A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Rapcsányi László: Délfrancia krónika. Egy olvasó feljegyzései
Délfrancia krónika Alphons Jourdain (1103-1248) Ötéves korában került haza a Közel-Keletről. Anyja mellett nevelkedett nagybátyja, IX. Guillaume aquitaniai herceg, az első ismert trubadúr gyámsága alatt. A jeles férfiú rangjához méltó lovag volt. Művelt, széptevésben jártas szoknyavadász, bátor, kötekedő és gátlástalan, ha érdeke úgy kívánta. Második felesége, Philippa, IV. Rajmund bátyjának leánya révén jogot formált a toulouse-i grófságra. Saint-Gilles gróf hadbavonulása után rokoni alapon megszállta a grófságot. Később ő is felvette a keresztet, de Anatólia forró kemencéjében csapdába esett. Elcsigázott csapatát a szeldzsuk íjászok lenyilazták. Nagy nehezen sikerült hazatérnie anélkül, hogy látta volna Jeruzsálemet. Otthon ismét megkísérelte a toulouse-i grófság elfoglalását, de a 11 éves Alphons hűbéresei elűzték a betolakodót. A gyermekből felnőtté érő gróf lassanként megtanulta, hogy a Pireneusoktól az Alpokig nyúló dinasztikus háló nem nyújt védelmet a nagycsaládok mohósága ellen. A leányok hozománya mindig tekintélyes részt szakított ki a régi birtokból, gyarapítva az új rokon feudumát és ambícióját. A házasságok, apai-anyai örökségek kuszaságában valamilyen ágon-fokon mindenki rokon volt, de nem bizonyos, hogy jó szomszéd. Egy kedvező folyóparti átkelőhely, forgalmas útszakasz, meredeken kiemelkedő hegykúp, sziklagerinc vagy jól védelmezhető fennsík megkaparintása a közeli hozzátartozót is ellenséggé tette. A provence-i rokonok barátságtalan magatartását a saját bőrén érezte. Apjától örökölt Marquis de Provence címét és jogát üres titulusnak tekintették, mert az öreg gróf hadba vonulása óta eltelt negyedszázad alatt IV. Rajmund birtokrészeit a magukéhoz csatolták. Amikor az ifjú gróf 1123-ban átment a Rhone keleti oldalán fekvő Orange városba, a toulousei csapatok mentették ki a helyi hűbérurak fegyveres ostromából. A további villongások elkerülésére Alphons Jourdain, Toulouse grófja és I. Rajmund-Bérenger, Provence grófja birtokmegosztási szerződést kötött. Érdemes egy pillantást vetnünk a családi kapcsolatokra. A toulous-i házzal rokon Gerberge grófnő (í 1112) apjától és férjétől örökölte Provence feletti szuverenitását. Két leánya volt, Douce és Étienette. Anyjuk halála után mindketten férjhez mentek. Étienette - mint Rajmund des Baux felesége - a kiváltságairól híres Baux família egyik ifjú úrnője lett. Eredetmondájuk Jézus születéséig vezetett, mert a három napkeleti bölcs egyike, Balthazár-Boldizsár mágus állítólag az ősatyjuk volt. Címerük 16 sugaras üstököscsillaga őrizte ennek emlékét. Feudális helyzetük furcsasága hogy Provence területén 79 szétszórtan fekvő birtok tartozott a szuverenitásuk alá. „Rago d'eigloun, jamai vassalo" („sasok nemzetsége, sohasem vazallus") - énekelte Mistral a trubadúrok nyelvén. Étienette nővére, Douce, férjhez ment III. Rajmund-Bérenger barcelonai grófhoz és átengedte számára provence-i örökségét. A spanyolkatalán történelem kiemelkedő személyisége ettől fogva mint új szuverén, a Rhőne-tól keletre eső országrészben I. Rajmund-Bérenger néven szerepelt (BARATIER 1969.). Provence felosztása a mai Provence-Alpes-Cőte d'Azure régió 31400 km 2 területének kb. kétharmadáról rendelkezett. A grófságon átkanyargó Durance folyót, ami Avignon alatt ömlik a Rhőne-ba, a szerződő felek természetes és megfelelő birtokhatárnak fogadták el. A folyótól délre, a Rhone és az Alpok közötti országrész a Földközi-tengerig a barcelonai-provence-i gróf birtokába került. Ma három département-re oszlik: Bouches du Rhone, Var és Alpes-Maritimes. A Durance-tól északra fekvő Venaissin földet Provence grófja átengedte Alphons Jourdain számára. A déli országrészhez képest kicsiny, másfélezer négyzetkilométernyi terület volt, de Alphons elégedetten fogadta. Termékeny Rhóne-melléki földek, népes lakosság, jó úthálózat és a római provincia ha-gyományait őrző híres városok: Vaison, Carpentras, Cavaillon jutottak a toulouse-i grófság birtokába, amely immár a nagy folyó mindkét oldalára kiterjedt. Ehhez járult még a jobb parti város, Argence és a Tarasconnal szembeni Beaucair. Avignont és közvetlen környékét nem osztották fel. Két fontos átkelőhellyel együtt, eszmei felerészben, közös védnökség alá került. Provance birtokmegosztása - történeti folyamatban első felosztása - családok közötti szerződés volt. A szövegben említett részbirtokosok alapján rajzolták a később kialakult Languedoc, Provence Comtat Venaissin adminisztratív határait. A latin nyelvű dokumentum gépi átírásban nem több, mint négy oldal. 1125. szeptember 26-án a két gróf és mindkettő felesége aláírta, 25 tanú hitelesítette. 303
