A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Szilágyi László: „Törvényhozási csíny” Szabolcs vármegyében. A képviselő-választások törvényhatósági előkészítése a dualizmus időszakában

„Törvényhozási csíny" Szabolcs vármegyében. megszilárdulása, mint esetenként az érdektelenség vagy a mezőgazdasági munkák miatti elfoglaltság. Az 1874. évi XXXIII. te. 18. §-a azután hivatalosan is csökkentette s rögzítette a taglétszámot. A választások megszervezéséért felelős Központi Választmány a megyében 28 főből, Nyíregyházán, mint az egyetlen követküldési joggal felruházott városban, 12 polgárból állt. A tagság fölött a vármegyében az alispán, később a főispán, a városban a polgármester elnökölt. A Központi Választmány tagjait a törvényhatóság, illetve a város közgyűlése 3 évre választotta meg (20. §.). A választmánynak, az összeíró és szavazatszedő küldöttségnek elvileg a választókerület bármely választója tagja lehetett, s a nyíregyházi választmány politikai szempontból valóban elég sokszínű volt. A megyei testületben ezzel szemben (a községek lélekszámára való tekintet nélkül) középbirtokos nemesi, többnyire függetlenségi érzelmű családok foglalták el a kulcspozíciók nagy részét. A Kornissok, a Kállayak, Böszörményiek, Bónisok, a Mikecz, a Vay, a Jármy, a Péchy, az Okolicsányi, a Mezőssy a Degenfeld család sarjai irányították a megye politikáját 1869-ben éppúgy, mint 1910-ben - a vármegye vezető hivatalaiban éppúgy, mint a Központi Választmányban - az összeíró és szavazatszedő küldöttségben éppúgy, mint képviselőként a parlamentben. Az egyéni életút számtalan variációt mutatott fel. Néha (bár ez a ritkább eset) a képviselőségtől vezetett a választási elnökségig vagy a vármegyei tisztségig, néha a választmányi tagságtól, az összeíró küldöttségben való részvételen át a parlamenti mandátumig. Nagykállóban pl. 1869-ben, Böszörményi László tragikus halálát követően Degenfeld Gusztávot választják követnek. Ugyanő 1872-ben a nyírbátori választókerület elnöke. Ezzel szemben Lukács Ignácnak 1869 márciusában a választási elnökségről kell lemondania jelölése miatt,

3 Uray Miklós pedig a küldöttség helyettes jegyzői tisztét hagyja ott a nyírbátori mandátumért. Hrabovszky Guidó 1896-ban a kisvárdai kerület második szavazatszedő küldöttségének elnökhelyetteseként dolgozik, 1905-ben a Központi Választmány tagja.

5 Ugyanabban az évben lett a kisvárdai kerület képviselőjévé. Hosszan lehetne még folytatni. A kérdés természetesen az, hogy a függetlenségi többségű megyei vezetés milyen súllyal éreztette hatalmát és egyáltalán, befolyásolta-e az eredményeket. Nem könnyű erre választ kapni. Egyfelől a Központi Választmányok a kritikai észrevételekkel (a fellebbezések kapcsán) maguk foglalkoztak, másfelől a Belügyminisztériumhoz továbbított bírálatok, kérvények között sem találunk igazán „sikereseket". Végül pedig a megye lapjainak többsége a baloldal mellett kötelezte el magát, s nem szívesen engedett teret a kritikai megjegyzéseknek. A dualizmus időszakának legnépszerűbb szabolcsi lapja a Nyírvidék nem is közölhetett politikai tartalmú cikkeket (MARGÓCSY 1995.210.). A megyei Központi Választmány összetételét így csak a kivétel, az 1875 és 1876 között szerkesztett kormánypárti Szabolcsi Lapok bírálta egy ízben. A lap 1875. január 10-i számában nyíltan szóvá teszi, hogy a központi bizottságból kifelejtették a „Deák-pártiakat". „Félő, hogy a választó-összeírások alkalmával is ki lesznek felejtve. így azok, akik a múlt választáson két képviselőt is a parlamentbe juttattak csak elszenvedői és nem gyakorlói lesznek a megyei politikának."

1 Hogy a lap aggodalma megalapozott volt-e, azt „sine ira et studio" teljes bizonyossággal sem ebben, sem pedig más esetben nem tudjuk megállapítani. (Tény: három szavazattöbbséggel a választásokon Vidliczkay József győzött. Mandátumát az id. Krúdy Gyula vezette szabadelvűek megtámadták a választás után, de kérvényüket a képviselőház II. bíráló bizottsága érdemben nem tárgyalta. A kérvény ui. nem felelt meg a házszabályokban rögzített alaki feltételeknek. A benyújtott kérvények sokszor jutottak hasonló sorsra.) A levéltári források ismeretében azonban úgy tűnik, hogy a Központi Választmányok, az összeíró küldöttségek és a választási elnökségek, ha nem is sorsdöntő módon, mégis jelentősen befolyásolták - különösen korszakunk elején - a választási rendszer egész működését, a választójogosultak öszszetételét, s azon keresztül a választási eredményeket is! A választási eljárás valamennyi területén ez a viszonylagos, de adott esetben mégis fontossá váló önállóság figyelhető meg 1874 előtt. Az eskü A választmány tagjainak az 1848-as V te. 11. §-a értelmében tevékenységük kezdetekor meg kellett esküdniük: „Én N.N. esküszöm, stb, hogy mindazt, mit az országgyűlési követnek (vagy követeknek) választására nézve, az ország törvénye szerint, kiküldetésemhez képest teljesíteni tisztemhez tartozandik, híven, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen teljesítendem. Isten engem stb" (CJH 1896.228.) Az eskütételi kötelezettséget az 1874-es választójogi törvény az összeírási és a szavazatszedő küldöttségre is kiterjesztette - mégsem vált a választás törvéLukács Ignác 1869- március 9-én írt levele Központi Választmány elnökéhez. SzSzBMÖL IV. B. 254. Kpv-1869. SzSzBMÖL IV. B. 403. Kpv. jegyzőkönyv. 1905-17. SzSzBMÖL IV. B. 403. Kpv. jegyzőkönyv. 1896. 238., valamint Nyírvidék, 1905/2.3. Nyírvidék, 1905/5-1. Szabolcsi Lapok, 1875/2.2. MOL K2. 1875. 199.es

. (A XXI. 1.). 215