A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában
Bene János menetakadályok miatt az előrehaladás igen lassú volt. A gyakori erős záporesők következtében az utak teljesen feláztak és a csúszós, néhol feneketlen sár sok helyen elakadást okozott. A Pruton keresztül vezető szükségszerű átjárók előtt a szembejövő forgalom torlódásokat okozott. A menetet gyakran meg kellett szakítani. Ennek ellenére pár nap múlva az ezred elérte a hatalmas Dnyesztert és azon átkelve tovább tört előre kelet felé. A Zbrucz folyó felrobbantott hídja volt a következő akadály. Ennek keleti partján elhagyott orosz ütegállások és igen jól leplezett tábori fedezékek sorozata nyújtotta az első komolyabb háborús képet. Marianovka volt az első orosz falu, mely az úgynevezett „szovjet paradicsom" belső viszonyait tárta az ámuló huszárok elé. Ilyen piszkot és elhanyagoltságot még senki sem látott. Az alosztályok önként vállalták a táborozást, és még az itt talált első kolhoz nagy istállóit sem vették igénybe, mert féltették a lovakat. A teljesen lerongyolódott és a szovjet uralom alatt a templomtól eltiltott lakosság szinte újjáéledt. Ünnepi körmenetekben adtak hálát az Egek Urának, hogy újból visszakapták az Istent, a családot és a békés, nyugodt életet. Zvanczikon át, július 18-án érte el az ezred a híres „Sztálin-erődvonalat" Halajkovcénél és másnap, minden fáradságot feledve, támadásra tört előre. A hajnali szürkületben megindultak a harcjárőrök, de a páncélos erődök most némák maradtak. Előző napon a megközelítés még hatalmas tűzben történt. Kemény ellenállásra lehetett számítani. És íme az ellenség éjszaka az erőd vonalát meglepetésszerűen kiürítette, feladta a harcot. Ezzel a szovjet vezetés a magyar huszárokat megkímélte egy olyan küzdelemtől, mely bizonyosan eredményes, de igen véres lett volna. Különben az ezred ezzel a kétnapos harccal esett át a tűzkeresztségen. Mindenki örömmel és lelkesedéssel várta azt a pillanatot, hogy összemérje erejét az orosz hadsereggel. A legénység magatartása úgy a támadás alatt, mint az ellenség tüzében példaszerű volt. Különleges feladatokra önként jelentkeztek és azt bátran, elszántan hajtották végre. Ezután már a Bug folyó környékén vívott harcok következtek. Régi hírnevéhez méltóan viselkedett itt is az ezred, de a legnagyobb dicsőséget az ezeket a küzdelmeket befejező nyikolajevi csatában aratta. Fárasztó menettel érhette el csak az ezred új küzdelmeinek a színterét. Augusztus hó 12-én Migiján 5 órakor érkezett az a parancs, hogy 7 órakor indulás M[alenkoje]-Bratszkoje felé. Menet közben az intézkedést akként módosították, hogy Abusinka elérése után az ezred ne M[alenkoje]-Bratszkojére, hanem Szergejevkára meneteljen és ott éjjelezzen. Másnap, augusztus 13-án az egész lovasdandárnak 16 óráig Nyikolajevka II., Voldano-Lorino, Veszelij, Moldovka területére kellett előnyomulnia és az Ingül patak vonaláig felderítenie. Az ezrednek Nyikolajevka II. területét kellett elérnie. Tekintettel a nagy - 70 kilométeres menetre -, az ezredparancsnokság elrendelte, hogy az alosztályok ütközetvonataikat úgy málházzák, hogy lemaradás nélkül tudják a menetütemet tartani. Az ezred ezt a menetet rekkenő melegben hajtotta végre. A tervezett hosszú pihenő helyén vízhiány volt. A menet tehát folytatódott, míg végre az oszlop kb. 55 kilométer hátrahagyása után egy olyan patakra bukkant, amelynek vízbősége megengedte a lovak itatását. Hatalmas erőfeszítés után 20 óra 30 perckor érte el az ezred kiutalt menetcélját. Kellő pihenőre azonban itt sem adódott alkalom. Egy szűk kis völgyben két kis község állt ott éjjelezés céljából rendelkezésre. Vizet csak a községek mellett lévő vízgyűjtőben találtak, ez is a nagy hőség következtében posványos és meleg volt. A lovak alig itták. Az egész ezred a községek mellett, a szabad ég alatt táborozott. Késő este érkezett az a parancs, hogy az ezredparancsnok segédtisztjével 43 eligazítás végett VöldjanoLorinon, a dandár-parancsnokságon azonnal jelentkezzen. Itt adták ki a másnapi támadási parancsot. Amikor az ezredparancsnok éjfél után visszaérkezett, azonnal elrendelte, hogy hajnali 3 órakor az ezred az előző napi menetrendben, élével Novo-Nyikolajevka I. délkeleti kijáratánál, várja a további parancsot. Az ezred feladata Privolnoje területére menetelni, majd annak elérése után támadni a 14. kerékpáros zászlóalj bal szárnyán át, az Ingül patak, Ljubovka, Bogdanovka sávban. Birtokba kell venni a Gromoklej patak völgyét és megakadályozni, hogy az ellenség keleti irányban kitörést kíséreljen meg és az Ingül patakon át keleti irányban partot váltson. Az ezred augusztus 14-én elrendelt támadását Privolnojétől 8 órakor kezdte meg. A harcfelderítés az egész területet üresnek találta, az ezred tehát 10 órakor támadási célját minden ellenséges behatás nélkül elérte. Az előnyomulási területen huszárjaink egy szovjet századost és 17 orosz fogtak el. A Gromoklej patak átjáróit az oroszok mindenütt felrobbantották. A völgy maga széles, vizes, tószerű, nádassal borított mocsaras rész volt, amelyen sem lovon, sem gyalog áthatolni nem lehetett. így az ezred a patak völgyét délnyugati irányban át sem léphette 40 A harcjárőr általában tiszt, vagy hivatásos (továbbszolgáló) altiszt vezetése alatt álló, általában egy rajnyi erő. Feladata az ellenség ténykedésének állandó megfigyelése és a biztosítás (OSZLÁNYI-SZÉCSY 1927.563-). 41 A szövegben lévő rövidítéseket [ ] zárójellel oldottuk fel. 42 Hosszú pihenőt 25-30 kilométeres menet megtétele után tartanak. Időtartama legalább egy óra, s ha a lehetőségek megengedik, ilyenkor történik az étkeztetés is (OSZLÁNYI- SZÉCSY 1927.571.). 43 A 4. huszárezred ezred 1. segédtisztje Darnay Hubert (Kassa, 1897. ápr. 25- - Sződliget, 1972. nov. 18.) őrnagy, 1942. okt. 1-től alezredes volt. 1927-től 1943. okt. 15-ig szolgált Nyíregyházán, majd Örkénytáborban Ireghy Imre segédtisztje. 1945- jan. 18-tól fogságba eséséig, 1945- máj. 8-ig a 4. huszárezred parancsnoka. Az amerikai fogságból 1945. szept. 18-án tért haza. 252
