A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Dani János: A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő–Kastélykert lelőhelyről

A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő-Kastélykert lelőhelyről vásárhely-Gorzsáról (BANNER 1960.P1.XXXVIII.8., KALICZ-RACZKY 1990/A.Abb.l3., HORVÁTH 1990. Abb.25.), újabban pedig igen nagy számban kerültek elő Polgár-Csőszhalom-dűlő késő neolitikus településén díszítetlen és fekete vonalas festéssel díszített változatban egyaránt (RACZKY ET AL. 1997.29. kép, a 27. képen számos darab). 3.Vörösesszürke, jól kiégetett, magas csőtalpas edény töredéke, a csőtalp felső részén négy szimmetrikusan elhelyezett kerek áttöréssel (XII. tábla 3a-b.). Ltsz.: JAM 57.80.1. (1-2003) Az ilyen típusú áttört csőtalpas edények a leggyakoribbak a rézkor eleji Tiszapolgár kultúrában, de megtalálhatók - igaz sokkal ritkábban - az ezt követő Bodrogkeresztúri kultúrában is (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972.124-129., BOGNÁR-KUTZIÁN 1963.248-259., 285-288., 297.). 4. Vörös, lekerekített kúp formájú, felső részén átfúrt, tetején kör alakú bemélyítéssel ellátott égetett agyagnehezék. Jósa A. tűzikutyának határozta meg. 1888-ban találták, 1913. október 2-án jutott a nyíregyházi múzeumba (XI. tábla la-c). Ltsz.: JAM 57.436.1. (1-2013) 1914-ben bekerült tárgy:" 1.Barnásszürke, trapéz alakú csiszolt kőbalta vagy kő véső. Vulkánikus eredetű kőzetből, dacitból készítették, amit valószínűleg Erdélyből, Poieni/Kissebes vidékéről szerezhettek be

12 (XI. tábla 2a-b.). Súlya: 370 g. Ltsz.: JAM 56.129.1. (1-2026) Hasonló típusú kőbalták a középső neolitikumtól (pl. Füzesabony-Gubakút (DOMBORÓCZKI 1997, 24.) kezdve igen elterjedtek voltak. A késő neolitikumban (pl. Polgár-Csőszhalom-dűlő-RACZKY ET AL. 1997. 39. 31-32.kép) és a rézkorban (pl. Kisvárda - BOGNÁR-KUTZIÁN 1972.136-137. pl. XXXIII. 1., PolgárBasatanya - BOGNÁR-KUTZIÁN 1963.317. pl. V.3ab., Veiké Raskovce/Nagyráska - VIZDAL 1977.Tab. XL

VII.3.,8.) sírmellékletként is használták. PolgárCsőszhalom-dűlő lelőhelyen a település gödreiből is előkerült több példány (RACZKY ET AL. 1997.katalógus 17.,19-20.,22.). 11. A kővéső előkerülési helye Vencsellő-Belterület, tehát nem biztos, hogy a Kastélykertben találták! 12. A kőzet és valószínű származási helyének meghatározását Sümegi Pál (KLTE Föld- és Ásványtani Tanszék) végezte el, amit ezúton is szeretnék megköszönni. 13. A részletesen leírt edényeken kívül az itt szereplő tárgyak a Kiss L. által írt rövid jelentésben szerepelnek (AUSP.JEL. 1926. 164-165). Mivel más adat nem áll rendelkezésünkre, ez alapján írtam le, bővebb leírás és rajzok hiányában nem azonosíthatók. Hasonló típusok azonban a bronzkorban is használatosak voltak (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992.192. no.245246.). A tárgy kulturális és kronológiai besorolásának legfőbb problémája egyrészt az, hogy egy hosszú életű típusról van szó, másrészt pedig hiányoznak az egyes korszakokra és kultúrákra vonatkozó tipológiai sorozatok (HORVÁTH-KOZÁK-PETŐ 1998.5.). így csak annyit állapíthatunk meg, hogy a kőbalta biztosan az őskorba tehető. 1926-ban bekerült tárgyak:

13 7.Három, mindkét oldalán füllel ellátott urna (amfora). l.a,b: Kettő azonos a Kalicz által közölt amforákkal (KALICZ 1968.Taf.XV.l.,3.) (XIV. tábla 1-2.). Ltsz.: JAM 57.207.2-3. A JAM 57.207.2. leltári számú edény viszonylag nagy mennyiségű (625 gr) hamvasztott csontvázleletet tartalmazott. Szathmáry László vizsgálatai kimutatták, hogy nagy valószínűséggel egy 25-35 év közötti nő hamvait tartalmazta az urnaként használt amfora. A tetemet gyengén, illetve elégtelen mértékben, tehát kifejezetten alacsony hőfokon égették el, ezt jelzi a maxilla és a mandibula igen törékeny részeinek megmaradása. Ennek ismeretében különösen meglepő a fogak hiánya, ami a hamvak szelektív összegyűjtésére utal (SZATHMÁRY 1997.73-74.). A fogak összegyűjtésének vagy legalábbis az urnába való helyezésének hiányát egyelőre nem tudjuk megmagyarázni. Mindenesetre azt, hogy nem egyedi, hanem általánosjelenségről van szó a kora bronzkorban, több eddig megvizsgált, ebből a korszakból származó hamvasztásos csontvázlelet bizonyítja: Tiszavasvári-Városföldje-Jegyző tag (Nyírség kultúra - SZATHMÁRY 1990.138.), Tiszavasvári (Büdszentmihály)-Dankó tanya (Sanisláu/Szaniszló csoport - SZATHMÁRY 1997.74-75.), Gáborján-Csapszékpart (Makó kultúra-SZATHMÁRY 1981.41-42.). Az alacsony hőfokon való hamvasztásra magyarázatul szolgálhat az, hogy az edények kiégetésénél használt hőfok is alacsony volt a középső és különösen a késő bronzkorban elért égetési hőfokhoz képest. Ez az edénytípus - díszítetlen vagy mélyen seprűzött kivitelben - már a kora bronzkor I. periódusában megjelent a Kárpát-medencében a Makó kultúra leletanyagában (pl. Maié Kosihy/Ipolykiskeszi, Caka/ Cseke - VLADÁR 1966.284-285.Abb.12.2., Abb. 14.6., 8., Abb. 24.). Bár az edény forma más kora bronzkori kultúrákban is megjelenik (DANI 2000/A.), mégis a Hatvan kultúrában vált igazán elterjedtté és általánossá a két- vagy négyfüles amfora, elsősorban textilbenyomással díszítve, azonban elég gyakran meg115