A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Almássy Katalin Tiszavasváriból egy-egy hallstatt és LT-típusú darabot említhetünk. Ez utóbbihoz egészen hasonló darabot találtak Hurbanovo-Abadomb 12. sírjában fenőkővel, szitulával és kis tálkával (BENADÍKVLCEK-AMBROS 1957.T.XVTÍ. 18., 20-21., 24-25.). II. Fenőkő és borotva (13. sír) A késekhez hasonlóan viszonylag gyakoriak a kelta temetkezésekben a fenőkővek és a szinte csak velük együtt előkerülő borotvák. Ezek formája legalább annyira változatos, mint a késeké. III. Agyagkarika (31. sír) Egy temetkezésben fordult csak elő, s a késő vaskori anyagnak általában sem jellemző tárgya.. Szórványosan fel-felbukkan, mint ahogy azt a Sénonais-ben (Franciaország) lévő Serbonnes-i temető 6. sírjában szintén a comb között talált példány bizonyítja (BARAY ET ALII 1994.29.). Az öv táján került elő. Esetleg orsó nehezékeként használhatták. Ez esetben az orsót az övre erősíthették, ahogy ezt pl. a Pi§colti 16. és Hurbanovo-Bacherov majorban a 9- sírban előkerült tárgyak is sejtetik (NÉMETI 11.79-, BENADÍK- VLCEK-AMBROS 1957.64-65.). E. Kerámia Minden, biztosan LT edény korongolt volt. Általában elég rossz minőségűek, amit nem magyaráz önmagában a talaj (lösz) savas volta, mert az ugyanitt feltárt szarmata temető és hunkori telep kerámiaanyaga sokkal jobb állapotban van. Ráadásul más temetőkben is megfigyelték ugyanezt a jelenséget. Hogy egy közeli példát említsek, a pi§colti temető edényeinek nagy része ugyancsak nagyon rossz megtartású, de ugyanez a helyzet Izkovcén is. Ismerve a kimagaslóan fejlett kelta fazekasságot, feltételezhetjük, hogy a sírokba a mindennapi használati edények technológiájától eltérő módon készített edényeket tettek. Az égetés gyengébb minőségétől eltekintve az egyes darabok jól eldolgozott agyagból készültek és kívül mindig simítottak. A kerámia döntő többsége fojtott égetésű, szürke. Összesen három oxidációs égetésű vörös vagy vöröses színű edény került elő, illetve két feketére füstölt tál. Az i.e. IV. század végi-III. század eleji, felső-Tisza-vidéki temetőrészletekkel szemben viszonylag kevés edényt tettek a sírokba: 20 sírban mindössze 28 db volt. Összehasonlításképpen: a pi§colti temető 32 biztosan LTC1 korú sírjában 82(!) edény volt, leggyakrabban síronként három. Sanisláuban a 23 sírban 45 darab, Curtuiuseni 7 közölt sírjában 19 darab, Izkovcében 27 sírban 47 darab, Bodroghalom 18 sírjából pedig 35 darab edényt számoltak össze (az utóbbi esetében hozzátéve, hogy a sok töredék miatt nehéz a pontos edényszámot meghatározni, én a minimumot vettem figyelembe, ennél csak több lehet). Érdekes, hogy a nyugat-szlovákiai hasonló korú, az i.e. III. század második harmadára - második felére keltezhető temetőkben többnyire már kevesebb edény került egy-egy temetkezésbe (HurbanovoAbadomb: 18 sírban 22, Dvory nad Zitavou/Udvard: 14 sírban 16 ugyanakkor MaTa 16 LTC korú sírjában 40 - BENADIK 1983-). Tiszavasváriban a klasszikus hármas (nagy edény, tál, bögre) mindössze egy temetkezésben fordult elő, nagyméretű edény és tál összeállítás is csak öt sírban. Csak az egyik bolygatott temetkezésben (32. sír) volt háromnál több, két alkalommal három, hat esetben kettő, illetve egy edény és öt esetben egy sem. /. Bögrék (6. és 8. sír) Feltűnően kevés - mindössze kettő - volt a temetőben ebből az ivóedényből, annak ellenére, hogy a keleti kelta terület egyik legjellegzetesebb edénytípusáról van szó. Mindkét sír bögréje teljesen általános kelta forma. A 6. sír bögréjének érdekessége hangsúlyozott peremű füle. II. Tálak/fazekak A temetkezések legfontosabb edénytípusa. Ahol ételmellékletre utaló edény van (14 sír), ott két esetet leszámítva tál vagy fazék is került elő (összesen 15 darab). A magas és alacsony - vagyis a tál, illetve fazék - formákat együtt tárgyalom, mert jelenlegi tudásunk alapján a temetkezésekben nem lehet mindig egyérteműen eldönteni, hogy a különböző típusok tároló (fazék) vagy étkező (tányér, tál) edény szerepet töltöttek-e be. A néhány alaptípusnak számtalan variációja létezik, s egyelőre csak a tendenciák meghatározására vállalkozhatunk. A pi§colti temető legkorábbi sírjaiban leginkább a mélyen ülő hasú, S-profilú tálak jellemzőek. A LTB2 időszakban megjelentek a hosszabb-rövidebb kónikus és egyenes nyakú, bikónikus alsó részű edények (pl. a 16. sírban gombos lábú fibulával, lándzsa alakú övkapoccsal - NÉMETI II.79-Fig.3/ M.16), de ekkortól találkozunk az első gyűrűs peremű tálakkal is (pl. 98. sír - NÉMETI II.86.Fig.7/ M.98., 191- sír - maszkos gyönggyel és dobfibulával - NÉMETI I.58.,6l.Fig.l0/M.19D. Mindezek a temető harmadik, LTC1 korú részében is használatban maradtak, de túlsúlyba kerültek a gyűrűs peremű formák. A különböző tálformák arányát összehasonlítva Tiszavasváriban, egyértelmű a gyűrűs peremű tálak hangsúlyos jelenléte, bár használata még nem került túlsúlyba. Ez megerősíti a viseleti és dísztárgyak, a fegyverek által adott időhatárokat: a LTB2 korszak legvége, de inkább a LTC1 korszak, vagyis az i.e. III. század második harmada - második fele.