A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Fábián László Számos hatósági rendelet szabályozta ezeket a kérdéseket, s igyekeztek a fúrott kutak elterjedését szorgalmazni. A községeknek még pénzsegélyt is folyósítottak e célra. A fúrott kutak jelentőségét támasztja alá az 1938-ban megjelent Szatmár-Bereg-Ugocsa K.E.E. vármegyék monográfiájában Dr. Koncz Lajos a vármegye egészségügyéről és egészségvédelméről szólva: „... 1936 óta széleskörű kútellátási akció indult meg a vármegye területén, tekintettel azonban a csonka vármegye földrajzi fekvésére, mely azt eredményezi, hogy a jó ivóvízellátás kérdése csak mélyfúrású kutakkal valósítható meg — ez pedig tetemes költséggel jár - a községek és az állam közismerten nehéz gazdasági helyzete miatt évente legfel5. kép Fúrott kút Csengeren Abb. 5 Gebohrter Brunnen in Csenger jebb 8-10 kút készülhet el. Márpedig a régebbi időkből is vannak olyan községek, amelyekben mélyfúrású, sőt számos községben artézi kutak állnak rendelkezésre. " (KONCZ 1939.299-300.) Csenger ilyen község volt, hiszen már régen fúrott kútja (5. kép) működött a Piacon, azaz a városközpontban. Részletes adataink vannak erről a csengeri Földesúri Jegyzőkönyvben: „ MlgosgrófTeleky családjószág kezelője Tekintetes Roxer Vilmos úr a Piacon lévő, most Farkas Izrael és Berger Márton lakta, grófi családot illető kocsma ház előtt egy kút építés megengedését kérvén: elhatároztatott, miszerint czímzett grófi családnak az érintett vásártéren leendő kút építtetése megengedtetik szivárványra vagy kerekesre, de semmi esetre sem kút ágasra. " Ugyanakkor kikötötte az elöljáróság, hogy,, az érintett helyhez, a kút használatából tulajdoni igényt nem formálhat, a fenntartást pedig a város vállalván el. Kelt Tsenger. 1861. Febr".

8 8. Helytörténeti Múzeum, Csenger 9. Molnár Zsigmond adatközlő. 10. Molnár Zsigmond adatközlő. 11. Kondor Sándor adatközlő. A századfordulón már a Kispiacon - vagyis Csenger egy másik, kisebb központjában - és az ún. Kisutcán is működött további két fúrott kút. Az 1920^-0-es évek között a község több kutat fúratott a település különböző pontjain, hogy a lakosság minél nagyobb része hozzájuthasson az iható vízhez. „.. .Majdkésőbben lett kút a Sikátornál is, meg a Petőfi utcán is, és az Állomásnál később lett kút, akkor a Vitéz utcán is lett később, meg a Tót utcán, Bihariék előtt."

9 Ezeken a közkutakon kívül néhány zsidó iparos is telepített kutat saját udvarába, ahol az üzeme is volt, így pl. Kauffmann Nándor ecetgyáros, Klein Izidor szikvizes. De fúratott magának a Posta is. Ezeket a mélyfúrású kutakat természetesen csak az ismerősök, jószomszédok használhatták. „... mintha így átmennék né, ide szemközt, úgy vöt Kófman Nándornál, annak az udvarán vót egy kerekes kút, abban olyan jó víz vót, azt ittuk. "

1() „ ...sok víz kellett a szódásnak, oszt csináltatott magának. Ott laktunk tülle nem messzi, jóba vótunk, oszt megengedte hordani. "" Artézi kút Csengerben az emlékezet szerint nem volt bent a községben, egy artézi kútról tudnak a Jánosi-tagban, de az már beiszapolódott, használhatatlanná vált. A kúttal és az abban lévő vízzel kapcsolatban élt néhány hiedelem Csengerben. Legáltalánosabban elterjedt az, hogy a kútban béka lakik, s belehúzza azt, aki belenéz. Főképpen a gyerekeket ijesztgették ezzel. Gyakorlati célja persze az volt ennek, hogy a kúttól elriasszák a kíváncsiskodó aprónépet, nehogy beleessenek. Annak a kútnak jó a vize, amelyikben béka tanyázik - tartották. Minél mohosabb, zöldebb a kút oldalának a köve, annál ihatóbb a vize. Ha a kútban télen melegedik a víz, akkor az idő javulni fog. Szappan és a szappanfőzés A víznyerés módozatait áttekintve vegyük szemügyre a tisztálkodás nem kevésbé fontos elemét, a szappant. A szappannak két fajtáját ismerte a parasztság a „boti" szappant és a „főzött" avagy házi szappant. Természetesen az eltérj ettebb, az önálló parasztháztartás terméke, a házilagosan főzött szappan volt. A házi szappanfőzés elterjedésében nagy szerepe volt a korabeli kalendáriumoknak, gazdaújságoknak, melyek mind több leírást, útmutatást közöltek a „kevés költséggel és bajjal készítendő háziszappanról". A szappanfőzés az asszonyok dolga volt. Nem mindegyikük értett ehhez, voltak faluszerte híres, ügyes „főző" asszonyok. A szappanfőzéshez a háztartás hulladék zsírjait használták fel, amit egész évben gyűjtögettek. Tárolására általában a kamrában vagy a padlás félreeső zugában tartott elhasznált cserép vagy öntöttvas edény volt alkalmas. Ha valami318