A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Kobály József: Vaszilij Ivanovics Bidzilja (1936–1999)
Vaszilij Ivanovics Bidzilja (1936-1999) Ez év telén tragikus hír rázta meg az ukrán régészközvéleményt: Kijevben 1999. január 9-én-életének 63. évében - hosszú betegség után elhunyt az Ukrán Nemzeti Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, a vaskori régészet ismert képviselője, a kárpátaljai születésű Bidzilja Vaszilij Ivanovics. V. Bidzilja a kárpátalj ai régészek harmadik generációjához tartozik, ahhoz a generációhoz, amely már a II. világháború utáni időkben tanult és tevékenykedett az ún. szovjet korszakban. 1936. március 23-án született Szászfaluban (Szaszovo, Nagyszőlősi járás, Ukrajna) népes paraszti családban. Iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Husztra/Huszt került a tanárképzőbe. 1955-ben felvételt nyert a Kijevi Állami Tanárképző Főiskola történelem szakára, ám egy év után a tehetséges diák átkerült a Kijevi Állami Sevcsenkó Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára. Már diákévei idején élénk érdeklődés élt benne a régészet iránt és részt vett több expedíció munkájában. Nem kisebb hírességek mellett dolgozott, mint В. O. Ribakov, M. J. Szlavin, M. J. Brajcsevszkij és V. J. Dovzsenak. Ez persze nagy hatással volt a tehetséges kárpátaljai ifjú életpályájára. Amikor 1960-ban elvégezte az egyetemet, már nem volt kétséges előtte, hogy a régészetnek szenteli az életét, annál is inkább, mivel az Ukrán SzSzK Tudományos Akadémiájának Régészeti Intézetébe nevezték ki. Ettől kezdve V. Bidzilját élete végéig elválaszthatatlan szálak fűzték az Intézethez. Tudományos munkássága kezdetén a fiatal kutató a szlávok régészetére összpontosított (ásatások Kompanijivkában-1960, Hajvaranban-1960-1961, Ljutezsben - 1962-1964). Ám néhány év múlva úgy döntött, hogy disszertációjának témáját a vaskor időszakából választja. Egyfelől már korábban is érdeklődött a vaskohászat iránt, másfelől tanára, M.J. Brajcsevszkij hatására felfigyelt a kárpátaljai keltákkal kapcsolatos problémákra. Ez utóbbi ugyancsak ezer szállal kötődött a vaskohászathoz és a vas kelet-európai elterjedésének kérdéséhez. Minthogy ő maga kárpátaljai születésű volt, a téma kutatása előtt nem állt akadály. Munkája magvát a Lehoczky Tivadar által a Munkács melletti Gallis-Lovacskáról gyűjtött rendkívül gazdag kelta leletanyag alkotta. E mellett önálló ásatásokat végzett a Kárpátalján. A témával kapcsolatos legjelentősebb felfedezése a novoklinovoi/újakli (Nagyszőlősi járás) vastermelő központ volt, amelyet a kelta korra keltezett. 1966-ban V. Bidzilja megvédte disszertációját. A munka 1971-ben egy kötetben meg is jelent, s mind a mai napig a kárpátaljai kelta anyag legjobb összefoglalása, annak ellenére, hogy egyes tételei (pl. az, hogy a La Tène kultúra hordozói Kárpátalján nem kelták voltak, hanem egy helyi népesség - a szlávok ősei) azóta elveszítették aktualitásukat. A disszertáció megvédése után V. Bidzilja aktívan bekapcsolódott a terepmunkákba. 1967-1968-ban ott találjuk O.M. Leszkov társaságában a Kahovi expedícióban, amely bronz- és szkíta kori kurgánokat tárt fel. Valamivel később - 1971-ben - már ő maga állt az egyik legnagyobb ukrajnai (zaporozsjei) régészeti expedíció élén. Ez a régészeti expedíció akkoriban a Régészeti Intézet külön osztályaként működött. Hat éven keresztül dolgozott ebben a beosztásban és hatalmas mennyiségű és nagy értékű régészeti anyagot tárA Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 7-8. 7
