A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése

M. Veres Lujza készült, Vasvári odor Gábor biztos műveként számon tartott szószékkoronájával analóg. Az egyház számadáskönyvének tanúsága szerint „57 rénus forintokba" került a jelentős alkotás elkészíttetése (GILYÉN 1975. 147.). Szerkezetileg, formailag is hasonlóságot mutat a gyügyei koronával (17. kép). A túrricsei hangvető szintén nyolcszögű, de ez háromemeletes. A párkányzat alsó része zöldeskék, közepén aranyozott rozettasor fut, a nyolcszög éleinek találkozásánál egy-egy aranyozott félgömb-dísszel. Felette pirosra festett párkányelem fut, legfelül a sárgazöld váltakozása párkány közepét aranyozott fogrovatsor díszíti. A hangvető belső szélén lévő fűrészelt, cakkos szélű ornamentika drapériadíszt imitál. A hangvető közepét plasztikus, zöld—sárga—fehér alapon pirossal pöttyözött 16 szirmú rozetta díszíti, melyet nyolcszögű fekete kontúrozás és zöld—piros pöttyözött— tupfolt márványozású keretdísz övez, szegélyén feketével írt E P ~ A n = 1798 betűkkel és dátummal. Körülötte zöldeskék színű festés látható. A szélső keretezés zöld—sárga—vörös színváltakozású. Az igen kvalitásos faragású korona díszítése igen figyelemreméltó. Az alsó faragott oromdíszek vázát stilizált, egymásba fonódó rocaille-díszek alkotják. A két alsó sötétzöld, nagyobb ívbe fent egy-egy aranyozott rocaille kapcsolódik. Ezeket arany palmetta koronázza. Lejjebb egy zöld és egy sárga kagylómotívum látható, ezeket egyegy világospiros rokokó ív fogja össze. Az alsó és középső ívekre aranyszínű levelek fűződnek. A két legfelső csavart ív fölött bordázott felületű, lendületes vonalú szalagcsokordísz látható, csomója helyén kettős, zöld—arany—piros rozettával. Fent aranyozott babérlevelek, a rozetta alatt egy kisebb, a főmotívumtól kétfelé indulva pedig két nagyobb, végein bogyós füzérdísz egészíti ki a kompozíciót. A sarkokban egyegy bordás szirmú, plasztikus kialakítású virág hajlik kifelé. Ezek takarják az alsó rész szerkezetét adó sötétzöld volutás elemeket, melyeket középütt aranyozott bordázás tesz könnyedebbé. Egy szinttel feljebb az élükkel egymásnak fordított rocaille-díszek a baldachinra emlékeztető koronázórész alsó, dekoratív tartóelemeiként jelennek meg. A középső alsó motívum stilizált rokokó rácsdísz, melyet fent aranyozott oromdísszé fejlesztett levelek öveznek. A felső zöld voluták előtt az éleken levéldíszből kinövő, aranyozott gránátalmák láthatók. A legfelső emelet lapos, kör alakú elemét konzolként tartják a rocaille-elemek. Ezen nyugszik az aranyozott bogyódísz spirálszerű, tömött füzéréből álló gyűrű. Erre helyezték el a copf stílusú, magas talpon álló és bogyós füzérekkel, illetve gömbdísszel ékesített vázát. Ezt még levéldíszes, zöldpiros—arany színezésű, lent kiöblösödő ívek kísérik. 194 A túrricsei korona a kompozíció kiérleltsége és a faragás kvalitása alapján egyedülálló az ismert emlékanyagban. Gyügye szószékkoronájához korban és kvalitásban leginkább azonban Lónya Asztalos Lándor Ferenc-féle, 1776-ban készült koronája áll közel (18. kép). A sokszögű, hiányos párkányzatú hangvető felett szintén kétrészes, vörös—zöld—arany színezésű oromdísz emelkedik, melynek négy alsó, íves tartóelemét négy fűrészelt, fent stilizált pelikánfejben végződő ív képezi. Ezeket virágdísz gazdagítja. A felső részt négy kisebb virágdíszes, kihasasodó elem alkotja. A sokszögű lezáró elem felett egykor állítólag meglévő faragott buzogánydísz ma hiányzik. Foltos, tupfolt márványozás-imitáció borítja a felületeket, belül körben a készíttető: Lónyai Sigmond úr kegyes özvegye, tekintetes Pogány Klára asszonyra utaló felirattal és legalul fűrészelt, hullámos szegéllyel. A gyügyei koronát az alsó rész faragott oldaldíszei idézik fel leginkább a rocaille-szerű elemekbe fonódó, szív alakú díszítőelemek által. E rossz állapotú koronák mielőbbi restaurálása elengedhetetlen. Mózes-szék A már említett, szószék mellett álló papi pad megléte megfelel a református templomok hagyományos berendezési rendjének. Az irodalom a szószékhez hasonlóan tévesen, copf stílusú emlékként említi a késő barokk darabot (GERGELYFFY—GILYÉN 1986. 318., MAROSI 1992. 172.). A formailag semmi copf jegyet nem mutató berendezési tárgy későbbi, a copf—biedermeier stílusú karzatmellvéd festéséhez hangolt átfestése okozhatta a Mózes-szék téves datálását. A szószék mellett közvetlenül álló ülőpad anyaga fenyő. Mellvédje két betéttel tagolt, támlája alacsony. Festése a karzatéhoz hasonlóan festett többi ülőpad díszítésével egyezik. Alapszíne zöld, illetve kék, a betétekben barna alapon sötétvörös körökkel, mely márványozást imitál. A pad szószék felé eső oldala pótlás, átfestés nélkül (16. kép) (VERES—Kiss 1993. 4.). A papi pad eredetileg kék volt, mellvédjén fekete csík-kerettel. Ez eredetileg a keleti rész ülőpadjainak megmaradt festéséhez állt közel, ahol a vörösesbarna márványozású Füllung-okat világoszöld osztók tagolják és sötétzöld csíkozás övezi. Ennek nyomán készült az 1830-as években a zöld kerettel ellátott vörösesbarna márványozás, mely nem vált az egyszerű színezéssel tisztán tagolt, korai darab előnyére.