A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Fábián László „... vót rá eset, hogy hoztak fel vizet a Szamosrul, télen még léket is vágtak a jegén, oszt a jég alul me2. kép Folyóparton lévő vízmerítő Abb. 2 Wasserschöpfer am Flußufer rítettek. Ezt a helyet úgy hittak, hogy Merítő, még lépcsőfokokat is vágtak a partba, hogy könnyebben lehessen menni. "

2 (2. kép) Vízhordásra cserépkorsókat, később bádogból készült kannákat-korsókat használtak. A vödrök korábban fából voltak, később ezt is bádog váltotta fel. A célszerűség úgy diktálta, hogy egyszerre több vízhordó edényt vigyenek magukkal. A több edény szállítására úgynevezett korsókendőt készítettek. „... vót egy kút az én gyerekkoromban a Piacon ...és korsókendővel hordtuk a vizet. Ilyen széles, 25-30 centi széles is vót, vót két méter hosszú. Rákötöttük a korsó fülire, két-három korsóval felvett vele a vállára, oszt úgy hozta a vizet. Ezt a kendőt direkt úgy csinálták az asszonyok. Úgy szőtték. Nálunk is vót korsókendő, azzal vittük a vizet, apám is. Meg elmentek két korsóval, meg hárommal, mert ivóvíz csak itt vót. "

3 2. Kondor Sándor adatközlő. 3. Nagy László adatközlő. 4. Molnár Zsigmond adatközlő. 5. Barkász Ignácz adatközlő. Manapság már csak a permetezni szándékozó kerttulajdonosok járnak le a Szamosra kistraktorral, hogy a permetezőtartályt ott töltsék fel vízzel. Pár éve még a folyó vize majdhogynem fürdésre sem volt alkalmas, az óriási szennyezettség miatt, mely a romániai területről érkezett. Azóta talán már javult a vízminőség, s ebben része van - egyebek mellett - annak, hogy a Szatmárnémetiben lévő szennyező üzemek csődbe mentek, bezártak vagy alig működnek. A Szamos folyó felszín feletti vizétől sokkal fontosabb a felszín alatti vizek jelentősége a víznyerés szempontjából. A Szatmári-síkság alatt három víztárolót lehet megkülönböztetni. Legfelső a talajvíz, amely 2-6 méter mélyen található. A talajvíz a legtöbb helyen fertőzött, fogyasztásra alkalmatlan, s a keményvizek kategóriájába tartozik. Ezzel szemben igen jó minőségűek a 70-80 méter mély szintből megcsapolt artézi vizek. Az alsó-pannon tengeri üledékben halmozódtak fel, kb. 900 méter mélységben az 50-60 fokos termálvizek. A Csengertől alig 3 kmre fekvő Óvári/Oar községben (jelenleg Románia) már a századfordulón melegvizes gyógyfürdő működött. Csengerben a II. világháború idején, a 40-es években, állítólag a németek olaj után kutakodva termálvízre bukkantak. Ám a csőcsonkot lezárták, elföldelték, s máig sem tudja senki, hol is van. Néhány éve a szomszédos Komlódtótfalu egyik kútjából tört fel pár napig a forró víz. A kutak Csengerben Csengerben a kutak vizének milyenségére mindig is sok kifogás merült fel. Adatközlőim szinte egyöntetűen az ásott - vagyis a talajvizet hasznosító - kutak vizének keménységére panaszkodtak. „... Korsóba vót a víz, mert az udvaron olyan víz vót, hogy áztat nem lehetett használni mosakodni, még lábat mosni sem nagyon, mert olyan erős vót a víz. Esetleg öblítésre jó vót.''''

4 „Vót az udvarunkon egy gémeskút, az nem vót jó, abban a szappan összetúrósodott, szóval nem tudott feloldódni.,"

5 Érdekes módon a külterületeken, a határban (3. kép) már jó minőségű vizeket találtak. „...A házi kútbul nem ivott az ember, ami az udvaron vót abbul nem ivott. Nem tudom miért, nem vót jó. De a határban! Vót az első forduló - mikor elfogyott a víz, amit otthonrul vittünk-onnan ittunk. A fordulós kutakban kitűnő víz vót. A határban ilyen gémeskutak vótak, vályú vót előtte, egész tavasszal szántáskor, meg mindig oda jártunk itatni. Minden fordulónak vót kútja egy. Egy vót az Óvári-fordulón, az óvári úton, a másik a Vasúton-túl a Bánk-kútjának mondják, akkor a harmadikfordulón vót a Csáki-kútja. A Nemesi-fordu316