A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

A beregdaróci református templom temetkezési joggal (cum sepultura) és haranglábbal (pede campane). Eszerint a 10 márkás értékkategóriába tartozott (FÜGEDI 1991. 5960.). A XIV. századi források tanúsága szerint a Daróczi család vagyoni állapota aligha felelhetett meg a jobb módú, nemesi szinvonalnak. Daróci birtokuk jelentős része, valamint az 1307-ben lakóitól elhagyatottként említett Sid és Kirva birtokuk (ZICHY I. 115.) a megyében rohamosan terjeszkedő Várdai család kezére került, sőt a Daróc egy részét a Várdaiaknak elzálogosító Daróczi János cornes fia, László, 1346-ban Várdai János mester familiárisaként szerepel (ZICHY II. 196.), továbbá a már említett Daróczi Máté fiait, Jánost és Mihályt (Kis-)Várdai János fia Domokos famulusaiként és daróci officiálisaiként említik 1375-ben (ZICHY III. 605., 607.). A birtokeladományozás első állomásaként egy 1301es oklevél szerint Daróczi István fia János Daróc (déli), Kirva, Gelénes (Borsóvá vármegye), Endus (Szabolcs vármegye) és Pete (Szatmár vármegye) felét, melyet unokatestvérétől, a magtalanul elhalt Pétertől örökölt, a Balkányi család ősének, Lőrincnek engedte át (FEJÉR VIII. 5.18.). Ezt követően 1307-ben daróci birtoka negyedét 20 márkáért (melyre további 20 márkát vett fel), majd még ugyanebben az évben Sidet és Kirvát zálogosította el 40 márkáért Várdai László és Pelbárt mesternek (ZICHY I. 115.). Úgy tűnik, a Szatmár megyei Daróccal, Lázárral és Kutérrel határos Pete birtokuk visszakerült kezükre, mert egy 1320-as oklevél szerint Daróczi János és fia László Pete nevű földjüket, illetve birtokukat Salamon fia János és Balkányi János fiai, László és Fábián engedélyével 50 márkáért örökre eladták a Kata nembéli Gábor fia Tamás fia Jánosnak (ZICHY XII. 5.). 1327-ben Daróczi Jánosnak Gelénes nyugati felét kellett átadnia 12 márka bírság és emberölés miatti vérdíj fejében a már említett Detre fia Atyai Mátyásnak (Ao II. 275.). Mivel Daróc említett részének, Sídnek és Kirvának zálogösszege a kiváltás elhanyagolása miatt 120 márkára emelkedett, amit Daróczi János comes és fia László végképp nem tudtak megfizetni, egy 134 l-es oklevél szerint átengedték ezeket Várdai László fia Jánosnak és örököseinek örökös birtoklásra (ZICHY II. 605-607., 393.). Egy 1348-as forrás szerint Daróczi János és László Daróc birtokuknak a Rozsályi Kunoktól visszaszerzett dél felé eső negyedét zálogosították el Várdai Jánosnak, melyet még Daróczi János adott zálogba Balkányi Lőrincnek, és akinek unokáitól, Lászlótól és Fábiántól, a szintén nemzetségbéli Rozsályi Kunokhoz került (ZICHY II. 292.). 1358-ban Daróczi János és László, valamint Várdai János birtok11 Várdai II. János 1350-ben a tengeren túlra, Karácsonyi János szerint a nápolyi hadjáratra készült, de végül is nem ment el (KARÁCSONYI 1901. 78.). Egy 1387-es oklevél szerint Várdai Domokos kivette részét a királynők megszabadításában (ZICHY IV. 324.). Várdai Domokos fia Miklós 1399-ben a királyt kísérte a török háborúba (NÉMETH 1988. 50.). cserében egyeztek meg. Daróc déli felét, amely 1348 óta zálogban volt Várdai Jánosnál, végérvényesen neki engedték át petéi birtokuk Lázárral és Kutérrel határos felével együtt. Várdai János viszont Sid és Daróc birtok feléből egy negyed rész átadására és 36 márka fizetésére tett ígéretet (ZICHY III. 126-127.). Kérdés, hogy a lesüllyedés megakadályozására tett erőfeszítés húzódik-e meg a Darócziak két ágának Daróczi Simon fia Máté és Daróczi János lánya Klára házassága általi összekötésében. Mindenesetre Máté fia János e házasság alapján nyújtotta be 1363-ban anyja leánynegyede iránti igényét, amely Darócnak és Petének az éppen Várdai Miklós kezén lévő feléből neki járt (ZICHY III. 177.). Daróczi László fai - Lőrinc, Tamás, János és Bertalan - azonban szembefordultak apjuk és nagyapjuk birtokelidegenítő politikájával. Erre lehetőséget adott a szokásjog, amely szerint az ősi, fekvő jószágokat az apa a fiúk sérelmére el nem idegenítheti, elidegenítés esetén azok még akkor is visszakövetelhetők, ha örökös joggal vannak lekötve (WERBŐCZY 1898.

1. rész 82. cím). A tiltakozások eredményeképpen 1378-ban Daróc déli felének visszaváltását rendelte el a bíróság 37 márkában és 1 forintban (ZICHY IV. 106.). László fiai azonban nem elégedtek meg ennyivel, Daróc másik felének negyedére és Sidre is igényt tartottak (ZICHY VIII. 505.). A pereskedés 1433-ban azzal zárult, hogy Várdai Domokos fiainak - Miklósnak és Pelbártnak - be kellett érnie Daróc déli felének negyedével és Siddel (ZICHY VIII. 508.), s Daróc e részének kijelölése érdekében 1435-ben és 1436-ban összeírás készült a faluról (ZICHY VIII. 581582.). A Daróci család pozíciójának megszilárdulására utal továbbá, hogy 1370-től kezdve több királyi ember is kikerült a családból (LEHOCZKY 1881.

1.378., Zso 608.2500. szám: Daróczi Bertalan 1418), sőt egy 138l-es forrás szerint (ZICHY IV. 136.) Lőrinc és Bertalan a király seregében szinte a Várdaiak hasonló jellegű XTV. századi vállalkozásait megelőzve

11 - itáliai hadjáratban való részvételre is vállalkozhattak. Továbbá Bertalan fia Mihály 1436ban Homonnai Drugeth István és Bertalan jeszenői várnagyaként tűnik fel (ENGEL 1996. I. 334., II. 56.). Ezzel szemben a másik ág, a szükség kényszerére hivatkozva, még 1409-ben és 1418-ban is adott, illetve zálogosított el a Várdaiaknak sidi valamint daróci birtokrészeket (ZICHY V. 612., VI. 483.). Sőt 1423-ban a daróci templom patronátusi jogának rájuk eső részét is megpróbálták eladni a Várdaiaknak, de ezt a tiltakozó László-leszármazottaknak úgy tűnik sikerült megakadályozniuk (ZICHY VIII. 110.). 209