a jelenlegi munkatársak egy részével még együtt is dolgoztam itt a Jósa András Múzeumban. A gond sokkal inkább egy olyan kutatási témának a kiválasztása volt, amin hosszabb távon nemcsak munkálkodhatok, hanem meg is tudom szerezni hozzá a pénzt. A múzeumok szakmai 365
