A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában

Bene János A véres küzdelem már teljesen kilátástalan volt. Tekintettel az ellenség nagy túlerejére, Kenéz Géza százados elrendelte a visszavonulást a vasútvonalhoz. A lóraszállás teljesen áttekinthető terepen ment végbe. Ezután az egyes részek, hogy magukat kivonják az ellenség hatásos tüzérségi- és aknavető tüzéből, vágtában gyülekeztek. A vasútvonal elérésekor a század vitéz Mikecz őrnagy harccsoportjával találkozott. Közben a vitéz századparancsnok, Kenéz Géza százados nyaklövést kapott és súlyos sebesülése következtében a helyszínen, rövid idő után hősi halált halt. Elesett ebben a küzdelemben 5 huszár, súlyosan megsebesült Keresztszeghy zászlós és 4 huszár.

55 Elhullott 14 ló. A válságos helyzetben lévő század felett a parancsnokságot Nászay István főhadnagy

5 vette át. Míg ezek az események lejátszódtak, az ezred is megindult. Dél felé vette az ezredparancsnok azt a parancsot, hogy az egész ezred nyomuljon előre déli irányba, a vasútvonaltól nyugatra és az ott harcoló németek bal szárnyát biztosítsa. Ehhez két lépcső alakult. Az első lépcső, vitéz Mikecz Kálmán őrnagy parancsnoksága alatt, a 4/5. és a 4/6. lovasszázadokból, 3 géppuskás rajból, 2 páncéltörő ágyúból és a huszárütegből, a második lépcső, Schaurek százados parancsnoksága alatt a 4/1. huszárosztály és a géppuskás század fennmaradó részéből, egy páncéltörő ágyús, egy távbeszélő szakaszból és az árkászszázadból állott. A lépcsők 1 kilométeres távközzel követték egymást. Az ezred Marianovka déli kijáratától 12 óra 30 perckor kezdte meg az előnyomulást az elrendelt irányba. Az ezredparancsnok szűkebb törzsével a küzdő 79- német gyalogezred parancsnokához ment előre. Az összeköttetést felvette és a kapott részletes tájékoztatás alapján vitéz Mikecz őrnagynak azt a feladatot adta, hogy törjön előre a vasútvonaltól nyugatra eső területen Mihajlovka, Grejga irányába és még estig vegye birtokába a vasútvonaltól nyugatra kb. 4 kilométerre eső terepszakaszt. Ezt minden körülmények között tartsa és akadályozza meg az oroszok esetleges északkeleti irányba való kitörését. Az ellenséges tüzérség a lőszert nem kímélve a H[o]f Nyemeckijtől délnyugatra eső területet erős, bénító tűz alatt tartotta. A vasútvonal mellett gabonatáblák égtek, nagy volt a füst és kibírhatatlan a hőség. Mindenütt vízhiány uralkodott. Az itt-ott található kutakban csak sár volt. Gránáttölcsérek szaggatták fel a mezőt. A terep teljesen nyílt, áttekinthető volt. A vasútvonaltól keletre húzódó sztyeppén kb. 10-15 kilométerre is el lehetett látni. Ezen a sík területen kellett az ezrednek a támadást végrehajtani. Vitéz Mikecz Kálmán őrnagy osztálya az ellenség tüzében, lovon, példás lendülettel, fegyelmezetten, haláltmegvető bátorsággal tört át ezen a területen. Ez a lovastámadás felejthetetlenül szép, a régi legendás időkhöz méltó látvány volt. Ittott kibukott egy-egy huszár a sorból lovával együtt, de a többi bátran tört tovább előre. Hiába suhogott felettük a halál kaszája. Szétroncsolt magyar lovak tetemei mutatták, hogy ezen az úton „Hadik huszárok" mentek előre haláltmegvető elszántsággal a dicsőség, a hírnév, a győzelem felé. A Kenéz század visszavonulása épp akkor következett be, amikor vitéz Mikecz Kálmán őrnagy osztálya kb. 3-4 kilométerre mögéje beérkezett. Mikecz őrnagy a visszavágtázó lovasoknak parancsot adott a gyülekezésre, és eközben a helyzet tisztázására vitéz báró Splényi Géza százados századát azzal a paranccsal rendelte előre, hogy a vasútvonaltól délkeletre húzódó magaslati vonulatokat vegye birtokába. Közben a Kenéz századhoz beosztott páncéltörő ágyús raj parancsnoka, Maczkó János szakaszvezető észrevette, hogy a támadó oroszok mögött a földön két vadászrepülőgép áll lassan járatott motorral és az előnyomuló századra géppuskájával tüzel. Maczkó szakaszvezető azonal tüzelőállásba ment és az egyik vadászperülőgépet 3 lövéssel harcképtelenné tette. Ez a helyszínen el is égett. A másik gép is kapott egy találatot, de még felemelkedett és el tudott menekülnei. Vitéz Mikecz Kálmán őrnagy osztályának lóháton történt előnyomulását igen megnehezítette az erős orosz tüzérségi tűz és az előnyomulási sávba eső kb. 500 holdnyi égő búzatábla. A további előnyomulást tehát a tüzet megkerülve, a vasútvonaltól keletre kellett folytatni. Ez a terület teljesen sík és nyílt volt. A 4/5. század Szentgyörgyvölgyi főhadnagy

57 parancsnoksága alatt a vasútvonal mentén déli irányba derített fel. Vitéz Ireghy Imre alezredes, ezredparancsnoknak a kapott helyzetjelentések alapján az volt a benyomása, hogy nagyobb orosz erők kísérlik meg a kitörést kelet felé. Ezért elhatározta, hogy a 4/2. lovasszázadot Galánffy György százados

58 parancsnoksága alatt előrerendeli azzal a feladattal, hogy a már 55 Hősi halált halt: Katona Miklós huszár, Szappan László őrvezető, Szilvást Mihály huszár, Tóth Albert őrvezető, Varga Sándor huszár. Eltűnt: Bagdi József "huszár, Bogdán Viktor őrvezető. 56 Nászay István (Sarud, 1908. nov. 24. - Eger, 1984. nov. 17.) tartalékos főhadnagy. Tényleges katonai szolgálatát a 4. huszárezrednél töltötte 1929-1930-ban. 1941-ben a keleti fronton a 4/4. lovasszázad arcvonalmögötti tisztje, majd rövid ideig századparancsnok. 1941. szép. 10-én leszerelt, és később már nem szolgált. Az arcvonalmögötti tiszt a századparancsnok helyettese volt, sajátos huszárfeladatokkal. Békében a század fegyelmét, szellemét, a szakaszparancsnokok munkáját, az ellátást, a lovak gondozását ellenőrizte, irányította a kiképzést. Kivonulásokon, s főleg a háborús viszonyok között a század sereghajtói teendőit is ellátta. Harcban a századtörzs, a tartalék, a vezetéklovak irányítását, a lőszer- és anyagutánpótlást, a lóellátást, a patkolás munkáját segítette, illetve irányította (NAGY-TÓTH 1992.50.). 57 Szentgyörgyvölgyi (Durkó) Gábor(Érd, 1911. fúl. 6. - Budapest, 1948. jan. 4.) főhadnagy, 1941. nov. 4-től százados. 1938. nov. 1-től szolgált a 4. huszárezredben, előbb mint a 4/5. lovasszázad arcvonalmögötti tisztje, majd 1941 nyarától 1944. szept. 5-ig ugyanezen század parancsnoka. Ezután fogságba eséséig, 1945- febr. 12-ig a 4. huszárezred 2. segédtisztje. Az orosz hadifogságból 1947. júl. 21-én tért haza. 58 Galánffy György (Debrecen, 1904. máj. 22. - ??) százados, 1938. okt. 1-től a 4/2. lovasszázad parancsnoka. 1942. máj. 1-től parancsőr 254