A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Pető Mária: François-Sulpice Beudant kelet-magyarországi utazása 1818-ban

Fran^ois-Sulpice Beudant kelet-magyarországi utazása 1818-ban Pető Mária A külföldi utazók munkásságával foglalkozó, gazdag művelődéstörténeti irodalom méltatlanul mellőzött alakja F.-S. Beudant (1787-1850) annak ellenére, hogy Birkás Géza több, kitűnő tanulmányban (BIRKÁS 1931a., BIRKÁS 1931b., BIRKÁS 1934., BIRKÁS 1936., BIRKÁS 1948.) értékelte a francia tudós magyarországi útjáról írott hatalmas, négykötetes művét (BEUDANT 1822.), és ezeken kívül más szerzők tollából is jelentek meg róla szóló írások (DORNYAY DARNAY 1931., DORNYAY DARNAY 1933., DORNYAY DARNAY 1934.; MISS-PETŐ 1993.). Valójában - a geológusoktól eltekintve - nálunk a nevét is alig ismerik (INKEY 1914. 18. 3. jegyzet). Beudant utazásának kimondott célja csak a fiatalkorú vulkáni képződmények és az ércbányák tanulmányozása volt, de könyve nemcsak szaktudományi megállapításokat tartalmaz, hanem országunk természeti viszonyainak, történelmének, népességének, gazdasági és szellemi életének részletes, jóindulatú, de ugyanakkor tárgyilagos leírása, mely igen gazdag forrásanyagot szolgáltat a XIX. század eleji viszonyokra vonatkozóan. Beudant magyarországi utazása idején - 29 évesen - már a Francia Királyi Ásványtár aligazgatója volt, később a párizsi egyetemen a Természettudományi Kar Ásványtani Tanszéke tanárává nevezték ki, majd 1824-ben a Francia Akadémia tagja lett, s később a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjává választotta. Művének előszavából tudjuk, hogy magyarországi útjára alaposan felkészült, mintegy 5 oldalon keresztül sorolta fel azokat a könyveket, melyekből hazánkra vonatkozó ismereteit merítette. Utazásának megvalósításában segítségére volt Podmaniczky József báró, aki a monarchia delegátusaként ebben az időben Párizsban tartózkodott és aki a fiatal tudóst hasznos tanácsokkal, valamint magyarországi barátaihoz intézett ajánlólevelekkel látta el. Beudant utazását, majd később könyvének kiadását XVIII. Lajos francia király finanszírozta. Szerzőnk - ahogy ő írja - „csak" 9 hónapot fordított magyarországi útjára. Párizsból Bécsbe utazott és itt hosszabban elidőzött, hogy alaposan tájékozódjék a magyar viszonyokról. Noha ismerősei igyekeztek lebeszélni útjának folytatásáról a közbiztonság hiányára, a közlekedési viszonyok kezdetlegességére, az egészségtelen éghajlatra, a lakosság vadságára és idegengyűlöletére hivatkozva, céljától eltéríteni mégsem tudták. Beudant folytatta útját és 1818. május 22-én hazánk földjére lépett. Utazásáról naplószerű feljegyzéseket készített azzal a céllal, hogy tapasztalatait másokkal is megossza. „Különböző szempontok vezettek arra, hogy egy időrendi beszámolót írjak magyarországi utazásomról. A megfigyelések bemutatásának ez a módja azzal a jelentős haszonnal jár, hogy lehetővé teszi az utazó számára, hogy betekintsen sok olyan részletbe, melyek nem kaphatnának helyet a fő fejezetekben, de amelyek mégis sok vonatkozásban érdekelhetik az olvasót. Mivel Magyarországot általában nagyon kevéssé ismerik, nem mellőzhettem el, hogy bemutassam azt a kevés megfigyelést, amit a szokásokról, az intézményekről, a városok elhelyezkedéséről és építményeiről, az utak állapotáról, a lehetőségekről és a nehézségekről összegyűjtöttem, s amelyekkel találkozhat az, aki bejárja ezt a területet"

1 (II. könyv, Bevezetés) Szerzőnk először a Felvidéket járta be, meglátogatta Selmec- és Körmöcbányát, majd a Mátra és a Hegyalja következett, ezután a gömöri és a szepesi hegyvidéket kereste fel. Majd eljutott Beregszász városába és innen akart tovább utazni Erdélybe, hogy az ottani bányákat felkeresse, de a rossz, esős időjárás miatt erről a tervéről egyelőre lemondott és az Alföld északkeleti része felé vette útját. Ezzel a döntésével a lehető legrosszabb megoldást választotta, az utazási irodalomban ez az egyetlen eset, hogy valaki ebből az irányból közelítse 1 A cikkben közölt fordításokat saját magam készítettem. Lektorálásukat Völgyi Zsuzsanna, dr. Németh Péter egykori főiskolai tanítványa végezte, akinek szíves segítségét ezúton is köszönöm. 327