A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei Németh Péter A cégényi monostor javainak 1181-ben törtérít összeírása nemcsak a tájnak, a szatmári Erdőhátnak, de magának Szatmár megyének is az egyik legbecsesebb forrása.

1 Részben azért, mert ez a legkorábbi írásos emlék e vidékre, részben pedig azért, mert szűkszavúsága ellenére 7 tatárjáráskor (1241) elpusztult, 4 a középkorban is részben továbbélő és 18 ma is fennálló falu nevét, némelyiknek még a helyét is rögzítette a XII. század végéről. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy a Borsóvá megyei falvakra vonatkozó legkorábbi oklevél három évtizeddel későbbi (1212);

2 Szabolcs megyére ugyan az 1067 körüli százdi apátság alapítólevele jó évszázaddal előzi meg a cégényit, ám „szépséghibás": 1267-es átírásakor vagy korábban belejavítottak a Salamon király engedélyével tett adományok felsorolását tartalmazó oklevélbe (DHA I. 58. sz., MOL DL 7.). Az is igaz, hogy az 118 l-es birtokösszeírás sem eredetiben maradt ránk. A rongált szövegű oklevél amely hitelesnek fogadható el - XV. századi egyszerű másolatból ismert, s ezen időpontig is kétszer - 1288ban és 1366-ban - átírta a váradi káptalan. A középkor folyamán többször is hivatkoztak az eredetire, s használták azt vagy átírásai egyikét: így 1352-ben, amikor [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiai, János, Jakab, András, Mihály és Miklós mesterek kénytelenek voltak [a Balogsemjén nb-i] Dománhidai Miklós fia, Miklós megölése miatt Ököritó, Ököritó—Etetyukodja egészét és Mácsa felét a Dománhidaiaknak átadni. Ez III. Béla 1181-es oklevelének 1288. évi átírása alapján történt.

3 1411-ben Fülpösi Lőrinc fia, János mutatta fel „olim domini Béla Magni regis Hungareae" („hajdan Magyarország királyának, Nagy Béla úrnak") privilégiális levelének átiratát (bizonyára az 1366. évben átírtat), amelynek alapján Ravaszd birtokot (Fülesddel együtt) Kölesétől elkülönítették. Ebben az az érdekes, hogy sem Kölese határa nem szerepel az 1181-es oklevélben, sem pedig Ravaszdé, ez utóbbié azért nem, mert akkor még ez a birtok nem is létezett. Mindenesetre a Fülpösi nemesek - akik talán rokonságban álltak a Kölcseiekkel - tudták, hogy az 118 l-es oklevél ad caput Ered kitételét Eredfőnek (Eredfew) kell magyarítani, s az abban említett névtelen hegy(ecskék) már nem vehető(k) észre, a másik 1181-ben még névtelen hegyet pedig Hüben Cselének (ad...montis Chele) hívták (Zso III, 1079., 1201. reg., MOL DL 69.750. Kende es. lt.). Az oklevél kiadásának a körülményei magából az oklevélből kiolvashatók. [A Szentemágócs nb-i] Kölese ispán által 1181 előtt a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított monostor jobbágyai más birtoko-sokhoz, Tatárhoz és Maradék fia, Pálhoz szöktek, akiket kegyuraik, Péter és fiai, István és Koncs vagy Kont (Konchi), valamint Ehellős fia, Ehellős visszaköveteltek. Ez utóbbiak a király segítségét kérték, aki az ügy végrehajtását nádorára, Farkasra bízta. A nádor ítélete alapján Gyárfás fia, Pósa poroszló járt el az ügyben. A monostor apátja és kislétszámú szerzetesi közössége pedig írásba foglaltatta Kölese ispánnak a monostor részére tett adományát, valamint a jobbágyok és szolgák kötelezettségét azért, hogy „az egyház joga örökre sértetlen maradjon, nehogy akadjon valaki, aki ezen egyháznak ellent merjen mondani". Az oklevelet nem kisebb ember, mint [a Bár-Kalán nb-i] Kalán, a királyi udvar kancellárja, a későbbi pécsi püspök jegyezte, s a király pecsétjével erősítette meg. A hatalmas területen a XIV. század közepéig újabb falvak létesültek: (Tisza-) Csecse, a két Ököritó, (Tisza-)Kóród, Istvándi; Szekeres mellett 2 újabb falu, nem beszélve azokról a terrákról (Farkasdi, Jeszenő, Kenéz, Kerepse, Petlend, Porboszló, Sárkány, Tőröstelek, Urbánd, Vécse), amelyek egy részéről bizonyítható, hogy lakottak voltak (MEZŐ-NÉMETH 1972.). Ez a dolgozat szócikk formájában és térképen is bemutatni kívánja az oklevélben felsorolt és meghatározott településeket vagy lehetséges lakott helyeket s mindazokat, amelyek akár csak említés szintjén szerepelnek. Mindezt azért tartottam fontosnak, mert 1972-ben magam sem törekedtem teljességre, az oklevél 1985-ben megjelent magyar nyelvű fordításához írott lábjegyzetek pedig ma már elavultnak tekinthetők

4

. Ugyanakkor azt is szerettem volna igazolni, hogy 1 Kiadása: RECARP. l/l. 133. reg. Az eredeti oklevelet 1288-ban és 1366-ban a váradi káptalan írta át, s ennek egyszerű, XV. századi másolata maradt ránk a Kapy cs. levéltárában (MOL DL 64073). A sokszoros átírás nyomán mind a személy-, mind pedig a helynevek erősen eltorzultak. Az előbbiekre legyen példa Jaus váci püspök vagy Galany kancellár neve, amely helyesen: Job (Job), ill. Calanus (Kalán), továbbá: Esew bihari ispán, amely Esau (Ézsau) nevének az elírása. 2 Kiadása: Ho. VIII. 12—15. az oklevél 1339. évi átírásból ismert példánya a kiadó szerint a gr. Erdődy-család galgóci lt-ban volt. 3 SZIRMAY 1809/10. II. 121. magyar fordításban (utána FEJÉR VII/3. 24). Szirmay szerint a bemutatott oklevél IV. Béla királyé volt 1238-ból. Ez évszám azonban az 1288. évi átírás félreolvasásán alapul. Az 1352. évi oklevél eredetileg a Kende cs. cégénydányádi levéltárában volt, ennek alapján az 1181-es oklevél helyneveiből többet javítani lehetett. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 59-75. 59