A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

Révész László annyiban módosítanunk kell, hogy azok korántsem csupán az egyes közösségek szerényebb társadalmi állású, alárendelt tagjai közül kerültek ki. A dormándi, karosi, mözsi leletek e temetők gazdag női sírjaiban voltak. Még árnyaltabb a kép, ha a csonttartók nélküli tűt tartalmazó sírokat szemügyre vesszük: mellékleteik alapján a legszegényebbektől a díszes aranyozott ezüstveretes ruhában eltemetettekig valamennyi társadalmi réteg képviseltette magát közöttük. Végezetül megállapíthatjuk azt is, hogy a tűt, tűtartót tartalmazó sírok a korabeli magyar szállásterület valamennyi részén előkerültek, ezen eszközök használata és sírba tétele (nem meglepő módon) általános volt eleink körében. A rendelkezésünkre álló antropológiai adatok továbbra is azt mutatják, hogy a tárgyalt lelettípusok zömmel idős nők sírjából kerültek elő, mindössze a mözsi 25. sírban nyugodott gyermek, a Lőrinci—selypi pusztai temetkezés halottjának amatőr ásatója által történt férfiként való meghatározását pedig fenntartásokkal kell kezelnünk. A csont tűtartók zömét X. századi temetők tartalmazták, de meg kell jegyeznünk, hogy jónéhány példányuk részleteiben még közöletlen, a X. és a XI. században folyamatosan használt temetőkből látott napvilágot. Fokozottan igaz ez a megállapítás a puszta vas- vagy bronztűt tartalmazó leletekre: e tárgyak köznépi és gazdag temetőkben a X. és a XI. században egyaránt előkerültek. A tuzséri temető leggyakoribb tárgytípusai a fegyverek. A fegyverzetet azonban kizárólag a távolsági támadó fegyverek, az íjászfelszerelés darabjai képezik. A közelharc felszerelésének (szablyák, harci balták, lándzsák) nem akadtak nyomára az ásatok. Nyílhegyeket négy sír tartalmazott (J2., J3., J5., J6. sír). A megbolygatott J2 sírból kettő, a hasonló J3. sírból egy nyílcsúcs került elő. Valamennyi a hosszúvagy rövid vágóélű deltoid alakú, nyéltüskés típushoz tartozik, csakúgy, mint a J5. sírban lelt hat nyílcsúcs.

9 A J6. sír hat nyílcsúcsa a honfoglalás korában ugyancsak ismert, de ritkább változatokat képvisel. Közülük öt példány egészen keskeny, négyzetes átmetszetű heggyel rendelkezik. E nyílcsúcsok kiválóan alkalmasak voltak a lánc- vagy pikkelypáncél áttörésére, de alkalmazták azokat prémes állatok elejtésére is: keskeny hegyük csak a lehető legkisebb sebet ütötte az értékes gereznán. Ugyancsak vadásznyílhegyként szolgált a szintén a J6. sírban lelt széles pengéjű, legyező formájú, ívelt élű nyílcsúcs. A J5. és a J6. sírban lelt nyilak száma megegyezik a honfoglalás kori sírok feltárása során másutt is gyakran megfigyelt jelenséggel, miszerint eleink soha nem tettek halottaik mellé teljesen megtöltött tegezeket, hanem leggyakrabban csak 5— 7 nyilat (RÉVÉSZ 1996. 168-169.). Miután a másik két sírban csak töredékesen, a többiben pedig még úgy sem maradtak meg a nyilak, a temető azok számát illetően további elemzésre nem alkalmas. Vaspálcákkal merevített nyíltartó tegezek a J5. és a J6. sírban kerültek elő.

10 A megmaradt leletek és Jósa leírásai arra elégségesek, hogy rögzíthessük: a tuzséri tegezek szerkezete megegyezett a honfoglalás kori sírokból általánosan ismert formákkal, arra azonban sírfotók, részletrajzok, pontos felmérések hiányában nem vállalkozhatunk, hogy egyedi rekonstrukciókat készíthessünk. Néhány megjegyzéssel azonban a korábbi adatokat kiegészíthetjük. A J5. sírban lelt, szögekkel átütött vasabroncs természetesen nem faedény vasalása volt (mint Jósa vélte), hanem a tegez deszkafenekét erősítette. Erre utal síron belüli helyzete is. A jobb térd mellett függőlegesen állt, míg a tegez szája a nyílcsúcsokkal és a szájnyílást díszítő csontpálcával a jobb felkar közepénél helyezkedett el, a kettő között pedig a tegez jobb oldalán húzódtak a fülnyílással ellátott vas oldalpálcák (JÓSA 1900. 216— 218.). A szájnyílás és a fenékpánt hozzávetőleges távolsága megegyezik a honfoglalás kori tegezek átlagosan 80 cm-es hosszúságával. Ugyancsak a jobb szélét merevítették a füles oldalpálcák a J6. sírban talált tegeznek. Ennek fedelét vaslemezből formálták meg (JÓSA 1900. 220—221. „vasláncnak" írja!), fenékpántja nem volt. A nyaka alatt előkerült viszont az a mandula alakú, felső végén kihajló gombban végződő vaslemez, amely feltehetőleg a tegez oldalának zárószerkezetéhez tartozott (RÉVÉSZ 1985.). A temetés során az elhunyt övéről lecsatolt és bal oldalára helyezett tegez felfüggesztését szolgálta a medence táján lelt három bronz küllős szíjelosztó karika. E tárgyak másutt is minden esetben a nyíltartó tegezek felfüggesztésére szolgáltak, s rendszerint ugyancsak hármasával kerülnek elő. Habár szerepüket ismerjük, pontos használati módjukat még nem tudta kideríteni a kutatás (FODOR 1976. 375—377.). íjcsontokat mindössze az 1998/8. sírban találtunk, amely feltehetőleg a Jósa által feltárt 3. sír csontjait is tartalmazta. A töredékes lemezpár az íj egyik végét erősítette. Ahhoz a típushoz tartoznak, A nyílcsúcsok tipológiájáról SEBESTYÉN 1932. 193—206., esetleges rangjelző szerepükről LÁSZLÓ 1944. 132., a nyílcsúcsok számának a hitvilággal összefüggő szerepéről DIENES 1957. 29—31. A nyíltartó tegezek rekonstrukciójáról, a kutatástörténet összefoglalásával RÉVÉSZ 1985. 35—53., RÉVÉSZ 1996. 169—175. 18