A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Szathmáry László: Kora bronzkori urnaleletek embertani vizsgálata

Szathmáry László Az egyén valószínűleg^^. Az os parietale a vertex tájon 1,0-1,5 cm vastagságú lehetett. A 4. borda magasságát pedig 1,5 cm-re becsülhetjük. A caput humeri rekonstruált minimális átmérője 34-x mm. Természetesen nem lehetetlen az ezen dimenziókat megközelítő feminin variánsok manifesztációja sem, hiszen közismert a korai bronzkor archaikus összetevőinek fokozott masculitása a keleti immigrációs hatások - mint alapnépesség - továbbélése révén (gödörsíros kultúra). Az egyén elhalálozási kora 30-55 év közötti. A felismerhető koponyavarratok endocraniális záródása minimum közepes (III.) fokozattal jellemezhető. A caput humeriben középfokú elváltozások jelei tapasztalhatók. Az egyén alkata a Chochol szerinti robusztus változat mérsékeltebb fokozatának felel meg. A kifejezett izomreliefek moderált compact osteológiai habitussal kombinálódnak. Konklúzió. A 30 és 55 év között elhalálozott egyén neme feltehetően férfi. A tetemet lassú és alacsony hőfokon hamvasztották. A jobb oldali végtagokat a bal oldali komponensekkel ellentétben erőteljesebb hőhatás érhette. A közepesnél gyengébben kiégetett csontváz maradványai a fogazat összetevőit nem tartalmazzák. 2. Debrecen-Köntöskert, Bezerédj u. 30 (Makó kultúra) Az urna tartalma cca. 10%-nyi kivételtől eltekintve agyagos-homokos talajjal egy tömbben kompaktálódva került vizsgálatra. Ezáltal remény volt arra, hogy az egyes anatómiai egységek urnán belüli elhelyezkedését, illetve az eredeti daraboltságot megítélhessük. A fokozatos és lassú iszapolás során kiderült, hogy az urna alsó részének egyik oldalán főként koponyatöredékek feküdtek. Közvetlenül mellettük, kissé a koponya felé dőlően egy agyagpohár nyugodott. Tartalmát nem tudtuk megítélni, mert a tetejét befedő, határozottan összeállt és a peremet is körülvevő csonttöredékek alatt a légtérbe behatolt recens hajszálgyökereken kívül mást nem találtunk. A koponya és a pohár fölött zömmel a mellkas elemei képezték a vizsgálat anyagát. Az urna másik oldalán elsősorban végtagelemeket azonosítottunk. A leiszapolt és kíméletesen megszárított anyag elemzésének eredményei az alábbiak. Az összesen 851 gramm csontvázanyag nagyság szerint a következőképp oszlik meg: < 0,5 cm = 1250-x db, 0,5-1,0 cm = 670 db, 1,0-5,0 cm = 280 db, 5,0-7,0 cm = 11 db, 7,0-x cm = 2 db. A tetem általánosan gyenge kiégetettségü. A válltájtól a térdig viszont egyes fragmentumok közepes kiégetettségűek. Ez az alsó végtagon, valamint a felső végtag egyes részein egyaránt megmutatkozik. A deréktáji régióban ugyanis a csontváztöredékek elszíneződése barnáskék, hangzásuk fémes, szemben pl. a koponyára jellemző barnás-sárgás színnel, a tompa vagy éles hangzással. A válltól a térd alatti régióig a darabos törésű, hosszanti hasadású, ívelt repedezettségű anatómiai elemek mellett szilánkos törésű, haránthasadású és kagylós repedezettségű fragmentumok is fellelhetők. Ezért lehet azt feltételezni, hogy a hőcentrum főként az utóbb említett testtájakat érinthette. A csigolyáknak, a medence sacralis maradványainak alacsony aránya, valamint a bordák elülső, mellkasi részeinek kevésbé égetett volta inkább háton fekvő pozíciót feltételez. Hosszanti vagy részlegesen eloszló centrumú hőhatásra utalhat az, hogy a jobb oldali humerus proximalis epiphisisénél nagyobb hőhatás lehetett, mint distalis irányban. Ugyanezen jelenség a bal oldalon ilyen határozottan nem érzékelhető. Az ulna diaphysis-töredékeinek kékesszürke, azaz magasabb hőfokra utaló elszíneződései viszont azt bizonyítják, hogy a hőcentrumhoz közel lehetett az alkar. Ezen megfigyeléseket egybehajtott karú pozícióval is magyarázhatnánk, ha nem lennének érveink a kéz egyes elemeinek gyenge kiégetettségéről. A magyarázathoz talán közelebb visz a combcsontok elemzése. A háton fekvő pozíció korábbi feltételezésének megtartása mellett ugyanis az is megfigyelhető, hogy a 128