A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez kerek bronz huzalkarperec. A megvastagodó ékszereknél elképzelhető az is, hogy helyben alakultak ki. E karperecek első darabjai a X. század középső harmadában jelenhettek meg még ezüstből. A leggyakrabban előkerült bronzból öntött darabok a század második felében és még inkább a XI. században a magyar köznép sírjaiból ismertek. Korábban feltételezte a kutatás, hogy az ékszer a vékonyabb, kerek átmetszetű karperecekből alakult ki. Ilyen változás azonban az eddig előkerült leletanyag alapján nem mutatható ki, s a vékonyabb huzalból kialakított elhegyesedő bronz huzalkarperecek továbbélése a XI. század második feléig arra figyelmeztet, hogy a vastag daraboknál mindenképp mint egy önálló típussal kell számolnunk. A sodrott karperecek is széles körben előfordultak a Kárpát-medencén kívül. Ilyen ékszerek gyakoriak a lengyel területeken feltárt X. századi temetőkben ugyanúgy, mint a Baltikumban vagy a Dnyeper vidékén. A sodrott karperecek előfordultak a bizánci kultúrkörben is (BÁLINT 1991.). A Kárpát-medencébe is ezekről a területekről kerülhetett be az emlékanyag. A sodrott karperecek közé sorolta korábban Szabó János Győző a hullámosra hajlított ezüsthuzalokat is, melyek inkább a módosabb, X. század első felére keltezhető temetők leletanyagából ismertek. Nem biztos, hogy ezek az ezüsthuzalok karperecek voltak. Nem elképzelhetetlen, hogy a kaftán ujjára varrt díszei, mint azok a vékony ezüstpántok, melyek szintén számos honfoglaló sírmellékletből ismertek. Ezt erősítik részben az újabb sztyeppéi párhuzamok is. Honfoglaló eleink, valószínűleg hasonló módon mint a Moscsevaja Balka mellett eltemetett kaukázusi alánok külön díszítéssel emelték ki kaftánjuk kézelőjét. A mindkét végükön hurkos kialakítású, spirálissal kitöltött végű sodrott karperecek a X. század középső harmadában jelentek meg a magyar leletanyagban. Az ékszer kialakításából adódóan mindig csak egy szál, háromrétbe hajtott huzalból készülhetett, így az a felvetés, hogy voltak olyan korai sodrott darabok, melyeket két szálból készítettek, elvethető. Az ékszer számos területen megfigyelhető. Megvan az északi leletkörben, a mai Lengyelország területén és sokáig divatozik a varég kereskedők által ellenőrzött orosz területeken is. Az eddigi kutatások alapján valószínűleg északi hatásra jelent meg a Kárpát-medencében ugyanúgy, mint a galgóci ezüst nyakperec vagy az egymásba kapcsolódó spirálissal lezárt karperecek.

58 Hasonló sodrott darabok a bolgár temetők leletei közt is megtalálhatók, s minden bizonnyal a magyarországi darabok egy része is erről a délkeleti területről került hajdan volt tulajdonosaihoz.

59 Az ilyen kialakítású karperecek a Kárpát-medencében nagy számban fordulnak elő, ami arra utal, hogy a helyi mesterek viszonylag hamar maguk is elkezdték gyártani azokat. A sodrott hurkos-kampós záródású karperecek a X. század második felében jelentek meg a honfoglalás kori leletanyagban. Ezek az ékszerek a spirálissal kitöltött végű, sodrott karperecekhez hasonlóan még a XI. században is megvoltak a köznépi temetőkben. Az ékszerek legközelebbi párhuzamai a fentebb tárgyalt darabokhoz hasonlóan az északi lelethorizontban, illetve a bizánci területen figyelhetők meg. Az újabb leletek fényében jól látható, hogy az a korábbi álláspont, hogy ezek az ékszerek a magyar nép keleti hozadékaként kerültek be a Kárpátok mögé, mindenképp elvethető, mert a karperectípus első darabjai csak a spirálissal kitöltött végű darabok elterjedését követően váltak az emlékanyag részévé. A X. század végére - a XI. század első felére keltezhetőek az összebogozott végű, sodrott ékszerek. A karperec formára már Szőke Béla is felfigyelt, választ adva a típus megjelenésének okára. Különálló, viszonylag ritka darab a pödrött végű bronz huzalkarperec. Az ékszer elterjedését már korábban Mesterházy Károly összegyűjtötte. Az újabb kutatások csak az időrend kérdésében pontosítják Mesterházy eredményeit. A karperectípus ezek alapján nem a X. század első felére, hanem a század utolsó harmadára keltezhető.

60 Langó Péter ELTE BTK Régészeti Intézet H-1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. Közvetlenül az északi területekkel való kereskedelmi kapcsolatra utalhatnak a Vácról (HAMPEL 1905. III. Taf. 411. 2.), Szarvas—Ószőlőről (KRECSMARIK 1910. 351., 377.), valamint a valkóvári 139. sírból (DEMO 1996. 70.) előkerült sodrott bronz karperecek, melyeknél a karperec végződését egymásba csavarodó bronzhuzalból alakították ki. Vö. SZŐKE 1962. 68—69. Valószínűleg azért nem vált általánossá a X. század második felének leletanyagában, mert elkészítése lényegesen bonyolultabb volt, mint a hurkos-kampós vagy a hurkos, spirálisan pödrött végű, sodrott daraboknál. A karperec analógiáira lásd KNORR 1936. 178. Hasonló záródású karikaékszerek az északi leletkörben figyelhetők meg, melyeket Marten Stenberger a gottlandi kincsek feldolgozása során Ar. 4-es típusként jelölt. A karperec előképe pedig a hasonló záródású sima huzalkarperecek közt figyelhető meg (Ar. 2 típus). Ilyen huzalkarperec is ismert a korabeli Kárpát-medencei leletanyagból: Székesfehérvár—Demkóhegy 5. sírjában került elő egy ezüstből készített darab (BAKAY 1966. 47., 46. Abb. 1.1). Ezeket a karpereceket az északi leletek közt Stenberger a 980—990-es évekre helyezte (STRENBERGER 1958.

1. 96., STENBERGER 1947. II. 13.). A két terület kereskedelmi kapcsolataira utal COBLENZ 1985. 303—307., FODOR 1981. Köszönetet szeretnék mondani Révész Lászlónak, aki a dolgozat megírására biztatott. A tőle kapott ösztönzés és szakmai, valamint baráti tanácsai mindig sokat segítettek. Köszönettel tartozom még Czifrák Lászlónak a szarvasi karperecről készített rajzáért. 49