A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Kobály József: A hudlovoi/horlyói (Kárpátalja, Ungvári járás) bronz raktárlelet

Der Depotfund von Chudl'ovo A hudlovoi/horlyói (Kárpátalja, Ungvári járás) bronz raktárlelet 1996 júniusában Hudlovó/Horlyó falutól kb. 2 km­re, a Borlog hegy lejtőjén a vízmosta talajban két helybeli lakos bronz kincsleletet fedezett fel. Az együttes 15 tárgyból áll: 3 tömör markolatú kardból, 3 nyakkorongos csákányból, 5 karvédő tekercsből és 4 tűből. Közülük egy tű, valamint egy kard közvetle­nül a kincs napfényre kerülése után elkallódott, a többi tárgy pedig magánkézben maradt. A kincs összsúlya - természetesen az elveszett két tárgy nél­kül - 5,15 kg (I-IV. tábla). A hudlovói tárgyakat két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe tartoznak a felső-Tisza-vidéki bronzöntő műhely termékei: a kardok, a nyakkorongos csáká­nyok és a karvédő tekercsek. A másik csoport tárgyai - a tűk - szintén helyben készültek, de erőteljes kül­ső hatás mutatható ki esetükben. A depot legérdekesebb részét a kardok jelentik. A hasonló darabok felső-Tisza-vidéki elterjedése és kronológiája (Reinecke szerinti BD) alapján a tömör markolatú kardok egy zárt csoportját különíthetjük el, amelyet a vizsgált lelőhelyről hudlovói típusnak nevezhetünk. A típuson belül két variáns különíthe­tő el: a díszített (I. tábla 1.) és a díszítetlen (I. tábla 2-3). E kardtípus eredete - mint arra már többen (Mozsolics A., Kovács T., Kemenczei T., Bader T. és mások) rámutattak - a Hajdúsámson-Apa-Téglás és Zajta-Sárközújlak típusú kardokra vezethető vissza. A díszítések esetében viszont számolnunk kell a kö­zép- és észak-európai régiókban elterjedt Au­Spatzenhausen-Valsomagle típusú, tömör markolatú kardok hatásával. A nyakkorongos csákányoknak (II. tábla 1-3.) mé­lyen gyökerező helyi előzményei vannak. Tipológiai jellegzetességeik alapján ezek az ún. B 3c (I. Nestor szerint) vagy a B 3 TÍrguspr/Asszonyvására (A. Vulpe szerint) variánshoz tartoznak. A hudlovói csákányok tipológiai fejlődését, elterjedési területét (2. kép) és kronológiai helyzetét elemezve arra jutottam, hogy azok jellegzetes felső-Tisza-vidéki, BC-BD-kori (ópá­lyi kincshorizont) készítmények, és az ajaki kincs ti­pikus példányai alapján ajaki típusnak nevezhetők. A hudlovói kincsben öt különböző méretű karvé­dő tekercs került elő ( II. tábla 4., III. tábla). Jellegze­tességük, hogy kerek metszetű huzalból készültek, s két - egy nagyobb és egy kisebb - spirálisból állnak, amelyeket ívesen kötöttek össze. Ismertek koszideri, koszideri-felsőszőcsi, Ighil-zajtai típusként egyaránt. Ezek az elnevezések sok tekintetben nem felelnek meg e típus területi-kronológiai elterjedésének (3. kép), ezért inkább ajánlom a krivai típus megneve­zést. A krivai típusú karvédő spirálok alapformáját a hajdúsámsoni és a koszideri kincshorizontokban ta­láljuk meg. Virágkoruk azonban a késő bronzkor ko­rai szakasza (BC-BD periódusok). Eredetüket tekintve a hudlovói kincs tárgyainak második - kisebb - csoportját a Noa típusú tűk al­kotják (IV. tábla). A négyből kettő ép, kettő - az egyik közülük elveszett - hiányos. A. Hochstetter megfigyelése alapján a hudlovóiakhoz hasonló tűk a Noa típus 3- variánsához tartoznak. Ezek - egyetlen dél-ukrajnai lelőhelytől eltekintve - csak a Felső-Ti­sza-vidéken terjedtek el, s zárt együttesekben az ópályi vagy Uriu-ópályi depot-kban fordulnak elő. Az ópályi vagy Uriu-ópályi típusú kincseket gene­tikailag a hajdúsámsoni és a koszideri típusú kin­csekkel kapcsolták össze. Az ópályi kincsek a Rei­necke-féle BC-BD periódusokkal párhuzamosítha­tok. Mind élesebben vetődik fel, hogy az említett depot-szinten belül kisebb kronológiai egységeket lehet elkülöníteni. Maguk az említett kincsleletek pe­dig a felsószőcsi és a vele rokon kultúrákkal és cso­portokkal hozhatók kapcsolatba. KOBÁLY József Закарпатський Краезнавчий Музей 29400 Украша Закарпатська обл. м. Ужгород, вул. Каттульна 33. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom