A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Révész László: Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén sírok. Miután Jósa a korabeli szokásoknak megfelelően csak a jó állapotú koponyákat vitte magával, a visszatemetett csontvázak újbóli feltárása segítségével esély mutatkozott egy pontos temetőtérkép elkészítésére is. Minden kétséget kizáróan megállapíthattuk ugyanakkor azt is, hogy a Tuzsér—Boszorkányhegy néven nyilvántartott lelőhely valójában nem a Boszorkányhegyen van, hanem attól délkeletre mintegy 500 méterre, és közigazgatásilag már a komorói határba tartozik (1. kép). Mégis, miután a jelentős leletanyag lelőhelyeként a szakirodalomban már mintegy száz esztendeje Tuzsér—Boszorkányhegy szerepel, javaslom az eredeti elnevezés megtartását. Ásatási tapasztalataink, valamint Vidovich és Jósa jegyzeteinek, illetve publikációjának összevetése eredményeként azonban mindenképp időszerűvé vált a temető és a leletanyag újraértékelése. A Vidovich és Jósa által 1900 márciusában feltárt sírok Vidovich L. Jósához írott levelében az alábbi leletekről számol be: „Az első csontváznál semmit sem találtam; az ettől délre 1,5 méterre eső másodiknál a 4-től 9-ig czeruzával, az eredeti nagyság és fekvés szerint lerajzolt tárgyakat vettem fel. A rajz annyival nagyobbat tüntet fel amennyivel a czeruza, körül húzva szélesebbet írt. A csontváz bal alsó karja behajlott egészen a medenczébe. A 4. és 9. számú vashorony a bal lábszár legfelső része, illetve a bal kar alatt a rajz szerinti fekvésben találtatott, vasból vannak. A 7. számú vaskés alak a bal medence alatt, a 6. számú fenőkő szintén a medencecsont alatt, míg az 5. számú tűzkő a medencze felett volt. A 8. számú nyíl pedig a behajlott bal kar felett, úgy ahogy a rajz mutatja. Az 1. sz nyilat és a 2. számút már a felhánt földből rendszerütlenül... vettük fel hihetőleg az első csontvázról valók, mely már csak alsó lábszárainál nem volt bolygatva A harmadik csontvázon semmi sem volt, hanem a 3. számú határozott kis alakot ezen csontváz már megbolygatott legfelső része, azaz koponyája környékéről vettük fel. Az első és harmadik váz egyirányban, a középső valamivel hátrább feküdt .... A nyilak közzöl kettő apró és szegletes. A 4. és a 9. sz. most már végleg megállapítható tartó kapcsokfnakj, mely úgy látszik, övhöz voltjak] erősítve, s a puzdra vagy egyéb tarisznya a bal faron 1 A Vidovich-levélben említett Miklósy Béla és a JÓSA 1900. 214. alatt elírásról van szó. csüngött. Ha ^emlékezik, a 9-eshez hasonlót Bezdéden is leltünk, s volt olyan aki csiholónak nézte, annál azonban szabályosabb forma..." Vidovich tehát fent idézett levelében határozottan három sír feltárásáról és öt(!) koponya előkerüléséről tudósította Jósa Andrást. A koponyák közül kettőt vitt magával Miklósy Béla, a másik hármat pedig — rossz állapotúak lévén — visszatemették. Ennek alapján tehát már Jósa helyszínre érkezése előtt legkevesebb öt sír előkerülésével számolhatunk, még akkor is, ha azt feltételezzük, hogy az említett ötből három koponya a Vidovichék által feltárt temetkezésekből származik. (Kettőről ezt bizonyosan tudjuk, Jósa ugyanis az 1. és a 2. sír leírásánál megemlíti, hogy a 2 koponyájuk Dr. Sziklássynál van.) Jósa viszont a tuzséri temetőt ismertető tanulmányában (JÓSA 1900. 214. ) arról számolt be, hogy Vidovich és Sziklássy négy sírt mentett meg az ő kiérkezése előtt. Az ellentmondás feltehetőleg úgy oldható fel, hogy a Jósának küldött levél megírása idején Vidovichék még csak három sírt tártak fel, a negyediket pedig azt követően, de még Jósa megjelenése előtt találták. A fentieket összefoglalva arra az eredményre juthatunk, hogy a leletmentő ásatás megkezdése előtt legalább hat temetkezést megbolygattak, amelyek közül négyet többé-kevéssé sikerült megfigyelni, további kettőt pedig a szőlőtelepítés során teljesen feldúltak, ezekre csak az említett koponyák utalnak. Miután Jósa újabb két érintetlen sírt is feltárt, a honfoglalás kori temető sírjainak száma legkevesebb nyolcra gyarapodott. A számozásnál azonban a szórvány koponyákat nem vette figyelembe, így a temetkezéseket 1-től 6-ig számozta. Megállapította, hogy a sírok egyetlen dél—északi irányú sorba rendeződtek. A temetővel később foglalkozó szakemberek hallgatólagosan ugyan, de egyértelműnek vették, hogy a sírok délről indulva a számozás sorrendjében követték egymást (HAMPEL 1905. II. 669-676., HAMPEL 1907. 145-149., DIENES 1961. 160-166., FODOR 1996. 204.). Mindezt első pillantásra alátámasztaná Jósa közleménye is, amely a sírokat ismertetve, a sort a „déli 1. számú sír"-ral kezdte (JÓSA 1900. 214.). Hogy ez mégsem így volt, arra kétségtelen bizonyíték Vidovichnak a fentiekben többször idézett levele, amely egyértelműen kimondja: a melléklet nélküli (pontosabban a csontváz feletti bolygatott földben két nyílhegyet tartalmazó) 1. sírtól délre másfél méterre találták a csiholókat, vaskést, fenőkövet és nyílcsúcsot tartalmazó 2. sírt! Ettől ugyancsak délre kellett elhelyezkednie a 3. Dr. Sziklássy Béla járási orvos ugyanaz a személy lehet, nyilván 9