A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi
A kisvárdai vár XV-XVII. századi kályhacsempéi vagy műhelyhez köthető (a csak 1502-ig használt Kassa-címeres csempe, illetve a jobban ismert speciális habán és lengyel formák révén). A kályhacsempék pontosabb datálását igen megnehezítette az a tény, hogy a vár régészeti kutatásának monografikus feldolgozására még nem került sor. Emellett a régészeti kutatás is korlátozott volt, módszeres feltárásra csak kezdetben, a déli területen került sor. A későbbiekben már csak a törmelék elhordását végezték, így feldolgozásunkból sajnos teljességgel hiányzik a csempék korhoz kötését megkönnyítő helyi lelőkörülmények, társleletek áttekintése. Kisvárdai fűtőberendezések a történeti forrásokban A kisvárdai vár fűtő alkalmatosságainak első írásos említése már két évvel az építkezések megkezdése utánról, az 1470-es évből származik, amikor a vár gondnoka, Benedek esperes és plébános a számadásában arról számol be, hogy két ízben is vásárolt kemencetéglát. 2 Ezután az adat után sajnos egy igen hosszú időszakból hiányoznak a kályha vagy kemence építéséről vagy javításáról hírt adó források. Szerencsére a XVII. századot tekintve valamivel jobb a helyzetünk. Azonban ezek az adatok sem teszik lehetővé, hogy az egyes kályhacsempék, illetve csoportjaik eredetét és lokalizálásukat a vár egyes helyiségeiben valószínűsíthetnénk. Jelenleg arra sincs lehetőség, hogy megkíséreljük az egyes kályhák teljes rekonstrukcióját. Egyenlőre csupán feltevésekre hagyatkozhatunk. A XVII. század elejéről, 1603-ból való az a számadás melyben István Úrnak azt írja a számadó, hogy „azsütöhazzüksegere azfütöhaz(ya.gy inkább sütőház?) kemencheyenek az zayal vettem három drab követ, d 25" Ez a sütőház egyébként egy l6l2-es irat szerint, melyben megegyeznek a vár felosztásáról, Várday Katalin gyámleányának Szokoly Erzsébetnek és férjének, Melith Péternek a birtokába került (VIRÁGH 1981.). A század második feléből már nem csupán kályha- vagy kemencejavításról maradt fenn adat, bár 1667-ben Orllovich György, Kapocsy Mihály vár alatt való csapiárja egy ilyen esetről számolt be: „csináltatván az Nemes és Nemzetes Vicze Ispán uram hazával, az egyik hatülso Szobáját és Konyhayat eo Kglme parancsolatyabül es Porkoláb Uram akaratjabül... az első szobában levő kemencze megh foltozásaiul is kalhatis tetetvén belefizettem d. 2 3 i 5 6 15". A legbővebb információval a vár kályháiról és ezek elhelyezkedéséről csak nagyon késői, a vár hanyatló periódusából származó 1690-es összeírás 5 és egy a XVII-XVIII. század fordulójáról fennmaradt leírás tudósít (VIRÁGH 1981.131-137.). Az előbbi iratban Vay Mihály nótáriusnak a kisvárdai vár Becsky családnak lefoglalt részében levő javait írták össze. Itt előbb két kályhát említenek egy fűtőkamrához kapcsolódóan. A nagyobb várak, várkastélyok tüzelőberendezésének központi helyei az ilyen szenesháznak vagy fűtőháznak is nevezett helyiségek, ahol a tüzelőanyagot tárolták és ahonnan fűtőfolyosókon keresztül fűtötték kívülről a szomszédos lakószobákat. Az irat szerint egy másik helyiségben még egy kályha volt felrakva, a vár alsó szintjén lévő konyhában pedig egy pékkemence állt (fornaxpistorid). A századfordulós dokumentumból kiderül, hogy ekkor a belső várban összesen hat tüzelőt számláltak össze. Ezek közül csupán egyetlen a mai értelemben vett kályha. Ez a zöld mázas „kemence" a vár egyik első emeleti reprezentatívabb helyiségében, a „Grófné asszonyom ő nagysága szobájában állt". A forrás a második emeleten „puszta ablak és kemence nélkül való palotát" említ, amiből valószínűsíthetjük, hogy ebben a pusztulófélben levő vár valaha legreprezentatívabb termében is állt egykoron kályha. A továbbiakban a belső vár három helyiségében említ szenelőt az összeíró. Az egyik a puszta palotához keletről csatlakozó zöld szobában volt, valószínűleg maga is zöld mázas, a másik kettő pedig a zöld szobát is magában foglaló délkeleti torony földszintjén levő bolthajtásban volt két szuszék társaságában {rossz szenelő), illetve ugyanott egy másik „bolt" előtt „egy kis tornác' van belül egy parasztkályhából (mázatlan kályhacsempéből) csinált szenelő"-vel (VIRÁGH 1981.131-137.). A szenelőről mint tüzelőfajtáról keveset tudunk. Mivel a forrásban sehol sem említenek fűtőházhoz kapcsolódó szenelőt, valószínűleg ezek a berendezések belülfűtősek voltak. Nem elképzelhetetlen, hogy olyan, az erdélyi cserepesekhez hasonló, a nyílt tüzelésű kandalló és a zárt tüzelésű cserépkályha közötti átmeneti tüzelőfajta lehetett, melyet magát is kályhacsempékből vagy kályhaszemekből raktak. A külső vár egyik kétemeletes épületében „járva" újabb négy kályhára bukkanunk. Ennek az épületnek a földszinti, nyugati darabontszobájában egy „parasztkemence" állt, a mellette lévő szobában peJúlius 10-én az esperes a következőket jegyezte be: „Item feria tercia quinque laborantibus cicientibus (!) lateres defornace singulis solvi den. IUI." Július 11-12-én ismét négy dénárt költ a vár gondnoka kályha- vagy kemencetéglára: „Item quarta et quinta feriis IIIIor laborantibus cicientibus (!) lateres defornace singulis dedi den. IUI." Ezek az adatok is bizonyítják, hogy az 1470-es években legalább harminchat ajtóval rendelkező vár (ti. ennyi kulcsot javíttat Demeter 1470-ben) már lakható volt (Zichy Okmánytár XII. 292-294.). MOL P707 36NB fasc. 483. nr. 170. MOL P707 36NB fasc. 483- nr. 562. A Művészeti Dokumentációs Központ Forráskiadványai IV. Urbaria et Conscriptiones. 1 Füzet. Bp.,1967. 384-385. ...ubi hypocausta lapidea duo, fornaces in utroqoe bonae januae similiter, item superius lignea antiquae domus duae, una fornax exstructa, ambitus etiam item, ...item fornaxpistoria cum culina... (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Forrásiadványai IV. Urbaria et Conscriptiones. 1. Füzet. Bp., 1967. 348.) 267
