A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 4. kép Akli. Színes selyemmel hímzett úrasztali abrosz sarokmintája. XVII. század közepe Abb. 4 Akli. Eckmuster einer mit farbiger Seide bestickten Altardecke, Mitte 17. Jahrhundert körbe, ezért a közepén, az összevarrásnál a pontosan megszerkesztett minta tükörképszerűen ismétlődik, így az egész terítőn 8 diagonális irányba mutató reneszánsz sarokminta található. Az oldalak szélén egyenes szárakon akantuszvirág és liliom váltogatja egymást. Az ismétlődő virágbokrokat az erdélyi hímzésekre jellemző, csigásán beforduló S-inda köti füzérbe, amelyeket az akantuszvirág száránál két, a liliom száránál három gyűrű fog össze. Az inda nagyobbik ívének közepét egy-egy, az álló liliommal megegyező nagyságú liliom, a kisebbik ív közepét egy-egy hétszirmú virág tölti ki. Ez a kompozíció kétszer ismétlődik a szél középvonalán egy álló akantuszvirággal, amelyet jobbról és balról érint az inda íve, és amelyet gyűrűk kapcsolnak egybe. Az abrosz végeinek mintáját a terebélyesen elnyúló sarokminta alkotja. A körbefutó virágfüzér egyetlen pillanatra sem szakad meg. A két oldalról találkozó S-indát az álló akantuszvirág szárán átívelő, kettős gyűrű köti egybe. A mintákat finom árnyalással színezték, ezüst fémszállal, ekrü, óarany, kékesszöld, lángvörös, halványzöld selyemszállal hímezték (3-4. kép). Ajándékozójáról és az ajándékozás vagy készítés idejéről nem maradt feljegyzés. Az 1808-as leltárból szűkszavúan a következőket tudjuk meg: „Egy bétsi házi arannyal és mindenféle selyemmel varrott nagy abrosz". Hasonló mustrák a XVII. század második és a helyezkednek el a terítő négy sarkában. A terítő közepét rozmaringkoszorú díszíti. A koszorú által körbezárt rész anyaga kikopott, új batisztanyaggal pótolták. Elképzelhető, hogy lehetett itt valamilyen felirat is. A két legérdekesebb tárgyat ebből a korból az aklii egyház őrzi. Az egyik egy kis vászon, 84x35 cm-es „pesgir kendő", amelyet eredetileg a törököknél használtak kéz és arc törlésére. A mai asztali futó térítőkhöz hasonló, keskeny kendőnek csak a két végét hímezték. Mindkét végét háromszor ismétlődő, törökös virágbokor díszíti. Az ágak végéhez tulipán és akantuszvirág kapcsolódik, amelyet készítője száröltéssel, ferde laposöltéssel, halszálkás technikával, ekrü színű selyemszállal és kevés skófiummal hímzett (2. kép). Ritkán előforduló, de nem egyedülálló kézimunka. Hasonlót ismertet V. Ember Mária is a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, a XVII. század elejéről (EMBER 1981.100. 67. tábla). A másik terítő egy nagy, 222x282 cm-es takácsvászon abrosz, amelyet színes selyemszállal és skófiummal, leöltögetett laposöltéssel, tűfestéssel és halszálkás technikával hímeztek. Mesterien megszerkesztett, egyedülálló darab, készítője nagy hímzésbeli jártasságáról tanúskodik, aki minden bizonnyal ismerhette a mintaszerkesztést is. A két szélből összedolgozott abrosznak mind a két darabját széles csíkban hímezték 326