A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Csüllög Gábor: A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió

A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió Csüllög Gábor A magyar állam X-XII. századi területi szerveződésével összefüggésben a térbeli migrációhoz évszázadok óta kapcsolódó és erős téraktivitással szerveződő magyar honfoglaló társadalom irányításával a Kárpát-medencében meghatározó és a későbbi évszázadokra kiható térnyerési folyamatok kezdődtek el. A területi szerveződés bázisának az eltérő eredetű és funkciójú, az írott források alapján nehezen értelmezhető, nem jogi rögzítésű, köztes téregységek rendszerét-történeti tájak, etnikai szállásterületek, nyelvi, gazdálkodási térségek és a földrajzi régiók (CSÜLLÖG 1997.) tekinthetjük, melyek az adott térség társadalmából kiinduló települési, gazdálkodási, kereskedelmi, kulturális-etnikai, vallási elrendeződés, vagyis a regionalizmus folyamata (SÜLI-ZAKAR 1996.) által kialakított működési téregységek. Az így kialakuló földrajzi régiókra épülnek az európai feudális államok germán/latin mintáját felhasználó jogi szabályozású, politikai-közigazgatási egységek (vármegyék, egyházmegyék), és a gyakrabban változó politikai nagytér-egységek (politikai régiók). Ezeket a politikai erőviszonyokból, kiegyezésekből fakadó és az államtól kiinduló területi szabályozás, a regionalizáció alakítja ki (SÜLI-ZAKAR 1996.). A regionális téregységek közül felépítésében és történeti szerepében is az egyik legjellegzetesebb a Tiszántúl, amely a korszakban mint földrajzi régió nem egyszerűen (HAJDÚ 1997.) az Alföldnek a Tisza mai Magyarországhoz kapcsolódó bal parti tájait jelenti, hanem az Erdélyi-középhegységtől a Tisza árteréig és a Felső-Tiszától a Maros alföldi szakaszáig terjedő térségnek a középkori társadalom térhasznosítása alapján egymáshoz kapcsolódó földrajzi egységét (1. kép). Történeti földrajzi feldolgozása igen gazdag, köszönhető ez elsősorban a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszékén Frisnyák Sándor vezetésével kialakult kutatóműhelynek. Az itt megjelenő kiadványok (pl. a Történeti Földrajzi Tanulmányok több kötete), a rendszeresen megtartott történeti földrajzi tematikájú országos konferenciák és azok előadásainak kötetbeli megjelentetése, valamint számos egyéb publikáció összefoglalásaiban és részleteiben is tárgyalja a térséget. A földrajz más oldaláról, de ugyancsak jelentős eredményei vannak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének, amely Süli-Zakar István vezetésével elsősorban a térség település- és történeti településföldrajzi vizsgálatával, valamint a Kárpátok Eurorégió regionális folyamatainak elemzésével járul hozzá a régió feltárásához. Az alábbi elemzés az említett történeti földrajzi feldolgozások eredményeire támaszkodva (FRISNYÁK 1990., FRISNYÁK 1995/A., FRISNYÁK 1996., SOMOGYI 1996., SOMOGYI 1997.) a térség térbeli összefüggéseinek regionalitással kapcsolatos modellszerű megfogalmazására törekszik. Kiemelve a társadalomföldrajz - szociálgeográfia (SÜLI-ZAKAR 1996., BERÉNYI 1992., BERÉNYI 1997.) és a regionális tudomány (NEMES NAGY 1998.) történeti földrajzétól részben eltérő jellegű fogalmi rendszerét és kategóriáit (regionalizmus, regionalizáció, földrajzi erőterek, a térhasznosítás aktivitási térszínei, áramlási irányok és pályák stb.), hogy bemutassa az egyre jobban a területi kutatások előterébe kerülő régió szerveződés történeti gyökereit és elősegítse a történeti folyamatok, a régészeti lelőhelyek ilyen szempontú értelmezését is. A régiószerveződés erőterei A tér felépítési különbségeiből adódó energiák megjelenésükben változatos erőtereket alkotnak. A társadalom ezekhez való alkalmazkodása és hasznosítási törekvése fejeződik ki a regionalizmus folyamatában. Egy adott térség történeti földrajzi vizsgálatának egyszerre kell megjelenítenie az erőterek adottságait és a társadalom területi szerveződésének különböző összetevőit, így a természetföldrajzi, történeti tájértékelés megjelenítésén túl szükséges a társadalomföldrajz, mint regionális tudomány által feltárható társadalmi térhasználatnak a földrajzi, áramlási és aktivitási erőtéri összefüggések szerinti értelmezése (NEMES NAGY 1998.). A földrajzi erőtér A társadalom számára használatba vehető természeti térelemek jellege és aránya, az általuk kialakított földrajzi térszínek nagytérségen belüli területi elrendeződése adja a földrajzi erőteret, amelynek a megtelepedés szempontjából meghatározó megjelenítője a természeti térosztás. Ennek földrajzi összetevői: A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 487^198. 487