A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei PENCI 1181/288/366/XV.SZ.:Í»W « Penchy (RECARP. J/l, 133. reg.); 1181/288/352: v, Penty (SZIRMAY 1809/10. II, 121). Az 1181-ben említett település a cégényi monostor Szamoson túli (balparti) birtokával, Tyúkoddal volt határos. Amikor 1352-ben az Ököritónak is nevezett Etetyukodját a Balogsemjén nb-i Dománhidai Miklós fia, Miklós megöléséért a Szentemágócs nb-i Kölesei testvérek kénytelenek átadni Dománhidai Miklósnak, testvéreinek és fiainak, a birtok határait az 1181. évi oklevélnek a váradi káptalan 1288. évi átirata alapján járják be. - Maksai szerint nem lehetetlen, hogy e név Pátyod torzult alakját őrzi (MAKSAI 1940. 193.), ez azonban nehezen hihető. Pátyod névalakjai: Pagit (1215), Pathud (1320), Patyud (1325), Patyug ~ Patyud (1341), Pathwd (1347), Patiud (1380) ellentmondanak e feltételezésnek. A tatárjáráskor (1241) elpusztult település részben Ököritó (PESTY 1864.: „Pintzés lápja", („ököritói lakott jobbágy család lápi tanyája" a község K-i, mácsai oldalán), részben Fehérgyarmat (PESTY 1864.: „Pincze hely, a penyigei határszélen, e helyen a tatár járáskor a lakosság egy pince (!) építettéit, ahová értékesebb javaikat a pénzeiket hordták; erről neveztetik Pincze helynek") határába olvadt. PENYIGE 1181/288/366/XV.sz.: ad méta (!) Penige (RECARP. 1/1, 133. reg.); é.n. [1280 u.]: p. Peneque (FEJÉR VII/2, 204); 1332-4/Pp. Reg.:>. sac de Penge (VAT. 1/1, 135); 1383: p Penige (LO AA. nro. 16); 1417:/». Penyege (Zso VI, 695. reg.); p. Penyge, Thenige (Zso 847. reg.). A falu 1181-ben tűnik fel a cégényi monostor 4 összefüggő prédiumának (Cseke, Gebusa, Milota, Túr) határjárásánál mint irányt jelző hely. A [Balogsemjén nb-i] Dománhidaiaké, ahova 1280 után Dománhidai Péter özvegyének és fiának, Miklósnak egyetértésével a rokon Ubul fia, Mihály ispán gondviselőt nevez ki. 1383-ban Dománhidai Miklós fia Miklós és László fia István birtoka, amelyben Szekeresi László fia, Miklós és Tompos Ferenc különféle károkat okozott. 1417ben Dománhidai László fiai, György, László és István a kölesei és istvándi nemesek Mácsa és Szőlős birtokrészein lakó jobbágyait Dányánra és Penyigére vitték át. A Kölcseiek, Dénes fia Jakab, István fiai, László, Mihály és Jakab, Miklós fiai, György és Péter, a másik Miklós fiai, László és György, László fiai, György, Gábor és Miklós ezt megbosszulva a fenti Dománhidaiak (valamint e György fiai, Imre és Miklós) Penyige birtokára rontva tőlük 116, jobbágyaiktól 118 sertést, 10 lovat - köztük egy 100 ft. új pénzben érőt — elhajtottak, egy Szekeresen lakó jobbágyukat megölték, más penyigei jobágyokat ártatlanul elfogtak, fogságba vetettek, holmijukat elvették. Az erdélyi püspökség ugocsai főesperességében fekvő egyházának János nevű papja az 1334. évi II. részlet fejében 40 dénár pápai tizedet fizetett. Középkori templomát 1893 előtt bontották el. - Ma Penyige (HNT 1892. 1454: 3275 kh.). SÁLYI 1181/288/366/XV.sz.: cum v. Saul (RECARP. 1/1, 133. reg.); 1277: í.~ in C-u de Zothmar exist. (WENZEL XII, 214); 1325: populi et iob-nes Jo-is f-i Petri de Saulyn (Ao II, 220); 1389: intra m-s p-nis Soos [*: Sau\y]...v-m per Porchhalma nominatam (KÁROLYI I, 434) 1429:/?. Saly (LO Stat. C-209). A falu 1181-ben a cégényi monostor Tyúkod prédiumával volt határos. Névadója bizonnyal az a Saul ispán vagy felmenője volt, akinek özvegyét 1216-ban említik (KOMÁROMY 1903. 118.). 1277-ben a Kaplony nb-i Dés ispán özvegye, Dénes anyja, Dénes özvegyével és annak két kiskorú fiával, Mikével és Déssel Sályit Dénes nőtestvéreire, Proxyára [a Miskolc nb-i] Sándor feleségére és Erzsébetre, Toronyai (Zemplén m.) János fia Sándor feleségére hagyta Dénes végrendelete értelmében. 1310 előtt a rokon [Kaplony nb-i] Imregi (Zemplén m.) Dénes fiai, András és Dezső volt a birtokosa, akik elcserélik [a Kata nb-i] (Csaholyi) Ábrahám fia Péterrel annak Varsány birtokáért (SZIRMAY 1809/10. II. 124. hibás évszámmal). 1325-ben Péter fia János idevaló jobbágyai és szolgái 16 M kárt okoztak a meg nem adott lakhelyű Geblynusnak. 1373-77 között Etetyukodja és Sályi határain belül Csaholyi Sebestyén és fiai Porcshalma néven új falut telepítettek, ami miatt a [Kaplony nb-i] Károlyiak és Vetésiek tiltakoznak. 1429-ben is a Csaholy családé, amikor Zsigmond király Sebestyén fia István fiait, Jánost és Lászlót e birtokukban is új adomány címén megerősíti. A XLX. században a Szamos vize szinte teljesen körbefogta; Angyalos, Pátyod, Porcsalma, Szamosújlak, Hermánszeg, Jánk és Csegöld határolta (PESTY 1864.). Középkori egyházát a Szamos mosta el (Kiss 1878. 711.). — Ma Szamossályi (1904), (HNT 1892. 1512: 1990 kh.). SONKÁD 1181/288/366/XV.sz.: ad Sonkád (RECARP. 1/1,133. reg.); 90]: 1426: p. Sonkád (LO Metales Szatmár, nro. 13); 1429: p Megyés aliter ~ (LO Stat. C-98). A falu 1181-ben tűnik fel a cégényi monostor 4 összefüggő prédiumának (Cseke, Gebusa, Milota, Túr) határjárásakor mint irányt jelző hely. Maksai szerint 67