A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - István Torma: Gab es in Kisszentmiklós bei Baracs ein landnahmezeitliches Grab? Kurze Anmerkung zum künftigen Kataster der landnahmezeit

Jász kauricsiga-amulettek Magyarországon a hátoldalának fejvégén átlyukasztott csigaház gyöngysorba foglalását az esetek döntő többségében megfigyelték, de néhány alkalommal inkább fonalra fűzve, önállóan lehetett a nyakba akasztva,

9 végezetül kivételes módon egy kisgyermek szeméremcsontja között került elő az egykor a nemiszerv tájára helyezett, ugyancsak átlyukasztott kauricsiga (340. sír: SELMECZI 1992a. 64.). A ritkábban felbukkanó, s inkább a felvarrásra alkalmasabbnak látszó, eltávolított púpos példányoknál saját vizsgálat lehetősége híján nem tudtam eldönteni, hogy ez az állapot megmunkálás vagy csupán a csigaház sérülésének eredménye-e?

10 10 alkalommal fűztek a gyöngysorba csak egyetlen csigaamulettet, mert 7 nő és 5 gyermek ennél többet viselt, de a kaurik számában jellegzetes különbséget nem lehetett köztük megfigyelni.

11 A leírásokból kiderült, hogy a jászok - többek között a szkítákhoz, keltákhoz és a magyarokhoz hasonlóan - a kisméretű kauricsigákat kedvelték, sajnos az elmaradt vizsgálat következtében nem lehetett eldönteni, hogy az inkább szóba jöhető pénzkaurik

12 vagy a kevésbé valószínű gyűrűskaurik

13 közül hol, melyikre bukkant az ásató. A négyszállási település nyugati végén megásott Jászberény-négyszállási I. templom körüli temető azonban nem az egyetlen - bár kétségtelenül a leggazdagabb - előfordulási helye a jász kauricsiga-amuletteknek, de a néhány további adat egyelőre még közöletlen lelőhelyre vonatkozik. Csupán egy felsorolásból ismert, hogy ugyanezen település keleti szélén, egy elpusztult Árpád-kori templom körüli temető helyén egy másik jász nyughely, a plébániatemplom temetője (II.) létesült, amelynek a XIII. század vége és a XVI. század közötti használati idejéből ugyancsak Selmeczi László tárt fel 568 sírt. Itt mindössze egyetlen temetkezésben volt közöletlen mennyiségű kauricsiga (SELMECZI 1992b. 208., vö. 201-203., SELMECZI 1992a. 15.). Jászágón (Jász-Nagykun-Szolnok megye) szintén a XIII. század második felében létesült az a temető, amelyben csak a XV. században épült a templom, s temetőjének halotti szokásai és tárgyai, utóbbiak között „a négyszállási jászokkal meglévő kulturális rokonságra utalnak egyes tárgytípusok, pl. fülbevalók, kauri kagyló stb." (SELMECZI 1994. 66.). Tárgyainak hasonlósága alapján a jász emlékanyaghoz sorolandó egy 1936-ban megmentett jászdózsai 0ász-Nagykun-Szolnok megye) sírlelet is, amelyből hólyagos díszítésű rosszezüst csatkorong, kerek bronzcsat, 11 (jelenleg 6) rosszezüst füles lemezgomb, 2 bordázott szélű bronz pántgyűrű (az egyik hiányos), végezetül 4 átlyukasztott, kis pénzkauri maradt meg.

14 Miután Selmeczi László jó érzékkel ismertette a jász kauricsiga-amulettek viselőinek származására utaló kaukázusi előzmények és párhuzamok egész sorát,

15 az alábbiakban inkább a kortárs használatuk szélesebb kiterjedésére utaló adatok közül válogattam. Amint arra már utaltam, a XIII. századra a magyarság már felhagyott ezeknek az amuletteknek a viseletével, s a kunok - akikkel együtt a jászoknak legalábbis egy része a Kárpát-medencébe települt 9 Pl. az 1. sírban egy halcsigolya-amulettel, a 267. sírban egy gyöngyszemmel együtt: SELMECZI 1992a. 18., 55. 10 E sorok írásáig minden igyekezetem ellenére nem sikerült a csigákat megkapnom, ezért a faj meghatározásukat sem lehetett elvégezni (vö. 13. jegyzet!). A leletközlés illusztrátora, Szűcs Árpád, a jellegzetesen fogazott hasi oldalukkal felfelé rajzolta le a kaurikat, s a szájadék felső végén legtöbbször megfigyelhető a hátoldali átlyukasztás, de néhány esetben nem tudtam eldönteni, hogy eltávolított púpos vagy csupán hiányos hátú példányról van-e szó, pl. 70. sír: SELMECZI 1992a. 106. II. tábla 38., 86. sír: SELMECZI 1992a. 107. III. tábla 62. (jobbra), 127. sír: SELMECZI 1992a. 109. V. tábla 36. (balra), 135. sír: SELMECZI 1992a. 109. V. tábla 50., 222. sír: SELMECZI 1992a. 113. IX. tábla 10., 251. sír: SELMECZI 1992a. 114. X. tábla 28. (a bal szélső), 337. sír: SELMECZI 1992a. 117. XIII. tábla 25., 395. sír: SELMECZI 1992a. 119. XV. tábla 1. (jobbra). 11 A több kauricsigát tartalmazó sírok adatai: 8 db (118. sír - gyermek), 5 db (373. sír - nő), 3 db (70., 180. és 251. sír - nő; 84. és 120. sír gyermek), 2 db (256., 395. és 447. sír - nő; 127. és 337. sír - gyermek). n Money Cowry/Cypraea (Erosaria) moneta (Linné 1758); h: 0,9-1,7-2,8-4,4 cm: LORENZ-HUBERT 1993. 205., 416-417: 96. t. 17-22, 25-26, 2833, 438-439: 106. t. 13-18. Az eddig ismert szélsőséges méretek között a félkövérrel jelölt határok az átlagméreteket mutatják. 13 Ringed Cowry/Cypraea (Erosaria) annulus (Linné 1758), h: 0,8-1,7-2,5-4,0 cm: LORENZ-HUBERT 1993. 204, 418-419: 97. t. 1-22, 26-29, 3436, 438-439: 106. t. 15-17, 442-443: 108. t. 16, 21. 14 A sírleletet Kiss Lajos igazgató-tanár ajándékaként 1936. március 11-én leltározták be az MNM-ben. Sírlelet voltát nem említette: BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL 1945. 20-21, 20: 5. á. 6. A leletet tévesen, a cikk címe alatt, Kiskunhalas-Bodoglárpuszta néven idézte: SLÁMA 1958/59. 28. 5. jegyzet. 15 Példái a VI-XVL századi időszakból valók, vö. SELMECZI 1992a. 87-88. Azzal lehet kiegészíteni, hogy a kauricsiga-amulettek használata a Kaukázusban időben visszafelé a szarmata, szkíta és preszkíta korszakból, s egészen a Kr. e. XII. századtól keltezett kobani kultúrától kezdődően adatolható, jelezve a mediterráneumi magaskultúrák közvetlen (s részint a szkíták által közvetített) hatását e vidékére. Erről részletesen: KOVÁCS 2001a. 251