A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Nógrády Árpád: A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere (Beregszász lakosságának gabonavásárlásai 1530-ban és a Jagelló-kori malomvámok)

A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere köblönkénti 5 dénár mellett érte el mélypontját, s innen el sem mozdult október közepéig.

27 Azaz a búza zab egyenérték 4:1-hez. Az arányt — ami korántsem tűnik egyedinek — jól jegyezzük meg, de visszatekintve vessünk egy pillantást a zab áprilistól kezdődő szárnyalására is. Ekkor 10 dénáron adták-vették, vagyis az őszi mélyponthoz képest kétszeresét érte. Ennek függvényében a búza ez évi legmagasabb piaci ára Eperjesen 40 dénárra becsülhető. A látottak alapján egy 1505. évi rozs ár-adat

28 segítsége révén, valamint néhány 1525. évi soproni adat tanúságát elfogadva, jó okkal lehet feltételezni, hogy a búza-zab arány — négy az egyhez — alakulása korántsem különleges.

29 S ha ez így van, akkor a számadáskönyv mintegy félszáz, a zab árát rögzítő adata lehetővé teszi a vizsgált másfél évtized átlag-búzaárának kialakítását. A részleteket mellőzve, de azt el nem hallgatva, hogy az adatok főleg a korszak elejéről származnak — s azt is figyelembe véve, hogy a lakosság a búzának közel kétharmadát az olcsó őszi és tavaszi hónapokban szerezte be —, az átlagárat a századfordulón 31, a tizes évek elején pedig 35 dénárra tehetjük.

30 Az űrmérték meghatározása ez alkalommal szerencsére nem jelent komoly gondot. A város természetesen saját mércéjével, az ún. eperjesi köböllel élt. A tekintélyes nagyságú mértékegység metrikusan ugyan mindezidáig csupán XVII. századi iratokban bukkant fel, ám ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a vele azonos méretű, s nyilván genetikusan rokon megyei etalon, a sárosi köböl már két, 1412. évi megyei perben is feltűnik, méghozzá jó biztonsággal 100—120 literesnek adatolva, akkor aligha kétséges, hogy a kettejük 1631-ből 124 liternek adódó űrmérete egy jóval korábbi időszak hagyatéka.

31 A vonzáskörzet. Jóllehet arra nézve természetesen semmi adatunk sincs, hogy kik őröltettek a város közvetlen közelében és birtokában álló Alsóés Felső-malomban, mégis szinte bizonyosra vehető, hogy a gabonájukat ide hordók zömmel az eperjesiek közül kerültek ki. Persze nem zárhatjuk ki, hogy soraikat néhány környékbeli falu népe is duzzasztotta, ám tekintettel arra, hogy Eperjesen legalább még egy malom létezéséről tudunk, így jó eséllyel feltételezhetjük, hogy ennek ismeretlen vámjövedelme hozzávetőleg kiegyenlíthette a környező településekről bejáró őröltetők búzáját.

32 És végül a lakosságszám. A korabeli eperjesi adólajstromok bázisán a német várostörténet ötös szorzóját alkalmazva Szűcs Jenő a város XV. század végi lélekszámát 2500-2700 főre becsülte (Szűcs 1955. 37.). Minthogy elképzelését az újabb demográfiai irodalom sem kérdőjelezte meg, ennek az eredménynek a középértékével, 2600 fővel számoltam. Ár, mérték, vonzáskörzet, lakosságszám. Mindazt, amit a középkori magyar forrásoktól egyáltalán remélni lehet, Eperjes biztosítja. Foglaljuk hát röviden össze, hogy miképpen véljük lehetségesnek ezekből az adatokból a város kenyérgabona-fogyasztását rekonstruálni. Mint láthattuk a birtokost illető malomvám-hányad nem volt több az őrlésre átvett gabona 7,5%-ánál, azaz egy-egy vonzáskörzet fogyasztásának alsó határa, a legsúlyosabb tributum (10%) és a molnár szokásos vámnegyede mellett is, a birtokosi hányad legalább 12-szeresével volt egyenlő. Ez az érték azonban Eperjesen nagyobb, minimum 13,33-szoros volt, hiszen itt a piac különböző csatornáin keresztül maga a malomvám is hozzájárult a város kenyérel27 A zab — kisebb megingással ugyan — egészen augusztus közepéig köblönkénti 8 dénáron tartotta magát, majd meredeken esni kezdett, és 17én már csak 5,5 dénárral számolták el. Az értékvesztés nem állt meg és szeptember elején 5 dénáron érte el mélypontját. Innen Szent Gál ünnepe táján lassan újra felfelé kezdett araszolni: 5,5 dénár, de az évet végül 5 dénáron zárta (Eperjes város számadáskönyve 1497—1512: MOL DF 282535 = OA Presov 598a. 150—158 fol. — a számadáskönyv lapjainak jobb felső sarkába később rávezett lapszámok alapján). 28 Eperjes város számadáskönyve 1497-1512: MOL DF 282535 = OA Presov 598a. 268.fol. 29 Erre utal Sopron fentebb idézett 1525. évi árszabása, ahol a zab (szemes) és a búzaliszt áraránya 1:4,4-hez, ami az őrletés díja nélkül gyakorlatilag egyezik az eperjesivel, és a zab-rozsliszt 1:2,77 értékviszonya, ahol a malomvám nélküli érték megintcsak hű tükörképe a Sáros megyei városénak: 1:2,4 (HÁZI 1921/43. II/6. 389-390.). 30 A vásárlások időbeli eloszlását két egymástól független forrás is bemutatja. Egyrészt a Fügedi Erik által feldolgozott városi hetipiac-bevételek — szintén a számadáskönyvben található — éveken át hétről-hétre nyomon követhető szezonális menete (FÜGEDI 1968. 6—8., 24.), másrészt a malomvámjövedelem elszámolások utalnak erre. Mindenekelőtt Eperjesnek és a munkácsi felső malomnak kisebb-nagyobb összegekben csordogáló bevételei, melyeknek csak szűk 40%-a esett az áprilistól augusztus közepéig tartó drágaság idejére. S miután az ősszel és télen őrölt búzát nyilván nem a lehető legdrágábban szerezték be, a vásárlásoknak legalább a három ötödét az „olcsó" időszakhoz kell kötni (Eperjes város számadáskönyve 1497—1512: MOL DF 282535 = OA Presov 598a. 93v., Nyárády Albert munkácsi udvarbíró számadáskönyve, 1573ból: MOL MKA (E 554) Városi és kamarai iratok Fol. lat. 1273. 14-15. fol.). 31 1634: BOGDÁN 1991. 307., 317—318. A két 1412 évi per: 1. Steplakai Miklós fia János a szepesi káptalan előtt egy darab földet úgy határozott meg, mint amit 6 köböllel szokás bevetni. Ez pedig a tradicionális paraszti gazdálkodás XIX. századig fennmaradt rendszerében, amely egy holdba 100-120 liter magot vetett, aligha jelenthetett mást, mint vetőköblöt (Zso III. 1492. reg.). 2. Nádfői Lőrinc fia Márton és Kistrocsányi Benedek özvegyének perében 32 kepe gabonát 31 köböl zabbal térítenek meg, ami egy-egy kepe 100 liter körüli maghozama alapján (Szűcs 1993. 186-190.) ugyanekkora űrtartalmú köblöt feltételez a Zso III. 2272. reg. 32 Egy bizonyos szárazmalomról van szó, ami többször is felbukkan a számadásokban (molendinum siccuni) (pl. Eperjes város számadáskönyve 1497-1512: MOL DF 282535 = OA Presov 598a. 34.fol.). 163