A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Helytörténet - Bánkúti Imre: Károlyi Sándor két írása a Rákóczi-szabadságharcból (1706, 1711)
Bánkúti István curálhat, legaláb Munkáczot dominiumjával együtt vegye protectioja alá, és küldgye praesidiumját bele, látván az felséges cárnak is háborúját az törökéi (kit az felséges béczi udvar okozót az francia királynak/!/ való colligatio meggátlására nézve), kész leszen az magyarságai melléje állani, és azon hadakozásában concurálni, olly bizodalommal lévén, hogy annak végezése uttán az felséges cár is ezen nemzetnek succurálnifog. Azolta miben legyenek az dolgok, nem constál. Elég az, hogy nem csak ezen praemittált negotiatiók voltának kedvessek az felséges cárnál, de Berczényi által azt is declaráltatta, hogy csak az svécussal lehessen megbékéllésse és az franciával colligatióját/!/, azonnal denunciállya az felséges császárnak az hadakozást és egyenessen Budának megyén, egész praeparatióval lévén. Egyik oka az, hogy neki az titulussát meg nem adgya az béczi udvar 8 Másik az, hogy Stanislaust 49 az eö ellenére lengyel királynak agnoscálta, harmadik az, hogy mediatióját az béczi udvar nem kíványa acceptálni. Azon Berczényi ablegatiója uttán penig Urbikaf 0 az méltóságos fejedelem szemben lévén, disponálta, hogy az felséges béczi udvarnál exoperállya az felséges cárnak mediatióját ezen magyar dolgokban, s hogy meg sem halgatatot, azzal is nagyon megsértettetnek tartotta magát s declarálta szándékát. De az magyarok részérül azon voltának, hogy ha mit indít, tehát ne Magyar Országra, mivel igen megromlana s úgy is megromlot, hanem Silesiára külgye az erejét, azonnal az felséges császár hadai revocáltatni fognak ezen földrül s ide az Országban elég leszen nyolc-kilenc ezer reguláris népe, lesz e mellet magyar elég. (A hátlapon Károlyi Sándor írásával): Deákra fordítandó. (Más, későbbi írással): Declaratio cujusdem fidelis Augustissimi Imperatoris 51 incipiendo á comitiis onodiensibus rem deducere et per discursum exponere, quid esset utilius pro patria agere, si pax? qvando, qvomodo illa tractanda? etc. Irodalom ASZTALOS 1934. Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Dante Könyvkiadó, Budapest 1934. BÁNKÚTI 1976. Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma. Békési Élet 1976/2.249-284. GÉRESI 1897. A Nagy Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rendezte Géresi Kálmán. V. kötet. 1703-1707. Budapest 1897. KOVÁCS 1981. Kovács Ágnes: Iratok a nyírségi salétromtermelés történetéhez a Rákóczi-szabadságharc idején. Folia Rákócziana 5- Vaja 1981. KOVÁCS 1988. Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Magyar História Életrajzok. Gondolat, Budapest 1988. KOVÁCS 1994. Kovács Ágnes: Károlyi Sándor levelei feleségéhez I. (1704-1724) Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen 1994. LUKINICH 1925. Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Magyar Történelmi Társulat, Budapest 1925. MARKÓ 1934. Marko Árpád: II. Rákóczi Ferenc a hadvezér. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1934. SZALAY 1859. Szalay László: Magyarország története. 6. kötet. Lauffer és Stolp, Pest 1859BÁNKÚTI Imre Budapest H-1065, Bajcsy-Zsilinszky út 61. ILI. I. Péter 1710-ben a bécsi udvartól magának a „császár" címzést követelte, amit az nem akart neki megadni (LUKINICH 1925.70.skk.). Leszczynski Szaniszló, a franciák és svédek által támogatott lengyel király (1704-1709, 1733-1735). Johann Christoph Urbich báró, a cár követe a bécsi udvarnál. A tartalmi kivonat készítője először - a Károlyi által adott cím alapján - „Imperatricis"-t írt, de rájött, hogy ez nem egyezik a jelzővel, s akkor már esetleg III. Károly volt az uralkodó, ezért kijavította.
