A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

Balázsik Tamás amellyel, ha a társadalom egy adott szintjét elfoglaló nem számolt, életminőségének, lehetőségeinek, társadalmi respektusának hanyatlása járhatott együtt. A pompának és a gazdagságnak a kifejezésre juttatása a Darócziak esetében is elsősorban az alattvalóknak, továbbá a riválisként vagy - házasságban realizálódó családi kapcsolat révén - lehetséges szövetségesként felbukkanó megyebéli és a távolabbi nemességnek, a Guthiaknak, az Orosziaknak, a Barlabásiaknak, a Helmeczieknek

26 stb. szólhatott. Az ösztönzést építészeti tekintetben az olyan - hasonló méretű - falusi templomok adhatták, mint a szomszédos (Vámos-) Atya temploma. A mintát viszont, ha nem is közvetlenül, hanem városi, mezővárosi közvetítéssel az arisztokrácia biztosította, amelynek a hatalmából, gazdagságából, végső soron szerencséjéből és képességeiből való részesedés erőteljes vonzerőt gyakorolt a társadalom alacsonyabb szintjein élők számára. A státus épületekkel történő kifejezésének lényeges eleme volt a családi címeres pajzsok felhelyezése. Ezt a gyakorlatot a kevésbé tehetős nemesi családok is követték, s bizonyára a feudális reprezentációnak ebből az eszköztárából származtatható a vallásos ikonográfiát és az egyszerű növényi ornamentikát hordozó, valamint a festett vagy faragott ábrázolások nélküli pajzsok épülettagozatokon való elhelyezésének szokása is. A daróci Szent Márton templom esetében azonban könnyen lehet, hogy szükségszerűségből is el kellett hagyni a kegyúri családra utaló heraldikus díszt. Mivel a Darócziak is a Gutkeled nemzetségből származtak, akárcsak a rivális Várdaiak, így bizonyára ők is a nemzetség ékmotívumos címer-ábráját használták a középkorban, miként ezt a XVII. századból ismert pecsétjeiken lévő ábra

27 alapján feltételezhető, és amint a nemzetségbeliektől fennmaradt címerdíszes emlékeken - a vámosatyai templom szentélyének Atyai-címeres zárókövén, az Anarcsiak anarcsi pasztofóriumán stb. - látható. Ha azonban Darócon a konzolok és a zárókövek pajzsait (vagy némelyiket) ékekkel díszítették volna, a címerábrát bárki a Várdaiakkal asszociálhatta volna, sőt egy peres ügy kapcsán talán még a Darócziak kegyurasága elleni bizonyítékként is felhasználhatták volna. A Darócziak és a Várdaiak békésnek nem nevezhető viszonyát tekintve ugyanis ennek reális alapja volt. Az természetes, hogy a falu belekerült a Várdai birtokokról készített 1453-as összeírásba, valamint az 1471-es és az 1489-es birtokfelsorolásba (ZICHY IX. 404., BALOGH 1986.174.), hiszen kisebb-nagyobb birtokrészük ebben az időben is lehetett Darócon

28

, az azonban már elgondolkodtató, miért szerepel maga a templom is a Várdai László lánya, Judit részére készített 1501-es összeírásban (ENTZ 1986. 204.). Mivel nincs arra vonatkozó adat, hogy 1423-ban vagy 1433-ban a kegyuraságból is részt szereztek volna,

29 talán a falu értékét - amelyben részbirtokosok voltak - akarták aláhúzni, s kimondatlanul is, megszerzésére irányuló igényüket kifejezni.

30 A falkutatás eredményei alapján a templom történetének következő fejezetét a hajó átépítése jelenti. Egyértelműen utal erre az eseményre a hajó ablakain megfigyelhető, az ismételt összerakásból eredő szabálytalanságok mellett a hajó északkeleti sarkában mutatkozó elválás, valamint a szentély és a hosszház falazóhabarcsa közötti markáns különbség. Azt, hogy erre az átépítésre még a reformáció előtti időben került sor, az a kegyszerfülke bizonyítja, amelyik a hosszház déli falában, a diadalív közelében került elő, és amely arra is utal, hogy a déli diadalívpillér előtt mellékoltár ' Daróczi Margit férje, az 1420-ban említett Sartor Miklós jómódú, mezővárosi polgár lehetett. 1423-ban Nicolaus Sartor de Daroch-ként említi egy forrás (ZICHY VIII. I. 10., LEHOCZKY 1881. III. 212., LELESZ Act. 13.). A Gömör megyei Zádorháza-i László 1462-ben adott elismervényt Daróczi Györgynek a Darócból járó hitbér kielégítéséről (LELESZ 212. 63). A nemzetségbéli és megyebeli Guthi János ("8" 1493 előtt) lánya, Anna, előbb Daróczi János deák (Í1481 előtt), majd Nagydaróczi Pál (ihl519 előtt) felesége lett (LELESZ Z 156, Dl. 82060, LEHOCZKY 1881.214., 830.). Szintén megyebeli nemes volt Oroszi György (1493), Daróczi Márton feleségének, Borbálának az apja (P 450 7. cs. fasc. XXII. 15—52.). Egy 1503-as forrás szerint Daróczi Margit első férje Barlabási Mihály volt, a második Helmeczi János (LEHOCZKY 1881. III. 49.), egy 1513-as adat Bégányi Gergely lányát, Ilonát, Daróczi Pál feleségeként említi (LEHOCZKY 1881. III. 418.) mindannyian megyebeli nemesek. Egy 1516-os adat szerint Daróczi Pál deák felesége a Zemplén megyei Kaponyás János (•Hőlö előtt) lánya, Katalin volt (LELESZ D 263.). ' P 450 7. cs. fasc. XXIV. 1-55. 1602, P450 6. cs. fasc. XVII. 1-76. 1610. Kérdés - pusztán a címer alapján - tudták-e, hogy Várdai István vagy a Darócziak pecsételték-e le az 1469-es bevallást (ZICHY XI. S.). 1 Az 1453-as jegyzékből mindössze hat daróci jobbágyukról tudunk (ZICHY 404.). A Várdai Imre és Ambrus részére készített 1521-es összeírás két jobbágyukat említi meg név szerint és nyolc telküket (ZICHY XII. 357.). 1 Ha a Várdaiak a kegyuraságból is részt szereztek volna, 1465-ben együtt szerepeltek volna a Darócziakkal a dédai kápolna önállósodásának ügyében, mint 1454-ben Várdai Miklós főkincstartó és István (a későbbi kalocsai érsek) Daróczi Györggyel, másik Daróczi Györggyel, Mártonnal és Jánossal, amikor Malomvizi Kenderes János és Zakoli Péter munkácsi várnagyok bizonyos Daróchoz tartozó erdőket és a Liget nevű kaszálót a vár birtokában lévő Déda határához csatolták (LELESZ V 39). 1469-ben is együtt léptek fel Kisvárdai Miklós fiai Miklós és Simon valamint László fia András, továbbá Daróczi János, Márton, Bereck és Miklós Csarnavodai Egyed, valamint Csarnavodai Domokos ('ü"1469 előtt) fiai György és János ellen, mert az utóbbiak Csarnavodához (ma Csaroda) foglaltak Daróc határaihoz tartozó nagy szántóföld darabokat, legelőket, kaszálókat, erdőket és tavakat, úgymint Horgastóháth-at, Adomasyryhath-at, Beganthava mezejét, Homokosligeth-et és Barthavamezejét (LELESZ K 145). ' A közös birtoklásnak szükségszerű velejárói voltak az egymás rovására elkövetett hatalmaskodások. Egy 1453-as forrás szerint pl. Daróczi Márton, György és Gergely népei és jobbágyai uraik tudtával és akaratából fegyveresen és hatalmaskodva Kisvárdai Miklós és László daróci birtokára törtek és két jobbágyot félholtra vertek (LELESZ 360. K 70,). A két család érdekellentéte személyeskedésben is megnyilvánult. A már idézett 1477-es forrás szerint a birtokfoglalás vádja mellett azért is folyt vizsgálat Kisvárdai Miklós és anyja, valamint Kisvárdai László fiai ellen, mert szidalmazták Daróczi János anyját, Dorottyát és testvérét, Erzsébetet (ZICHY VIII. 110.). 218