A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

Révész László ha a Jósa által megadott távolságokat a J6 sírtól visszamérjük, a következő eredményre jutunk (VIII. tábla). — A J6. sír — mint már említettem — azonos az általunk feltárt 1998/10. sírral. Ezt megerősíti a sírban Jósa által bennfelejtett, az általa feltártakkal azonos ezüst öweret, a sok patinás csont; valamint az, hogy Jósa megfigyelése és a modern embertani vizsgálatok alapján egyaránt férfi nyugodott a sírban. Jósa a sírt 50 cm, mi pedig 52 cm mélyen találtuk, a mélységadatok tehát megegyeznek. — E sírtól Jósa szerint 2 méterre délre volt a J5. sír, s ez a távolság azonos a mi 1998/10. és 1998/9. sírunk közötti távolsággal. Jósa 35 cm, mi 37 cm mélyen találtuk a csontokat, amelyet a mellékletek, valamint a modern antropológiai elemzések révén egyaránt férfihoz tartozóként határozhatunk meg. Az általunk lelt vaspánttöredék minden bizonnyal a sírban lelt tegez vasalásának a darabja volt. A J5. sír tehát azonos az általunk feltárt 1998/9. sírral. — Ettől délre két méterre kellett volna rábukkannunk a következő sírra, de ott semmiféle maradványt nem találtunk. Az általunk feltárt 1998/8. sír az 1998/9.-től 6,5 m távolságra van, tehát e sávban minimum két, maximum három sír (a Jl., J2. és J3.) nyomtalanul megsemmisülhetett. — Az 1998/8. sír azonosítása azonban önmagában is eléggé problematikus. Az embertani vizsgálatok szerint ez egy idős nő temetkezése volt, s ennek nem mondana ellent a mellette talált vastű és csont tűtartó sem, hiszen e lelettípusok eddig kizárólag a korszak női sírjaiból ismeretesek (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1971. 23— 27.). Ugyanebben a sírban előkerült azonban két íjvégcsont is, ami tipikusan férfiak melléklete. Nem gondolhatunk ez esetben másra, mint hogy a leletek felszedése, illetve a csontok visszatemetése során két csontvázat összekevertek (a feltárás során ugyan egy sírként számoztuk az 1998/8. sírt, de a csontok két kupacban kerültek elő egymástól 1 méternyi távolságra!) még akkor is, ha az antropológus nem említ férficsontokat e sírból. Csak nagyon óvatosan gondolhatunk arra, hogy az íjcsontok a késeket, csiholókat, nyílhegyet tartalmazó J3. sírhoz, a tűtartó pedig a J4 sírhoz tartozhatott, amelynek feltárása során Jósa is említi, s mi is megfigyeltük a patina által megfestett csontokat. Végeredményben a hitelesítő ásatás során lelt sírok közül kettőt teljes bizonyossággal, további kettőt pedig nagy valószínűséggel azonosíthattunk a Jósa által feltárt temetkezésekkel, mely utóbbiak közül további kettőnek semmiféle maradványát nem sikerült fellelni. Az 1998/1., 3. és 5. sírról (aJ6. = 1998/ 10. sírtól való távolságuk alapján) teljes bizonyossággal, 14 5. kép Tuzsér— Boszorkányhegy, az 1998. évi hitelesítő ásatás során talált 1998/8. sír maradványai Abb. 5 Tuzsér—Boszorkányhegy, Reste des bei der Nachgrabung von 1998 entdeckten Grabes 1998/8 az 1998/6. és 7. sírról pedig nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy azokat nem érintette az 1900ban végzett leletmentés. Hogy ezek némelyikéhez tartoztak-e a Vidovich-levélben említett, s még az ő érkezése előtt tönkretett sírokból való koponyák, azt szintén nem tudjuk minden kétséget kizáróan igazolni, legfeljebb csak sejthetjük. A leletmentés és a hitelesítő ásatás adatait összegezve megállapíthatjuk, hogy a tuzséri honfoglalás kori temető térképére 11 sír helyét tudjuk berajzolni, kilencet a megtalált maradványok alapján, további kettőt pedig a Jósa által megadott távolságadatok nyomán. Természetesen a temető még így sem teljes. Erre utal a gyermeksírok hiánya (azokat amúgy is kisebb mélységbe temették, s az erózió és az intenzív mezőgazdasági munkák nyomtalanul eltüntették a maradványaikat), valamint az a tény, hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint mindössze egyetlen temetkezést határozhatunk meg női sírként. Ez még akkor is feltűnő aránytalanság, ha tudjuk, hogy a tuzsérihoz hasonló felső-Tisza-vidéki honfoglalás kori temetők erős férfitöbbletet mutatnak (RÉVÉSZ 1996. 193-206.). A többszöri kutatás eredményeként kétségtelen, hogy a tuzséri temető sírjai egyetlen hosszú észak—déli irányú sorba rendeződtek, hasonlóan a bezdédi (JÓSA 1896.), a kenézlői II. (FETTICH 1931.), a két bashalmi (DIENES 1956., FODOR 1996. 185-190.) és a karosi III. temetőhöz (RÉVÉSZ 1996.). A sírokat egyébként nem a domb gerincén ásták meg, hanem a keleti lejtőn. A sírsortól nyugatra eső területet a rigolírozással már 1900-ban teljesen felforgatták, de temetkezések nyomaira ott nem akadtak. Ha mégis lettek volna ott sírok, a hitelesítő ásatás során ezek