A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Kobály József: Magyarországról elszármazott réz- és bronzkori fémtárgyak a Kárpátaljai Honismereti Múzeum gyűjteményében

Kobály József kányok(KEMENCZEi 1984. Taf. CLXIIIa: 10,CLXVI11:4) ezt a feltételezést alátámasztani látszanak. A tákosi depot keltezése szempontjából fontos másik leletcsoportot a tokosbalták alkotják. Három típust képviselnek. Egy töredék (IX. tábla 4.) a kelet-kárpáti típushoz tartozik, annak is a legkorábbi - az Uriu-Opályi kincsekre jellemző - formáját képviseli (MOZSOLICS 1973.38-39.). A bordadíszes nagyméretű tokosbalta (IX. tábla 3.) azonban már inkább a későbbi korszakra - az Aranyosi és Kurdi típusú kincsekre - jellemző (MOZSOLICS 1985.32-33.), habár korábban is előfordul (KEMENCZEI 1981.155.). A tokosbalták harmadik csoportját egy vidékünkön igen ritkán előforduló (Napkor-Piripuc puszta-KEMENCZEI 1984. Taf. CLXXXI11:7.,8.), s az erdélyi típusú tokosbalták egyik variánsához tartozó példány képviseli (IX. tábla 2.). Hasonló tárgyak viszonylag nagy számban kerültek napvilágra a Fekete-tenger északnyugati partvidékén (NYIKITYINCSERNYAKOV 1981. 154., CSERNIH 1976.79-80.) az ottani BD korszaknak megfelelő bronzkincsekben. Valószínűleg éppen a dél-ukrajnai úgynevezett Ingulokrasznomajaki fémfeldolgozó központ hatására jelent meg ez a baltatípus a Felső-Tisza-vidéken és Erdélyben, ahol a BD és a HaAl korú kincsekben fordul elő (PETRESCU-DÍMBOVITA 1977. Pl. 41:1,71:5,78: 13,81: 1,2,101:9, 176:29,30,178:9). A gombosvégű sarlók szintén az egész késő bronzkor folyamán használatban voltak. A többi tárgy kronológiailag indifferens. A fentiek alapján megállapítjuk, hogy a tákosi lelet olyan bronztípusokat tartalmaz, amelyek egyrészről az Uriu-Opályi korszakban jelennek meg (IX. tábla 1-4., 8-9., 14-15.), sőt kifejezetten jellemzőek erre az időszakra (IX. tábla 1 .,4.), másfelől viszont később (Kurdi depot-szint) is tovább gyártják őket (IX. tábla 2—4., 11-15.), ami a felső-Tisza-vidéki bronzműves központ tradíciójának kontinuitásáról tanúskodik (KEMENCZEI 1981.159.). Ennek megfelelően a leletegyüttes pontos kronológiai besorolása az UriuOpályi, illetve aranyosi és Kurdi depot-szintek kincsei közé problematikus. A korábbi keltezés mellett szól a jellegzetes HaAl korú tárgyak hiánya, a későbbi datálást a depot jellege látszik alátámasztani, nevezetesen az, hogy a tárgyak többsége sérült. Mindezeket figyelembe véve a tákosi bronzkincset a BD periódus végére (Mozsolics-féle Aranyosi depotszint) és a HaAl korszak elejére (Kurdi depot-szint) helyezzük el. Sírokból(?) származó leletek 1. Piliny A pödrött fejű tűk (VIII. tábla 2-3.) - bár testük keresztmetszete különböző - egy típushoz tartoznak. Hasonló példányok jól ismertek a Pilinyi kultúra köréből (KEMENCZEI 1984.20.), de széles körben elterjedtek szerte Európában a bronzkor kezdetétől egészen a Hallstatt korig (RÍHOVSKY 1983.32., SZATMÁRI 1988.76.). A szív alakú miniatűr csüngők (VIII. tábla 4.,6.) a Koszideri időszakban elterjedt velük rokon formájú csüngőkből származtathatók le, s viszonylag gyakori leletek a Pilinyi kultúra Zagyvapál falvi csoportjának korai temetőiben (KEMENCZEI 1984.20. Taf. VI:30, XV:28-42,XXX:14-15). Ugyanezt elmondhatjuk a három spirálcsövecskéről is, melyek pontos párhuzamai ugyancsak megtalálhatók a Pilinyi temetők anyagai között (KEMENCZEI 1984. Taf. XVII: 14, XXX:19-20). Végül két tárgynak (VIII. tábla 5., 10.) tipológiai és kronológiai szempontból nincs jelentősége. Összegezve az eddig leírtakat elmondhatjuk, hogy a kárpátaljai régészet úttörője Lehoczky Tivadar (1830-1915) élete folyamán igen gazdag régészeti gyűjteményre tett szert, amelyiknek becses részét képezte az az anyag, amelyik a mai Magyarország területéről származik. Tanulmányom e gazdag és értékes anyagnak csak egy részével - nevezetesen a rézkori és bronzkori fémtárgyakkal - foglalkozik. 1868 és 1904 között Lehoczkyhoz különböző módon több, mint 115 tárgy került. Ezek többsége (84 db) 9 bronzkincs része, 22 szórvány vagy ismeretlen leletkörülményű, míg 10 tárgy valószínűleg a pilinyi hamvasztásos temetőből származik. A leletek túlnyomó többsége bronzkori, és pedig késő bronzkori. Területileg a lelőhelyek Északkelet-Magyarországon koncentrálódnak, de elvétve kilépnek e zónán kívülre is, például a Dunántúlra. Úgy vélem, hogy e publikációval hozzájárulok a magyarországi - s ezen belül a felső-Tisza-vidéki bronzipar jobb megértéséhez. Irodalom ARANYAK 1997. Almássy Katalin-S. Csernák Zsuzsanna-Istvánovits Eszter-Kurucz Katalin- Lőrinczy Gábor-Németh Péter-Ulrich Attila-Vörös István: Aranyak a Jósa András Múzeumban. Szerk. Almássy Katalin-Istvánovits Eszter-Kurucz Katalin. Nyíregyháza 1997. BADER1978. Tiberiu Bader: Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. (Die Bronzezeit in Nordwestsiebenburgen.) Editura stiintificä §i enciclopedicä, Bucuresti 1978. 46