A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Csüllög Gábor: A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió

Csüllög Gábor korai szakaszában nem minden térhely jelenik meg társadalmilag szervezett települési formában (PÁLÓCZI HORVÁTH 1993.). A térbeli elkülönülés sűrűsége és határtípusai által adott érintkezési lehetőségek kijelölik a használatba vehető irányok áramlási lehetőségeit. Településhelyek A térhelyek különböző szintű társadalmi aktivizálásából kialakuló településhelyek a térosztási jelleg által behatárolt hasznosítási formák összefüggésében változatos, de a regionális működésben egymást kiegészítő típusokra tagolódnak. A településhely elnevezés ebben az esetben a településeknél szűkebb fogalmat takar. Elsősorban a térhasznosításnak a térosztással összefüggő helyzeti megjelenésére koncentrál, függetlenül az egyéb települési (méret, lakosságszám, alaprajzi típus stb.) jellemzőktől. A tagoltság és a térosztási irányok összefüggése alapján a településföldrajz morfológiai meghatározásait (MENDÖL 1963., MAKSAY 1971., SÜLI-ZAKAR 1974., FRISNYÁK 1990., FRISNYÁK 1996.) figyelembe véve, a következő, a régióra jellemző településhely típusok fogalmazhatók meg: A. A térosztáson kívül állandóan vízzel borított felszíneken (közvetlen árterek a folyók mentén, a Rétköz, Ecsedi-láp, a Kis- és Nagy-Sárrét állandóan vízzel borított területein) állandó aktív térhelyek nem alakulnak ki, itt a felszín sajátos gazdasági hasznosítása zajlik, a vízviszonyokat követő esetleges ideiglenes térhelyek kialakításával. B. A Túr, a Szamos, a Kraszna, az Ér, a Berettyó, a Sebes- és a Fekete-Körös alsó szakaszai, a Rétköz, az Ecsedi-láp, a Kis- és a Nagy-Sárrét és a Tisza menti erős borítottsági térosztású, időszakosan vízzel borított, és a gyenge domborzati és közepes borítottsági térosztású 100 m alatti felszínein többféle, kisebb és alacsony népességszámot eltartó településhely alakul ki. Egyrészt a zárt működésű, helyi környezetet szervező, vízzel körbezárt és a vízjárás változását követő gyengén szervezett településhely-nyomok, másrészt a Tisza, valamint az erősen kanyargó mellékfolyók szállítói, átjárói, katonai útvonalaihoz kapcsolódó térhelyein a településrendszerbe már bekapcsolódó, a folyó viszonyaihoz kötött, pontszerűen megjelenő révhelyek. C. Sokkal jelentősebb az időszakosan vagy állandóan vízzel borított és az árvízmentes térszín peremén, a két eltérő táji szerveződés gazdasági kapcsolatára (sokáig gyenge dinamikával) szerveződő, egymástól nagyobb távolságokban kialakuló, több közel egyforma településhelyből álló szigetszerű megjelenés. Egyes irányokban ezek funkciójához a fokozatosan szerveződő téráramlási rendszerek átvezető vízi vagy szárazföldi útvonalainak ellenőrzése is kapcsolódik. D. Az alacsonyabb helyzetű, kiegyenlített térosztású 100-200 m magasság közötti felszíneken - Szamoshát, Nyírség, Hajdúhát, Békés-Csanádi-hátkisebb sűrűségben és számban, míg a völgykapuk síktérszíni, folyókhoz szerveződő előtéri zónájában a magasabb helyzethez kapcsolódó erőteljesebb tagoltsághoz igazodva, nagyobb sűrűségben és kiterjedésben megjelenő, egymással jobban érintkező településhely-halmazok alakulnak ki. E. A hegységek alföldi peremein, a 200-400 m szintmagasság közötti medencedombságok tagolási vonalaiban és a félmedencék belső peremein Szilágyság, Nagybányai-medence, Hegyköz, Sebes-Körös belső völgye, Belényesi-medence, Fehér-Körös belső völgye - a sűrű völgyhálózat mellett a kedvezőbb talajviszonyok, valamint az ide lehúzódó erdősültség a korai időszakban még jelentős tagoló tényezőt jelentenek. Itt az erőteljes, de még kedvező térosztást követő, sűrűn megjelenő kötési helyzetekben, többirányú közvetlen érintkezéssel rendelkező, fürtszerűen kapcsolódó településhely-csoportok sokasága található. A völgy-hát tagolódás váltakozásával itt kedvező kiterjedésű térhasznosítás (szántó és erdő), valamint védettebb település-helyzetek alakíthatók ki. F. Az erős elsődleges és kismértékű másodlagos tagoltságú, sűrű völgyhálózatú és homogénabb talajú és növényzetű (erdő) középhegységek Bükk-, Réz-hegység, Meszes, Király-erdő és Belies Zarándi-hegység - és a szélsőséges mértékben tagolt magashegységek - Kőhát, Bihar-hegység, Gyalui-havasok - felszíneihez és kötött irányú, szűk völgytalpú átjáróihoz több településhelyi fonna kapcsolódik. - A hegységek között futó folyók mentén alakulnak ki az előbbinek alárendelődő, de fontos gyűjtő és átvezető funkciókat közvetítő, döntően kétirányú érintkezéseket megjelenítő településhely-lánco latok. - A várakhoz közvetlenül szerveződő várhelyek és a közvetve kapcsolódó, mellékvölgyi torkolatoknál, útkereszteződéseknél található úti, erdőhasznosító és kisebb részben völgytalpi földművelést folytató alacsony hegyvidéki, szórt megjelenésű völgyi településhelyek. - A magashegységi erdőhöz kötött szórt településhelyek és az erdőhatár fölötti magányos pásztor490