A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I. Lőrinczy Gábor Bevezető A kezdetek kezdetén, Jósa András idejében a múzeum régészeti tevékenysége a tárgyak nagyrészt spontán, alkalmanként módszeres gyűjtését jelentette. A múzeumalapító munkáját folytatva Kiss Lajos már hitelesítő ásatásokat is folytatott a leletbejelentéseket követően (pl. Tiszabercel-Vékás-dűlő, Tiszalök-Hajnalos), így az avar kor vonatkozásában a gyűjtemény számos új, hiteles síregyüttessel bővült. A közel 100 éves, főként gyűjtő, kisebb részben feltáró munka lezárásaként az 1957-ig összegyűlt leletanyagot és az ásatások eredményeit Csallány Dezső tette közzé teljességre törekvőén. A Nyíregyházára kerülve már kialakult érdeklődési körrel és munkamódszerrel rendelkező Csallány az összevont megye területéhez képest viszonylag kevés avar kori lelőhellyel rendelkező Szabolcs-Szatmár megye VI-IX. századi, nagyrészt közöletlen leleteit tehát a többi megyéhez képest viszonylag korán ismertette (CSALLÁNY 1958.). Míg a szegedi évei idején végzett országos gyűjtés során még csak alig több mint negyedszáz lelőhelyet ismert (CSALLÁNY 1956a.), addig az 50-es évek legvégére ez a szám 54-re bővült. Ez összességében mintegy 10 lelőhelyen alig 90 temetkezést, értékelhető síregyüttest jelentett s mellettük jelentékeny számú szórvány anyagot. Nem véletlen tehát, hogy Csallány Dezső az avar kor vonatkozásában adódó történeti problémák eldöntésében a megyei leletanyagnak nem tulajdoníthatott komolyabb jelentőséget,

1 mégis az anyag kapcsán több, a Kárpát-medence egészét érintő régészeti-történeti kérdéshez szólt hozzá. A már közölt leletanyag későbbi értékelését még sokáig nehezítette, hogy a tárgyakat nehezen használható, rossz minőségű fotós táblákon tette közzé. Az azonban kétségtelen, hogy a több mint 40 éve írt dolgozat bebizonyította, a Tiszántúl északi területe az avar időszakban sem volt lakatlan, sőt az általa rajzolt kép máig hiteles: az 5937 km

2 kiterjedésű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének csak a nyugati feléből került elő a VI-IX. századra keltezhető, az avarsághoz köthető leletanyag - kivételt mindössze a mátészalkai és a záhonyi szíjvég jelent. Tanulmányának megírásával egy időben és azt követően, a 60-as évek közepéig több avar kori sírt, illetve temetőrészietet tárt fel Gombás András segítségével Tiszavasvári területén: Béke Tsz telepe (CSALLÁNY 1962a., BÓNA 1986. 80., BÓNA 1993. 118.), Budi kenderföldek (CSALLÁNY 1963a., BÓNA 1986. 81.), Dózsa-telep, László M. telke (BÓNA 1986. 81., FANCSALSZKY 1999. 110.), Petőfi út 49. (CSALLÁNY 1958. 60., CSALLÁNY I960., BÓNA 1986. 80., BÓNA 1993. 118.), Téglagyár (CSALLÁNY 1956b., CSALLÁNY 1958. 51., CSALLÁNY-GOMBÁS 1965., CSALLÁNY-GOMBÁS 1966a., BÓNA 1986. 81., BÓNA 1993. 119.), Vörös Hadsereg u., Eszenyi M. telke (CSALLÁNY 1962b., BÓNA 1986. 78., 27. kép., BÓNA 1993. 117), Zöld Mező Tsz telepe (CSALLÁNY 1962c, BÓNA 1986. 80., BÓNA 1993. 118.).

2 Még a 60-as évek első felében Tiszadada-Kálvinháza határában, a Nyugati-főcsatorna északi partján, földmunkák során kerültek elő különböző avar kori tárgyak - kengyel töredékei, vaskések, borostyán-, dinnyemag alakú és pasztagyöngyök, gyöngycsüngős fülbevaló, kihajló peremű, szűk nyakú edények stb. -, melyek valószínűleg egy temetőből származnak, de különböző időpontban és több személytől kerültek a tiszavasvári és a nyíregyházi múzeum birtokába. A földmunkákat követő leletmentés során Gombás András csupán egyetlen sírt tárt fel (CSALLÁNY-GOMBÁS 1966b.). Ugyancsak a 60-as évek első felében került elő Nyíregyházán, az akkori Moszkva utcában, a Tejgazdaság területén egy részleges lovas sír (CSALLÁNY 1963b., BÓNA 1986. 78., BÓNA 1993. 116.). 1 „A megyei régészeti anyag országos problémák eldöntésére a sok szórvány, a kevés hiteles lelet és a kis számban képviselt tárgytíp miatt nem alkalmas." (CSALLÁNY 1958. 65.). 2 A tiszavasvári avar kori temetőkről lásd FANCSALSZKY 1999. 110.!