A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Németh Péter köszöntése - Trogmayer Ottó: Jósa András örökében. Németh Péter a múzeumigazgató

Jósa András örökében Németh Péter a múzeumigazgató A gyorsan múló idő - miként az évszakok változása a természetet - múltunk nagy alakjait is különböző képekben jeleníti meg. Ez a tündéri metamorfózis néha megnagyítja a hibákat, s így varázsol az ártatlanból szörnyeteget avagy alakít a templomi tolvajból ájtatos zarándokot. Letűnt korok árnyai különös és különböző jelentőséggel tűnnek elő, néha lelkesítőén, néha nyomasztóan, néha felelősségre vonó tekintettel, néha biztató mosollyal. Nehéz annak, akire ránehezedik elődje nagyságának árnya, különösen akkor nehéz, ha versenyezni akar, ha hasonlítani akar, ha úgymond méltó akar lenni az örökségre. Önmagára szíjaz egy maga által képzelt, megvalósíthatatlan feltételekkel megtömött, elviselhetetlenül nehéz hátizsákot az, aki minden percben méregeti, hasonlítgatja önmagát egy képzeletbeli alakhoz, hiszen - mint mondottam - az elmúlt idő tündére mindenkit mindig más alakra formáz, más alakban jelenít meg. Jósa András időnként a kiváló orvos, a járványok megfékezője, a szegények doktor bácsija, időnként a műgyűjtő hazafi, a régiségek megmentője vagy a kaszinó megbecsült tagja. Móra Ferenc időnként korának divatos hírlapírója, időnként társasági „sarmőr", időnként tudós archeológus vagy akár könyvtáros, remek gyermekíró vagy közéleti férfiú. Kiváló ötlet volt, hogy a szegedi városi múzeum az államosításkor - különválva a könyvtártól, melyet az adományozó Somogyi Károlyról neveztek el - az ő nevét kapta. Nem minden hazai múzeumnak volt ilyen szerencséje. Valljuk be - nem törekedve teljességre - Liszt Ferencnek, Damjanich Jánosnak, Erkel Ferencnek, Munkácsy Mihálynak, Janus Pannoniusnak, Dobó Istvánnak, Klapka Györgynek vagy József Attilának vajmi kevés köze volt a múzeumokhoz, s akkor is a nemzet nagyjai közé tartoznak, ha más formában őrizzük emlékezetüket. Kevés az olyan kivétel mint Móra Ferenc vagy Jósa András, Hopp Ferenc vagy Xantus János, akik hallatlan értékű gyűjteményeket, múzeumokat kubikoltak össze néhány évtized alatt. Óhatatlan, hogy a kései utódot összehasonlítják a nagy előddel, különösen akkor, ha olyan örökség felett kell őrködnie, mint a nyíregyházi múzeum gyűjteménye. Nézzük át röviden - bekötött szemű Justitiaként - a jelenleg is felelős munkában álló magyar múzeumigazgatók doyenjének pályafutását, huszonhat esztendő küzdelmeinek eredményeit. Mérlegünk egyik serpenyőjében egy - az elődök által összehordott, részben rendezetlen, nagy értékű, ám hely és feltételek hiányában kezelhetetlen - gyűjtemény, melynek bemutatására, közzétételére alig-alig volt remény. A másik serpenyőben jól működő, jó hírű múzeumi szervezet rendezett gyűjteményekkel, korszerű kiállításokkal. Természetesen mindezt a héraklészi munkát nem egy ember végezte el, ámde tudjuk, a hajó kapitánya a felelős akkor is, ha zátonyra fut a hajó, akkor is ha révbe ér, csak azt nem szokták szétkürtölni, hogy a kapitánynak néha a fedélzetet is súrolnia kell. Márpedig a mi hajóinkon ez gyakorta előfordul.. 20