A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez

Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez Sajó A husziták által emelt vár, melyet 1459-ben foglalt vissza Mátyás király. Csánki Dezső szerint vélhetően a Dobsinától délnyugatra fekvő Felsősajó falu mellett állt (CSÁNKI 1890. 127.). Serke vagy Kapla IV. (Kun) László 1274-ben Iván fia András mesternek adta, de 1326-ban már Serkei István fiainak kezéről került az ekkor Gortvatő néven szereplő birtok, melyhez a Kapla-hegy tartozott az újonnan épített várral, Rátót nembeli Dezső fiainak, a Kaplai (Serkei) és az ebből kiágazó serkei Lorántffy családok őseihez. A vár a középkor folyamán végig az ő kezükben maradt, kivéve azt a rövid időszakot, amikor a husziták 1443-ban elfoglalták, s azt Mátyás csak 1463-ban szerezte vissza. 1450-ben a Lorántffyak panaszolták, hogy serkei váruk a csehek kezén van, és a hozzá tartozó falvakat annyira elpusztították, hogy azokból semmilyen jövedelmet nem élveznek, ezért kénytelenek eladni a közép-szolnoki Molnosábrányt, mert különben se harcolni, se védekezni nem tudnak a husziták ellen. Tartozékai részben megegyeznek a gedei váréval (lásd Gede), de ahhoz képest az alábbi falvakkal egészülnek ki: Balogfalva, Böjtfalva, Bucsony, Domafalva, Feled, Guszona, Jeszte, Sid, Tamástelke, Csorna, Majom és Kerekgede. A Lorántffyak a várban, illetve Feleden tartották székhelyüket. Sokszor külön szerepelt Kapla és Serke vára, de egy 1447. évi oklevélben olvasható „mons Kapla, in quo esset castrum Serke constructum" kitétel bizonyítja, hogy a kettő azonos. A hódoltság idején hadászatilag jelentéktelen erősség, s a XVI. század folyamán el is pusztult. A Gortva-patak völgyében álló mentsvár volt. A Kapla-hegyen épített vár az 1887. évi katonai térképen „Serkivár" néven fordul elő. Ma rom Serke (Sirkovce) délkeleti határrészén, a szlovák térképeken „hrad Kapla" (Kapla vár) néven jelölik (CSÁNKI 1890. 127., ENGEL 1996. I. 409., FÜGEDI 1977. 187., GYÖRFFY 1987. 547., ILA 1944/76. I. 125., 190., 230., IV. 42-43.). Sőreg Már 1240-ben bolondóci várjobbágyok lakták. A tatárjárás alatt az öröklött földjükön fekvő Dánoskő-hegyet saját költségükön erőddé alakították és a lakosokat megvédték, ezért 1245-ben IV. Béla kivette őket a bolondóci vár joghatósága alól s a királyi serviensek közé emelte azzal a feltétellel, hogy más rokonaikkal együtt a király zászlaja alá tíz páncélost kötelesek kiállítani. Mivel e kötelezettségüknek nem tettek eleget, a települést a Kazai Kakas család kapta meg. Várát IIa Bálint szerint a XIII. század második felében a királyi serviensek, Engel Pál szerint Rátót nembeli Kakas (1290-1312) lovászmester építtette. 1341-ben említik először, ekkor Kazai Kakas János, 1372-ben és 1375-ben pedig fiai, László és János kezén találjuk. 1385-ben, amikor Mária királynő, 1415-ben pedig Zsigmond a birtokra új adományt ad a vár az oklevelekben már nem fordul elő. Ma rom (Soví hrad) Sőreg (Surice) község területén (ENGEL 1996.

1.416., GYÖRFFY 1987. 548.).