A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Képző- és iparművészet - Szalay Emőke: Historizmus és szecesszió a kárpátaljai református úrasztali boroskannákon
Szalay Emőke Ugyancsak gömbtestű, de hosszabb nyakú egy másik kanna, amelynek szintén a fül ad lendületet (36. sz.). Hasonlóan egyedi a szernyei gyülekezet nagyméretű kannája, amelynek egyszerű formáján a kor stílusának semmi jelét nem fedezhetjük fel (37. sz.). Utolsóként említünk egy zománcozott kannát, amelynek színes hullámindás virágdíszítménye Horti Pál síkdíszítmény terveire 19 emlékeztet (38. sz. -23. kép). 23. kép Kanna: Tiszabökény/Bobove (Jegyzék 38. szám) Abb. 23 Deckelkanne, Bobove (Liste 38) A kárpátaljai református gyülekezetekben található hasonló időszakban -a XIX. század utolsó harmada XX. század első harmada között - készült 82 úrasztali borospohár vizsgálata során kitűnt, hogy valamennyi a historizmus jegyeit viselte, szecessziós stílusú egy sem akadt közöttük (SZALAY 1999/B). EZ megerősítette a kutatók korábbi megállapítását, hogy egyházi célokra az új stílusban ritkán készültek darabok, a jobbára neobarokk formaelemeket felhasználó edények inkább a historizmus szemléletét tükrözik (Koós 1979.7.). 19. Hasonló mintatervet közöl Koós 1982.31., amely egy könyvkötésterv. A szerző a naturális florízmus példájaként említi. 20. A Kárpátalján talált cserépedényekről SZALAY 1999/C. 21. Ezt támasztja alá Felhősné Csiszár Sarolta vizsgálata is. Köszönöm szíves tájékoztatását. Ugyanakkor az is tény, hogy a szecesszió korában is tovább élnek a historizmus formaelemei az egyházi klenódiumok között, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kerültek a gyülekezetekhez szecessziós stílusú tárgyak oly módon, hogy a hívek ajándékozták őket a templomoknak (HORVÁTH 1985.4-5.). A kelyhek esetében a szecesszió hiányából talán arra következtethetünk, hogy a református egyház klenódiumai között ezek voltak a legkiemeltebb jelentőségű, legszentebbnek tartott edények, ezért ragaszkodtak a hívek a hagyományos reneszánsz, barokk formákhoz. A kannák feltehetően nem tartoztak a hagyomány által ennyire meghatározott edények közé, így jelenhettek meg közöttük a kor stílusában készültek is. Másrészt felmerülhet az is, hogy a református egyházban szinte általánosnak tekinthető ónkannák készítése - amelyek virágkora a XVII-XVIII. század volt-a XIX. század elején megszűnt. A század folyamán nem is akadt edényféle, amely átvette volna szerepüket. Ennek oka lehetett az, hogy a gyülekezetek már felszerelték templomukat megfelelő kannákkal, ezért nem volt szükség újabbakra (TAKÁCS 1977.305333., TAKÁCS 1987/88.151-159.). Bár nagyméretű cserépedények nagyobb számban éppen a XIX. században jelennek meg az úrasztali edények között (SZALAY 1999/c). Ez Kárpátalja esetében is megállapítható. 20 Feltehető, hogy a népi fazekasságnak a XIX. század második felében bekövetkező hanyatlása, az edények törékenységéből fakadó pusztulása, a polgárosodás előrehaladása vezethetett oda, hogy a századforduló táján újból felmerült a nagyobb méretű borosedények beszerzésének igénye. Mivel más lehetőség nem állt az igénylők és a megrendelők rendelkezésére, mint a mindennapi és így a korstílust követő edénykészlet, azokat vásárolták. Az ismertetett anyag abból a szempontból is figyelemre érdemes, hogy bár nem akadt közöttük komoly iparművészeti értékű egyedi tárgy, csak gyári sorozattermék, áttekintése és bemutatása érzékelteti, hogy lehetőség szerint ízléses, mind a historizmusnak, mind a szecessziónak a túlzásait elkerülő, visszafogott tárgyak kerültek a gyülekezetek tulajdonába, bizonyítva a megrendelők jó ízlését. Másrészt ugyancsak figyelmet érdemel az a tény, hogy a XX. század első évtizedében Magyarország legkeletibb részén is megjelent és elfogadottá vált a szecesszió, ami azt bizonyítja, hogy az országnak ez a távoli része nem volt fáziskésésben az újjal való ismerkedés és annak befogadása tekintetében. 21 408
