A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Képző- és iparművészet - Patay Pál: Beregi harangok

Beregi harangok adományozott vámosatyai harangon, latinul meg egy 1777. évi mezőgecsein és egy 1787. évi tiszakeresztúrin. Latin bibliai idézet volt olvasható Lázár György 1798. évi beregszászi harangján. „VENITE LAUDATE ET GLORIFICATE DEUM"

74 felirattal volt ellátva egy 1789. évi harang, amit a feketepataki gyülekezet készen vett Lázár Györgytől. Ugyanez a felirat ékesített egy, a szomszédos Salánkon lévő, ugyanebben az évben öntöttet is. Talán a mesternek két, az otthonában, Rettegen előregyártott és a vándorútjára magával vitt harangjáról van szó. Ezek eladásával (helyben történő öntés helyett) időt takarított meg és az útját gazdaságosabbá tudta tenni. Az ekklésia a feliratok szerint 21 esetben SZENT, hét esetben NEMES SZENT, egyben NEMES és egy latin szövegben NOBILIS.

75 Szerepel még a feliratokban hatszor a lelkész, tízszer a curator (gondnok), egyszeregyszer a főbíró, bíró, illetve az egyházfi neve. Egy esetben pedig egyszerűen csak több név van felsorolva. Az évszámmal ellátott, de egyébként felirat nélküli harangoknál és érdekes módon a magyar feliratúaknái elsősorban a latin ANNO szót találjuk meg az évszám mellett (az utóbbiaknál 18 esetben). Egyébként a Conscriptio 15 harangnak megadja a pontos súlyát, háromnak még az árát is. A református egyházak harangjaival ellentétben az általunk ismert néhány katolikus templomból származó harang minden felirata latin. Kettőn a felirat chronistichont is alkot (Beregszász rk. 1753; Munkács rk. 1753). A XIX. század harangjainak feliratait illetően azt jegyezhetjük meg, hogy a kisgejőci László dinasztia tagjai által öntötteken - kevés kivétellel - csak az öntő nevét, az öntés helyét és évét találjuk meg, akárcsak a korábbi mesterek által piacra termeltek esetében. Feltűnik viszont László Sándor 1842. évi vásárosnaményi harangján a - közhiedelem szerint igen kedvelt, de a magyar harangokon csak a XIX. század elejétől kezdve és akkor is csak ritkán alkalmazott VIVOS VOCO, MORTUOS PLANGO felirat magyar változata: AZ ÉLŐKET ÖSSZEHÍVOM, A HOLTAKAT MEG SIRATOM. Ezt egyébként a kisgejőci mesterek - változatokban - több esetben is alkalmazták (Kajdanó 1886.) Díszítések Az egyetlen, a mai Magyarországhoz tartozó Bereg területéről származó, meglévő középkori harangot, a 74. „Jertek, dicsérjétek és dicsőítsétek az Istent." 75. Nobilis = nemes. barabásit a karján a kis Jézust tartó Szűz Máriának egész alakos domborműve díszíti. A maga nemében jól sikerült plasztikus alkotásról van szó. Ezzel azonban ki is merült az alakos díszítésű történelmi harangok sora. A protestantizmus szellemének ez ugyanis nem felelt meg. így a harangok díszítése jóformán csak a felső kerületen, a körfelirat fölött vagy alatt körbefutó leveles, virágos, palmettás vagy indás szalagra szorítkozott, mint amilyenek Wierd, vagy Ulrich harangjain láthatók. Egészen érdekes és különleges az anonim (talán David Wesenbach által öntött) 1709. évi beregsurányi harang díszítése. Ez a XVII. században alkalmazott palmetták leegyszerűsített változatát képezi. Formájának készítője nem igen lehetett járatos az ilyenfajta munkában, talán maga a harangöntő volt az alkotója. Díszítetlen harang a XVIII. századiak között is akad, mint például az 1745. évi hetei darab. A XVIII. század második felében a beregi egyházakat kiszolgáló vándormesterek nem idegenkedtek a különböző leveles, virágos, indás díszítések alkalmazásától. Az ő, valamint a XIX. századi szatmári harangöntők díszítéseit behatóan ismertettem (PATAY 1998.391394.1-XIV. tábla), ezért erre itt nem térek ki újból. A kisgejőci mesterek ugyancsak többféle díszítőmintával rendelkeztek. Ezeknek az ismertetése külön tanulmányt érdemelne, de ettől - minthogy fennmaradt harangjaik közül csak kevés esik a Beregbe (nagyobb számban találhatók Szabolcsban, Zemplénben, Abaújban és Ungban), jelen lapokon el kell tekintenünk. Legfeljebb csak azt jegyezzük meg, hogy a tiszaadonyi görög katolikusok számára 1819-ben készített harangra Lász István díszítésként egy keresztet is felvitt. A harangok pusztulása A harangok általában három okból kifolyólag pusztulnak: természetes elhasználódás (megrepedés), tűzvész, háborús események következtében. A rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a természetes elhasználódás okait vagy következményeit (például mi az átlagéletkora a harangoknak) vizsgáljuk, így erre nem térünk ki. Tűzvészeknek - amelyek még a múlt században is sűrűn pusztították falvainkat - Beregben is több harang esett áldozatul. Salánkon 1789-ben (vagy közvetlenül az előtt) kettő pusztult el a tűzben. Beregdarócon 1862. július 9-én lett a tűz martaléka egy (vagy két) harang. Tarpát viszont az utolsó 120 évben kétszer is meglátogatta a vörös kakas: 1881. június 23án villámcsapás következtében kapott lángra a torony, a harangok leestek és megsérültek, 1942. október 13án pedig újból két harang olvadt meg. 433