A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 25. kép Büke. Skófiumos úrasztali terítő csigavonalas sarokmintája. XVIII. század közepe Abb. 25 Büke. Spirallinien-Eckmuster einer Altardecke mit Goldfadenstickerei, Mitte 18. Jahrhundert fémszállal, osztott, ferde laposöltéssel hímezték. Ennek a mintának valamivel gazdagabb változatával találkozunk egy tokaji úrasztali terítőn (TAKÁCS 1983.64.41. kép). Tizenkét csigavonalba zárt pelikán motívum ékesíti a munkácsi egyház nagy, 188x185 cm-es, fehér vászonabroszát. A két szélből rozmaring öltéssel öszszedolgozott abrosz négy sarkába varrtak egy-egy, míg a négy szélére két-két nagyméretű mintát. A csigavonal külső és belső vonala sima és fogazott, lándzsaszerű levelekkel, hat szirmú virágokkal és török paprika motívumokkal gazdagon díszített. Közepében elhajló levélen áll a pelikán három fiával. A vászon összedolgozásának hosszanti vonalán tükörképszerűen, csigavonal nélkül még 9-9 pelikán látható 4-4 fiával (1. kép). A minta fehér selyemszállal, vagdalásos, csipkevarrásos, halszálkás és az osztott laposöltés különféle módozataival hímzett. Szélében készítője neve olvasható: „N. BÓSHÁZI ERSEBET" (24. kép). Selyem úrasztali terítők A XVII. századtól a leltárak folyamatosan jelzik, hogy vannak az úrasztali készletekben selyemterítők is. Megfelelő kezelés híján azonban ezek a terítők szinte mind elporladtak. így volt ez az ország minden részén, de fokozottan így lehetett Kárpátalján, ahol az egyházközségek nagy megpróbáltatásoknak voltak kitéve. így XVII. századi selyemterítőket hiába is keresünk ezeken a helyeken. Ha korábbi időből nem is, a XVIII. századból azért az eddigi felmérés során sikerült 13 darab terítőt és kendőt regisztrálnunk. Ezek között túlnyomó többségben taft- és brokátanyagok 338 vannak, sok közöttük a selyembrokát fejkendő, amelyeknek eredetileg világi funkciója volt. Mivel ezek rendszerint mintásak voltak, nem hímezték őket, és felírás vagy évszám is csak ritkán került rájuk. Korukra vonatkozóan a leltárakban is csak néha találunk utalásokat. A kárpátaljai brokátkendők között mindössze egynek volt felirata, így csak ennek ismerjük az ajándékozási évét. A kendőt „TIHOR ÉVA" és hitvestársa „ADORJÁN FERENCZ" ajándékozta a feketepataki egyháznak 1793-ban. Évszám nélküli selyemkendők vannak még Szőlősgyulán/)u\ivci 2 darab, Matyfalván és Akliban. A selyemtaft kendőket már eredetileg .is szinte mind egyházi célra készítették. Ilyen mintázatlan, csak aranycsipkével szegett térítője van a forgolányi egyháznak, de ilyen a már fent bemutatott feketepataki terítő is, amely nemcsak hímzett, de feliratos is. Bélelt sötétzöld selyem, aranyozott rátétes mintás a huszti egyház 1760-as kehelytakarója, amelybe ajándékozója belehímeztette a következő szöveget és a nevét: „CSÉBI POGÁNY POLEXINA EZEN JEGYKENDŐT MAGA MENNYEI JEGYESÉNEK AJÁNLOTTA." A kendő közepében egy kitárt szárnyú sas látható. Bordó és sárga selyem kombinációjából állították össze a nagyszőlőst egyház kehelytakaróját, amely ezüstrátétes hímzéssel készült. A díszítésében holdsarló, virág, alma levéllel és a közepén fiait vérével tápláló pelikán képe látható. A nagyszőlőst egyháznak van egy fűzöld selyemtaft térítője is, amelyet „KOMLÓSI ESZTER" adományozott az Úr asztalára. Széles legyezőcsipkével szegett és feliratos zöld selyemtaft térítője van a fancsikai egyháznak, amelyen a következő felirat olvasható: „TTES NZTES SZIGETI SIGMOND ÚR ÉLETE PÁRJA NÉHAI TEKITETES NEMZETES DARVAI DARVAI FRUZSINA ASZSZONY ÉLETÉBEN SZÁNTA 1769 KARÁTSON HAVÁNAK 10. NAP". Színes virágos selyembrokát terítőt őrzött meg a XVIII. századból az aklii és a fancsikai egyház. Mindkettő széles aranycsipkével szegett és felirat nélküli. Vászon és gyolcs, nagyméretű abroszok Az úr asztalának a megtérítéséhez szükség volt nagyméretű, fehér vászon-, damaszt- vagy gyolcsabroszokra is. A leltárak felsorolásából ezek sohasem hiányozhattak, sőt ezeket említették mindig az első helyen. Ha nem volt valamilyen különleges ismertetőjegyük, egyszerűen csak annyit jegyeztek meg, hogy egy sáhos abrosz. De ha volt valamilyen különlegességük, azt minden alkalommal megjegyezték, így pl. ha csipkével voltak összeadva vagy körbeszegve vagy rojtosak voltak stb. Mivel ezek az anyagok évszázadokon keresztül szinte semmit nem változtak és jórészük díszítés és felirat nélküli volt; és ha elhasználódtak ugyanolyannal pótolták, nehéz megállapítani a korukat. Teljesen biztosak csak azoknak