A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkosok a középkori Beregszászon – Fehér Mátyás kritikája

A domonkosok a középkori Beregszászon Az eredeti forrás, amely most már összevethető Fehér idézeteivel, azonban említést sem tesz a szomszédságról, de még a beregszászi domonkosokról sem, sőt egyenesen azt tartalmazza, hogy a tartományfőnök helyezzen Beregszászra szerzeteseket a szatmárnémeti rendház őrzésére és gondozására.

10 A szomszédságra utaló megjegyzés (quia sunt in vicinitate) egyértelműen Fehér betoldása a szövegbe, ami egyébként onnan is kitűnik, hogy ezáltal a mondat logikai rendje is megbomlott. Ezen a ponton tehát eléggé egyértelműen sikerült megragadni Fehér Mátyás történetírói módszerének lényegét, ami tömören így foglalható össze: a hiányzó láncszem pótolható! Ezek után már feleslegesnek tűnik valamennyi adat ellenőrzése, egyszerűbb és időtakarékosabb eljárás, ha a kutatást a korábbi eredményekre támaszkodva újrakezdjük. A fenti megállapításnak van azonban még egy fontos vonatkozása, amely túlmutat Beregszász helytörténetén és a domonkos rendtörténeten is, a Kassai Kódex körül kialakult vitában ugyanis Fehér Mátyás hívei gyakran hivatkoznak szerzőnk szakmai felkészültségére és korábbi tudományos eredményeire. Mint láthattuk, ezek az eredmények azonban egyáltalán nem hozhatók fel Fehér Mátyás szakmai jóhírének védelmében, sőt rendtörténeti munkáival kapcsolatban is ugyanazok a módszertani problémák vetődnek fel, amelyek későbbi, a magyar ősvallásra vonatkozó forrásközléseiben és feldolgozásaiban még élesebben megmutatkoztak (Z. CZIGÁNY 2000.). Erre egyébként Iványi Béla - akit Fehér mellesleg „manuductorának" vallott (FEHÉR 1944. 2.) — már régebben felhívta a figyelmet egy hosszú időre kéziratban maradt munkájában. Az ő tanácsát követve, magam is csak azt ajánlhatom, hogy Fehér Mátyás munkáit „kellő és körültekintő kritikával" olvassák az érdeklődők és a kutatók (IVÁNYI 1992. 75. - a kézirat 1957-ben készült!). Mit tudunk valójában a középkori Beregszász domonkos kolostoráról, illetve kolostorairól? Korai adatunk csak a női rendházról van, a Lehoczky által a leleszi konvent levéltárából idézett 1366. és 1368. évi oklevelek, amelyek a luprechtszászi Szent Szaniszló-kolostor apácáiról {religiose domineclaustri Beati Stanizlai martiris de Luppfrejhtzaza) és azok kígyósi (Kygios) birtokáról tesznek említést, kétségtelenül hitelesek, és ma is megtalálhatók mind eredetiben, mind pedig fényképen (LEHOCZKY 1881./III. 94., 1366: LO AA. 1366. nr. 24. és MOL DF 219.569, 1368: LO AA. 1368. nr. 10. és MOL DF 219.595). Az apácákra vonatkozó következő, s egyben utolsó adat a fent idézett, áttelepítésről szóló rendfőnöki utasítás. Ebből az következik, hogy az áttelepítés sikeres és minden bizonnyal végleges is volt. Mivel pedig a domonkos férfi szerzetesekre vonatkozó adatok csak az ezt követő időszakból állnak a rendelkezésünkre, szó szerint kell vennünk a rendfőnöki utasítást, amely szerint a tartományfőnök helyezzen testvéreket Beregszászra a (kolostor) őrzésére, XLXL ők tulajdonképpen csak átvették a női kolostort. így értelmezte az adatot Iványi Béla is, aki a középkori kolostorok felsorolásánál utalt a váltásra.

11 Ugyancsak ezt az értelmezést erősítik azok a XVI. századi adatok, amelyek a férfi rendház védőszentjeként is Szent Szaniszlót nevezik meg (religiosi fratres predicatorum in claustro Beati Stanislai martyris in oppido Beregszász degentes) és a szerzetesek legjelentősebb birtokaként az apácák révén már korábban említett Kígyóst tüntetik fel (Lehoczky két — férfi és női — „hasonnevű" kolostort feltételez, melyeket véleménye szerint Erzsébet királynő alapított és látott el közös birtokadománnyal - LEHOCZKY 1881. II. 16-19.). A kolostor középkor végi történetéhez még két Rupp, illetve Lehoczky által idézett forrás kapcsolható, ezek azonosítását azonban mind ez ideig nem sikerült elvégezni, de hitelességükben nincs okunk kételkedni. Rupp említi II. Ulászló király 1545. (!) évi adományát, „melynél fogva egy hetenként kedden Sz Anna , segítségülhwása mellett (Kétségkívül a király Anna nevű hitvese emlékezetére) Istennek fölajánlandó szentmise fejében e szerzetnek Beregszászon és Kígyóson tartózkodó zselléreinek és jobbágyainak előbbi fejedelmek által engedélyezett kiváltságukat továbbra is helyben hagyta," RUPP 1870/76 IL 374.).

12 10 Reverendo provinciali datur facultas, quod sorores monasterii in Beregzaz, quia pauce sunt, transferat cum omnibus bonis et redditibus ad monasterium Nymthy, et in Beregzaz ponet fratres ad custodiam et curam dicti monasterii in Nymthy. Datum Rome, XVIII Maii [1479]. AGOP Ser. IV. Tom. 4. Fol. 169v. 11 IVÁNYI 1929. 16.: a középkori kolotorok listájában Beregszásznál megjegyzi: „női, majd férfi-rendház". 12 Az adatot a kamarai levéltár egyházi gyűjteményének rendezetlen anyagából idézi {Eccl. Cam. Irreg. azaz Magyar Kamara Archívuma, Acta ecclesiastica, Irregestrata), az ebből az állagból kiemelt középkori oklevelek között azonban ma egyetlen II. Ulászló által kiadott oklevél sincs, az Acta ecclesiastica-ból származó mintegy száz darab Ulászló-oklevélből pedig a nyilvánvaló elírás kapcsán számításba jövő 1515. évi okmányokat tudtam ellenőrizni, de a keresett forrás ezek között sem volt megtalálható. Ld. MOL CD! Rácz Györgynek az adatok ellenőrzésében nyújtott segítségét ezúton is megköszönöm. 151