A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Képző- és iparművészet - Emőke P. Szalay: Szatmárer Goldschmiedearbeiten in der Karpatoukraine - Patay Pál: Szatmári harangok
Patay Pál ben az időben működött mesterek (akárcsak Horner), ritka kivételtől eltekintve, mindig feltüntették a nevüket. Ugyanez vonatkozik az öntés helyére is, amelyik viszont a fenti hat közül a tiszabecsi és az olcsvaapáti harangon már nem szerepelt. Az öntés éve ezzel szemben a kérdéses 55 harang esetében mindegyiken megtalálható (volt). Vallási vonatkozású szövegekben nem bővelkednek a kérdéses harangok. Bibliai idézettel mindössze három esetben találkozunk (Tisztaberek 1770, Matolcs 1774, Sonkád 1793), míg egyben egy kétsoros verssel (Szamossályi 1783). Ide sorolhatjuk azonban azt is, hogy a feliratok szerint három ekklesia a Szentháromság tiszteletére (Ököritó 1722, Szamossályi 1766 és 1783, Tunyog 1772), 14 pedig Isten dicsőségére öntette a harangját. Ez a formula azonban a XLX. században is használatos maradt. Megtaláljuk néhány esetben Szathmári Antal és Pap Antal harangjain is (Nábrád 1831, Ül. Panyola 1842, Ura I860). Feltűnő, hogy amíg a korábbi harangjaink között nincs magyar feliratú, addig a kérdéses 55-ből 4l-é az. Tíznek a felirata latin, míg kettőn az öntetőre vonatkozó magyar, az öntőmestert megnevező viszont latin (Győrtelek 1801, Porcsalma 1802), továbbá mind latin, mind magyar vallási vonatkozásút találunk egyen (Szamossályi 1783). Végül a Szamosújlakon lévő, eredetileg Sz(atmár) Németi számára készült 1787. évi harang feliratának nyelve nem állapítható meg, mivel az csak az egyház nevét és az öntés évét tartalmazza. Merőben eltérő ez a helyzet az ország középső és nyugati részén tapasztalttal szemben, ott ugyanis a magyar nyelvű feliratok 1780 előtt csak kivételképpen, de 1816-ig is csak elenyésző arányban jelentek meg. így pl. Nógrád megyében 112 ismert feliratú, 1700 és 1816 között öntött harangból mindössze ötön találunk ilyent (közülük a legkorábbi 1741-ből való, a többi 1800 utáni) (PATAY 1958.171.). Komárom-Esztergom megyében 110-ből 20 (egy 1736., egy másik 1776. évi, a többi 1787 utáni), Baranyában pedig 172-ből is csak 19 (egy 1730., egy másik 1763. évi, a többi 1781 utáni). De az utóbbi két megyében - a birtokunkban lévő adatok szerint - ezeknek zöme protestáns egyházak által harangöntőknél készen vett harang, amelybe a magyar nyelvű, kizárólag a birtokló egyházra vonatkozó szöveget csak utólag vésték be. Ezzel szemben Szatmárban a meglévő, a kérdéses időből származó harangokon - a tiszakóródi kivételével - az mindegyiken kiöntve található meg. Érdekes, hogy ezeken a magyar feliratú harangokon az évszám mellett magyarul az „esztendőben" szó csak 11 esetben szerepel, míg latinul „anno" 17-ben. Latin feliratot 13, a kérdéses 120 év folyamán öntött harangon találunk (beleértve a vegyes feliratú győrtelekit, porcsalmait és szamossályit). Közöttük van az a hat, amelyen a mester neve is szerepel (lásd fentebb!), mégpedig „fudit me" (öntött engem) alakban, vagyis mintha a harang maga nevezné meg a mesterét. Ez egyébként a céhbeli harangöntőknek igen kedvelt formulája. További öt harangon a latin felirat az öntetőre vonatkozik (Nagygéc 1698, Ököritó 1722, Szamossályi 1766, Tunyog 1772, Penyige 1777). Egy harangon a bibliai idézet volt latin (Sonkád 1793). Német felirat egyetlen harangon sem volt, még a két német nevű mester is latinul nevezte meg magát. A megyénkben, Fülesden lakó Szathmári Antal harangjainak feliratai igen hasonlatosak a rettegi és tasnádi vándorló mesterekéihez, csak az öntető egyház van bennük megnevezve az öntés évével. A meglévő harangokon a palást felső kerületén foglalnak helyet. Mindig egyetlen sorból állnak, ezért a kisebbeken gyakran fordulnak elő bennük rövidítések. Tudjuk azonban, hogy a mester nagyobb, a nyíregyházi evangélikusok számára 1832-ben öntött harangján - bizonyára az egyházközség óhajának megfelelően - hosszabb szöveg volt olvasható, sőt Szathmári neve is ki volt öntve azon (STOLL 1920/ 22.116.). A mester betűi még elég primitívek, a számjegyek - különösen az 1 és 2 - folyóírás jellegűek. Pap Antal a korábbiakkal ellentétben a legtöbb harangján megnevezte magát. Ugyanakkor ettől függetlenül egy másik felirat az öntetőről is megemlékezik. Az egyik felirat a harang palástjának felső kerületén egy körbefutó szalagdísz alatt foglal helyet, a másik lent a pártán, de, hogy melyik hol, abban következetesség nem figyelhető meg. Pap 1861. évi urai harangja feliratának érdekessége, hogy azt „Isten dicsőségére" nem a donátor adományozta, hanem a mester öntötte. Csepelyi Ferenc felirataiban nincs következetesség, mindenesetre az egyik legkorábbi harangján (Tisztaberek 1844) hangsúlyozta nemes mivoltát a neve elé kiírt NS betűkkel. A nagyhodosin a saját magát megnevező kiöntött felirat - az egyházat megnevezővel ellentétben - rendhagyó módon nem nyomtatott nagybetűkből áll, hanem folyóírásos. Csepelyi Lajosról a rozsályi harangja alapján azt jegyezhetjük meg, hogy ha tudott is harangot önteni, nem lehetett iskolázott ember, mert a helyesírás nem volt erőssége. A XIX. század derekáról származó harangokon latin felirat - akár az öntőre, akár az öntetőre vonatkozó - már csak elvétve (Csepelyi Ferenc - Zajta rk. 1854, ill. Csengersima 1831) fordul elő. Eberhard Henrik pesti mester az 1831. évi sonkádi harangon bizonyára szokásához híven - nevét latinul is, magyarul is megörökítette. AO, ANNO DOMINI, ANNO DNI alakban is. A Németországban, Halléban született mester, akinek 1800-tól volt műhelye Pesten, előbb „Gegossen in Pest von Heinrich Eberhard" alakban, majd hamarosan „Fudit Henricus Eberhard Pestini", végül 1825-től utóbbi mellett következetesen magyarul is megnevezte magát: „Öntötte Eberhard Henrik Pesten". 390
