A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Németi János–Dani János: Néhány kora bronzkori sír az Érmellékről (Románia) és a Nyírségből (Magyarország). Adalékok ÉK-Magyarország és ÉNy-Románia kora bronzkorához

Néhány kora bronzkori sír az Érmellékről (Románia) és a Nyírségből (Magyarország) ugyanott megtelepülő Hatvan kultúra földmunkái megbolygattak; így keveredhetett egymással a klasszikus Vucedol hagyományokat folytató inkrusztált nyírségi kerámia a Hatvan kultúra textildíszes anyagával. A fenti magyarázat azért is tűnik nagyon valószínűnek, mivel a Nyírség kultúra eddig feltárt objektumaiban egyetlen egyszer sem fordult elő textildíszes kerámia! Mindezek alapján egyelőre nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a textildísz már a Hatvan kultúrát megelőző időszakban megjelent volna a Kárpát-medence ÉK-i részén. d, Már korábban ÉNy-Erdély kora bronzkorára vonatkoztatva három fejlődési fázist különítettünk el: - kora bronzkor / bronzul timpuriu L: Makó kultúra - kora bronzkor / bronzul timpuriu II.: Nyírség kultúra - kora bronzkor/ bronzul timpuriu III.: Szaniszló/Sanislau csoport Ez utóbbi valószínűleg hosszabb életű lehetett és elkülöníthető egy kora bronzkor / bronzul timpuriu IH.a és IILb alfázisa is (NÉMETI-ROMAN 1995. 30.). A jelenlegi megfigyeléseink szerint ugyanis azok a leletegyüttesek, melyek az AndridCurtea grajdurilor C.A.P. anyagához állnak közel (ROMAN-NÉMETI 1990b. 38., NÉMETI-ROMAN 1995. 30., NÉMETI 1996. 36.) és egyaránt tartalmaznak kora bronzkor végi elemeket (Szaniszló csoport), valamint egy új kialakulóban lévő kultúra vonásait (Ottomány), inkább keltezhetők a kora bronzkor / bronzul timpuriu III.b-be. Ebben az értelemben az Ottomány (Otomani) kultúrát át kell helyezni a középső bronzkorba (klasszikus bronzkor). Ujabban már a román kutatás is elfogadja a kora bronzkor végére keltezett Szaniszló csoport és a késő bronzkor eleji Cehälut, Igrita és Hajdúbagos csoportok leválasztását az Ottomány kultúráról (FAZECA$ 1997. 51.). T. Bader nemrég újra tárgyalta és összefoglalta az Ottomány kultúra kérdését az ide vonatkozó teljes irodalom tükrében, azonban nem értékelte újra a kultúrát az eddigi kutatások fényében (BADER 1998. Tab. 1.). e, Az erdélyi kutatók a kora bronzkorba (bronzul timpuriu) tartozó leletek kronológiai besorolásánál (ANDRITOIU 1992.25-26., 87-88, SZÉKELY 1997.69-70, GUMÄ 1997.37, CIUGUDEAN 1997.21-22.) a Pétre Roman által kidolgozott (ROMAN 1986. 29-32. Fig. 7.) - a kora bronzkort la, Ib, Ic, IIa, IIb, III periódusokra tagoló - felosztást alkalmazzák, de ez a rendszer - amint azt F. Gogáltan is megállapította (GOGÁLTAN 1999b. 199.) - elsősorban a Kárpátoktól D-re lévő és DK-Erdély területére érvényes. Véleményünk szerint ez a kronológiai felosztás ÉNy-Románia, de főleg az Alföld peremterületeire nemigen alkalmazható, hiszen az itteni kora bronzkori leletegyüttesek szorosan kötődnek a tiszántúli kultúrákhoz, a kapcsolatok iránya is inkább erre mutat, mint BelsőErdély felé. Erre a területre tehát a Bóna I, illetve Kalicz N. és Kalicz-Schreiber R. által kidolgozott, szintén hármas felosztású kronológiai rendszer alkalmazása tűnik ésszerűnek, adaptálva azt a helyi sajátosságokhoz: kora bronzkor / bronzul timpuriu I.: Makó-Kosihy-Caka kultúra; kora bronzkor / bronzul timpuriu II.a-b: Nyírség kultúra; kora bronzkor / bronzul timpuriu Ill.a: Szaniszló/Sanislau csoport; kora bronzkor/ bronzul timpuriu IILb: Andrid-Curtea grajdurilor (Érendrédtsz. istállók) típusú leletek. Ha a Reinecke-féle kronológiát vesszük alapul - illetve annak J. Lichardus és J. Vladár által kibővített újabb változatát -, akkor az egész kora bronzkor besorolható a Reinecke Br.A időszakba (LICHARDUS-VLADÁR 1996. 29.). 115