A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)
Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén
Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén Révész László A lelőhely topográfiai helye és kutatástörténete Tuzsér község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Szatmári-Tiszahát északkeleti peremén, a Tisza bal partján. A honfoglalás kori leletek előkerüléséről a régészeti emlékek iránt élénken érdeklődő Vidovich László főszolgabíró — akinek a tiszabezdédi temető megmentése is köszönhető — értesítette Jósa Andrást 1900. március 15-én kelt levelében: 1 iy A thuzséri határhoz tartozó, GrófForgách Margit által ... thuzséri és komoréi embereknek eladott Ráday féle birtok egyik magasabb homok dombján, rigolírozás közben komorói emberek öt koponyát ástak fel, melyből kettő Miklósy Bélánál van, a többi porladozott újra eltemettetett. Későn jutottam tudomására s így csak tegnap délután mehettem ki, s a koponyákhoz tartozó három csontvázat bontottam fel. A csontvázak érintetlenek voltak, mivel a nyugatnak fekvő koponyák épen a mezsdébe estek... ... Kétségtelen, hogy ismét honfoglaláskori temetőre tettünk szert, a bezdéditől azomban több eltérést látok s ennélfogva a lelet nagyon érdekesnek ígérkezik. Magasnak nevezhető homok dombon a gerinczen fekszik 30—35 cm mélyen, bár délnek ugy látszik valamivel mélyebben lesznek..." A levél nyomán a helyszínre siető Jósa András további két érintetlen sírt tárt fel, s még az évben példás gyorsasággal megjelentetett dolgozatában (JÓSA 1900. 214—224.) a helyszínt is részletesebben leírta: „A bezdédi honfoglalás kori temetőtől... délre mintegy hat kilométer távolságban egy északról déli irányba vonuló több magas homok-domblánczolat nyúlik el. Ezen homokterületből, az ú. n. Rádayféle birtokból a tulajdonos özv. Salamon Tivadarné, szül. gróf Forgách Margit úrnő 130 holdat osztott ki szőlőtelepítésre. Midőn már mintegy 100 holdat felforgattak, csontvázakra akadtak a területnek Boszorkány-hegynek nevezett részén, melyet Gergely István komorói lakos forgatott fel szőlőnek. Dr. Sziklássy Béla járásorvos és Vidovich László főszolgabíró barátom... akkor jutottak a leletnek tudomására, mikor már négy sír részben fel lett dúlva." (JÓSA 1900. 214.) A lelőhelyet Dienes István 1960-ban, kétnapos tuzséri leletmentő ásatása során megpróbálta azonosítani, akkor azonban nem járt sikerrel. Munkáját csak egy évtizeddel később koronázta siker, amikor a honfoglalás kori leletkorpusz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kötetének előkészítése során Németh Péter kíséretében 1971. május 24-én ismét Tuzsérra látogatott. Eredményeit terepbejárási naplójában az alábbiakban foglalta össze (DIENES 1996. 290-291.): „Ezután átmentünk Komoróra, mivel Németh Péter tudta, hogy a lelőhelyen rigolírozást végző Gergely István ivadéka tanító Komoron. Kiderült, hogy a tanító apja is életben van: a 78 éves id. Gergely Lajos (Komoró, Kossuth u. 16.), aki mint kis elemista maga látta, amikor édesapja, (néhai Gergely István) rigolírozásnál a sírokra ráakadt. 0 kalauzolt ki minket a helyszínre, amely valóban Tuzsér, Komoró és Mándok összeszögellésében van, Tuzsértól DDK-re. A Komorótól Mándokra vezető földúton mentünk, majd elérve a szőlőskertet, az első dűlőúton tértünk be D-nek, s a kutat 150 m-rel magunk mögött hagyva, kapaszkodtunk fel Ny-nak fordulva a Gergely-család szőlőjébe, egy dombhátra, ahol a sírokra rábukkantak. Forgách Margit 1899-ben osztotta itt fel a tulajdonában lévő területet, ekkor nyertek itt földet Gergelyek is, s 1900-ban folyt itt a nagy szőlőtelepítés. Az a dombhát, amelyre Gergelyek keskeny parcellája felkapaszkodik, nem maga a Boszorkány-hegy. Id. Gergely Lajos szerint Boszorkány-hegynek az ettől északkeletre eső 120 m-es magassági ponttal jelölt nagy dombot nevezték, úgy látszik Jósa nem véletlenül írja diplomatikusan, hogy a sírokra a »Boszorkányhegynek nevezett« részen akadtak rá." Jósa A. rövid leletmentését követően idő hiányában a területen nem végzett további ásatást, de megjegyezte, hogy az általa megfigyelt sírsortól keletre még további temetkezések rejtőzhetnek a földben (JÓSA 1900. 224.). Ennek tisztázása, s a lelőhely hitelesítése céljából Németh Péterrel (JAM) 1998 júniusában ásatást végeztünk a helyszínen. Ezt megelőzően azonban már az év májusában felkerestük a lelőhelyet Révész László tuzséri polgármester és Gergely Lajos komorói nyugalmazott tanító, a sírokat hajdan megbolygató Gergely István unokája (aki már Dienes lelőhely-azonosításánál is jelen volt) társaságában. Ekkor derült ki, hogy Gergelyek időközben eladták a terület déli részét Jászvári Károly komorói lakosnak, aki 1990 körül lugasszerűen újratelepítette a szőlőt. A terepbejárás során Jászvári földjén embercsontokat (koponyatető töredékét és ujjperceket) találtunk az É—D-i irányú, magas, meredek domb keleti oldalán, azon a területen, amelyet 1900-ban nem érintett a rigolírozás. Mindez azzal kecsegtetett, hogy valóban rejtőzhetnek még a földben fel nem tárt 1 JAM Rég. Adattár, leltározatlan. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 7-32.
