A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 23- kép Salánk, 1774. Sötétkék selyemmel és skófiummal hímzett úrasztali terítő sarokmintája Abb. 23 Salánk, 1774. Eckmuster einer mit dunkelblauer Seide und Goldfäden bestickten Altardecke Iámvonalas alakzattal ábrázolták, a hullámvonal ívében pettyekkel. Mindkét minta teteje kis páros kacsokban végződik. A tulipánokon kívül a bokrokhoz a beregújfalui mintán egy, az aklii mintán két piciny kis tulipánforma is kapcsolódik. Mindkét terítő szélének oldalvonalán egy-egy hullámos közepű tulipán áll. A beregújfalui terítő szélén a következő felirat olvasható: „KOMLÓSI LÁSZLÓ, ILOSVAI JULIÁNNÁ 1748. 4. júni." A salánki terítő tulipánjainak a közepén egy kis ovális alakzat körül két oldalról két-két petty látható. A tulipán tetejét koronaszerűen három kis ívelő levél keretezi. Oldalvonalának közepén a bokron lévő tulipán egy motívuma látható. Az évszám és felirat nélküli térítőről az 1808-ban készített leltárból tudhattuk meg az adományozó nevét: „Egy batiz keszkendő arany tulipánokkal kivarrva: NS DETSEI ANNA ASZSZONY TETTES ZOLTÁN LÁSZLÓ ÉLETE PÁRJA ". A szekfű mintát a korai kézimunkákon fő motívumként mindössze két kárpátaljai terítőn fedezhettük fel. Az egyik ilyen terítőt a kígyósi egyház őrzi. A fehér batiszt alapanyagú, arany fémszállal, laposöltéssel és száröltéssel hímzett, 85x81 cm nagyságú terítőn a minta nyolcszor ismétlődik a terítő négy sarkán és az oldalvonalainak a középvonalán. A bokor két ága csigavonalból indul, majd keresztezik egymást mandorla (mandula) alakú teret alkotva. A csokorból egy-egy profilba állított teljes szekfű hajlik jobbra és balra. Ezt kiegészíti egy hozzá kapcsolódó kisebb, balra hajló ág két picinyke tulipánforma virággal. A másikat (egy nagyon ritkán előforduló török szekfű mintás terítőt) az ungtarnóci református egyház úrasztali térítői között találtuk. A terítő négy sar336 kában szimmetrikusan megszerkesztett bokorminta áll. A bokor két fő ága egy átlósan elhelyezkedő sarok kompozícióhoz kapcsolódik, amely fogazott szélű, elhajló páros levélből és a fölé helyezett nagy pettyből jobbra-balra hajló páros tulipánból áll. Ehhez kapcsolódik egyenes szárral egy profilba állított szekfű és az egyenes szárhoz kapcsolódva jobbra és balra egy-egy szekfű felülnézetből, amelynek az üres közepében álló bimbós tulipánminta látható. Az alábbi egyenes szár tövéből indul a két főág, amely a profilban álló szekfűt közrefogva keresztezi egymást, az ágak végén megismételve a felülnézetből ábrázolt szekfűt. A fő ágak külső vonalához két oldalra még öt fogazott szélű, ívben elhajló levél is kapcsolódik. A terítő közepén nyomtatott nagybetűvel olvasható: „HE B: XI. 9- E KESZKENŐT ISTENES INDULATTAL VISELTÜNK. MÉG ÉLETÉBEN KEDVESKEDNI AKARVÁN ISTENNEK, NEMES MOPE SAMUEL A T...O HITVESIVEL CSENGERI EVAVAL, HAGYAK EZ ISTEN HAZÁBAN ISTEN DICSŐSÉGÉRE MELYET KEDVET EN ISTEN ANNO 1751 ÁPRILIS." (13. kép) Az eddigi felmérések során két ibolyás virágcsokros terítőt is találtunk. Az egyiket Fertősalmáson, a. másikat Munkácson. A fertősalmási ezüst-, a munkácsi aranyskófiummal, ferde laposöltéssel és osztott laposöltéssel hímzett. A munkácsi terítő széleit körben 12 egészen kicsi, 8x7,5 cm-es csokrocska díszíti (6. kép). A bokros minták közé sorolhatók a bilkei és beregvégardói egyházak térítőinek mustrái. A bilkei terítő sarkait legyezőszerűen összeállított rozmaringcsokor, a beregvégardóit apró rózsaszín virágokból megformált ernyős virágbokor díszíti. A török hímzéseknek kedvelt motívumai voltak a nagy, fogazott szélű levelek. Ilyen fogazott szélű levél veszi közre, mint egy holdsarló a feketepataki 1709-es kis selyemtaft terítő gránátalmáját. A terítő közepén köriratban a terítő ajándékozójának neve olvasható „A F. PATAKI RFTA SZ. EKLÉSIÁNAK. T. ÚJHELYI FERENCZ ÉS POGÁNY KARITÁSZ SZÍVBŐL ATAK". A körirat közepén látható az évszám és egy zászlós bárány. Ugyanez az Újhelyi család ajándékozott egy csigavonalas, skófiumos terítőt a sárosoroszi egyháznak 1776-ban. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy V Ember Mária közli ugyanennek a családnak egyik térítőjét, amelyet „ÚJHELYI SIGMOND és SZIGETI ÉVA" ajándékozott a tiszaújhelyi/Novoje Szelő egyháznak 1763-ban. Az aranyskófiummal hímzett tulipánbokros terítő köriratán belül az előbbiekhez hasonlóan az Agnus Dei látható (EMBER 1981.98. kép, 166. sz. leírás). A feketepataki terítőn lévő, viszonylag egyszerű keleti mintából fejlődött ki a XVIII. század elején az úrihímzésnek az a jellegzetes motívumcsoportja, amelynek a lényege egy csigavonalban kunkorodó szár vagy elnyújtott levél, amelynek befelé kunkorodó vége egy nagy gránátalma, tulipán, török paprika motívumban végződik, betöltve ezzel a hajló ág által