A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)
Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom
A beregdaróci református. templom Balázsik Tamás Első közlemény* A Latorca és a Tisza közötti területet, Beregdaróc (1. kép) tágabb környezetét szláv népesség lakta, amely a honfoglaláskor a Felsô-Tisza-viçléket megszálló, határvédő népelemek, illetve a kabarok szomszédságába, ellenőrzése alá került. 1 Később királyaink a XI. században létrejövő várispánság utódszervezeteként létrehozták a beregi erdőispánságot, amely az először 1261-ben említett beregi comitatus része lett (GYÖRFFY 1963. 522., KRISTÓ 1988. 424.). Beregdaróc környezetének helynevei - tükrözve a korai állapotot, a népesség hajdani nyelvi hovatartozását (GYÖRFFY 1963. 527., NÉMETH 1975. 13.) - túlnyomó részt szláv eredetűek. 2 Szláv származéknak tekintik magát a „Daróc" településnevet is, amely foglalkozást jelentő szóból ered, jelentése: vadnyúzó, vadfogó. Sajátos vonása e névnek, hogy a középkori Magyarország területén kívül nem fordul elő, sőt közvetlenül nem is magyarázható szlávból, ezért magyarországi nyelvfejlődési eredménynek tekinthető. A „Daróc" nevű falvakat szervezetbe tagolt királyi népek lakták, akik vadnyúzással, vadfogással foglalkoztak (LEHOCZKY 1872.458., LEHOCZRY 1881. III. 206., HECKENAST 1970. 12., GYÖRFFY 1964. 7-8., GYÖRFFY 1972. 262-263). Kérdés, hogy a Bereg megyei Daróc népei értendők-e a Váradi Regestrumban olvasható, 1220 körüli „castrenses de villa Dranchy" megnevezés alatt, mint ahogy a kiadók feltételezik. 3 A források tanúsága szerint a területet még a XV. században is vegyes, magyar-szláv népesség lakta (MEZŐ 1970. 32.), 4 az a tény pedig, hogy Beregdaróc egyik vicusát 1583-ban „Görögvégh"-nek nevezik, 5 a település egy részének rutén lakosságát bizonyítja. 1. kép Beregdaróc a harmadik katonai felmérésen Abb. 1 Beregdaróc auf der dritten Militäraufnahme * A templom történeti-szerkezet elemzését és helyreállítását Szekér György publikálja. 1 A szláv lakosságra: GYÖRFFY 1963. 520. A határőrző ruténekre és a krajnai kenézeknek adott 1378-as kiváltságlevélre: LEHOCZKY 1872. 457. P.A. Rappaport, M.V. Malevszkaja és Sz.I. Penjak Borsóvá vári ásatásairól, valamint az ungvári és a borsovai várról, mint a szláv knyázság központjainak hipotéziséről: NÉMETH 1975. 10. Várdáról, mint az első nemzetségi központról és Borsóvá I. István király általi központtá tételéről, valamint a határvármegyéről és tatárjárás utáni megszűntéről: GYÖRFFY 1963. 520., 522. A kisvárdai ispáni székhelyről és feltételezett földváráról: NÉMETH 1975. 10., valamint NÉMETH 1986. 116. Borsovavár XI. század közepi létrejöttéről: KRISTÓ 1988. 422. Borsóvá várának szláv eredetét valló nézetekről: BONA 1995. 73. további irodalommal. A határvédő népelemekről: GYÖRFFY 1963. 520-522. és NÉMETH 1975. 5-7. 2 Szláv eredetű a Beregdaróctól egykor keletre eső Kirva (Kereua, Kerua, Criua, Ereua, Creua) neve, amely a szláv „kriv"=görbe szóból ered és amely talán az egykor azonos nevű itteni, erősen kanyargó patakról kaphatta nevét. A Kirva helynevekről: KNIEZSA 1943. 155., 273. Valószínűleg szintén szláv származék a Beregdaróccal nyugatról határos egykori Zsid (Syd) neve, amely feltehetően a „séd B =folyócska szóból származik. Erről: KRISTÓ 1973. 31. Szláv (személynévi?) eredetű az északkeletről határos Déda neve is. Erről: KNIEZSA 1943. 193. A délről határos Csaroda (Csarnavoda) az itt folyó azonos nevű vízről kapta nevét, jelentése: „fekete víz". Erről: ENTZ 1955. 213. 3 Regestrum Varadinense. Kiadták: Karácsonyi János és Borovszky Samu. h.n. 1903. 244. 4 Mező megállapítása szerint a nemzetiségekre utaló családnevek között óriási többségben fordul elő a „Tót", és „a vidéken a XV. században még (vagy már) jelentékeny szláv csoportok éltek-. 5 MOL P 4SO fasc. XVI. 25-60. Teodor herceg rutén telepítéseiről: LEHOCZKY 1893. 107. Ung vármegyében még a XVI. században is folyt a rutén betelepedés. Erről: ENGEL 1998. 27. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 207-225. 207
