A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában

Az utolsó lovasroham mely közbeiktatott 20 perces lépés után 40 perces ismétlődő időszakokig tartott. A lépés időszak alatt mindenkinek lóról kellett szállni és gyalog menetelni. Ezekkel az intézkedésekkel sikerült a zavartalan menetet biztosítani, a lovak az ismétlődő 40 perces ügetés időszak alatt beidegződtek e jármodba, mely semmiféle káros következménnyel nem járt. Határozottan káros és a legsúlyosabb következményeket vonja maga után, ha lépésben a lovas lóháton marad, mert ekkor keletkeznek a legsúlyosabb és legveszedelmesebb nyeregtörések. így menetelt a dandár első naptól kezdve és ezen intézkedésnek köszönhető egyáltalán, hogy eljutott a Dnyeperig." - állapította meg Vattay Antal (VATTAY 1942.34.). A lovasdandár augusztus 14-én lépett ütközetbe, majd másnap az Ingül keleti partján akadályozta meg, a szovjet 9- hadsereg erőinek partváltását kelet felé. Az 1. lovasdandár és az 1. gépkocsizó dandár is egylépcsős harcrendben támadott, de mozgékonyságukat jelentősen gátolta az üzemanyaghiány. Augusztus 15-én a 4. huszárezred azt a feladatot kapta, hogy az Ingül mentén húzódó, a Nyikolajevbe vezető vasútvonal mentén déli irányban hajtson végre felderítést, vegye fel a kapcsolatot az ott harcoló német 79. gyalogezreddel, egyúttal állapítsa meg, hogy vannak-e ezen ezred oldalában és hátában ellenséges erők. Ezt a parancsot a 4/4. lovasszázad hajtotta végre, Kenéz Géza százados

30 parancsnoksága alatt. Az alosztály Grejgovóig bénító ellenséges tűzben nyomult előre, s a túlerő elől a századparancsnok elrendelte a visszavonulást. Ő maga nem sokkal a parancs kiadása után halálos lövést kapott. A sikeres ellentámadás után az ellenség harctevékenysége megerősödött mind a 4. huszárezred zöme, mind a 79. német gyalogezred bal szárnya ellen. Ezek biztosítására rendelte elő Vattay Antal vezérőrnagy a lovasdandár lovas részeit. E napon produkálta a 4/II. huszárosztály azt a nagyszerű lovasrohamot, amellyel visszavetették a német 79gyalogezred oldalában álló szovjet erőket és biztosították a 4/4. lovasszázad visszavonulását. Ezt a rohamot a német szemtanú a háború utáni visszaemlékezésében így örökítette meg: „.. .Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt 30 Kenéz Géza nemes, szalontai (1907. márc. 7. - Mihajlovka, 1941. aug. 15.) százados. 1930-ban avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. A 4/4. lovasszázad parancsnokaként halt hősi halált. 31 Seydlitz, Friedrich Wilhelm von (1721 - 1773) sziléziai báró, II. Frigyes porosz király lovassági tábornoka. Legfényesebb győzelmeit a hétéves háborúban aratta: 1757. nov. 5-én Rossbachnál és 1758. aug. 25-én Zondorfnál merész lovasrohammal döntötte el a csata sorsát az egyesült birodalmi és francia hadsereg, illetve az orosz csapatok ellen. 32 Splényi Géza vitéz, báró, mihálydi (Nyíregyháza, 1907. ápr. 15. - Deggenhausertal, 1997. júl. 26.) százados, 1944. máj. 1-től őrnagy. 1930. aug. 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, s attól kezdve megszakítás nélkül a nyíregyházi huszárezredben szolgált különböző beosztásokban. 1941-ben a 4/6. lovasszázad parancsnoka volt. 1944-1945-ben a 4/II. pótosztály, majd a III. újonckiképző huszárosztály parancsnoka. Az amerikai fogságból 1946. febr. 28-án tért haza. akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta a kardját. Négy-öt könnyűpáncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz

31 rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen...." (KERN 1948.39-40.). A magyar huszárság eme utolsó lovasrohamát Mikecz Kálmán őrnagy, a 4/II. huszárosztály parancsnoka vezette, s a 4/5. és a 4/6. lovasszázad, 3 géppuskás raj és a huszárüteg hajtotta végre. Másnap, augusztus 16-án a 3- gépvontatású tüzérosztály támogatásával, s a németekkel együtt Mikecz őrnagy harccsoportja ismét támadott Mihajlovkától északra Novo-Danzig és Grejga között. E támadáskor tüntette ki magát a Splényi Géza széiZAdos

32 vezette 4/6. lovasszázad. A 4. huszárezred e támadásával fejeződött be a kétnapos mihajlovkai harc, mely szerves összefüggésben volt a nyikolajevi csatával, s e sikerek elősegítették, hogy minél előbb elérjék a következő nagy hadászati akadályt, a Dnyepert. „A nyikolajevi csatában a magyar lovasság és kerékpárosok, támogatva kiváló tüzéreink által, megmutatták, hogy nemcsak sajátos, széles arcvonalon tudnak eredményesen működni, hanem éppoly sikerrel hajtják végre a döntő védelmet és a támadást is." - értékelte e napok eredményét Vattay Antal (VATTAY 1942.41.). A 3-4 napig tartó súlyos harcok során augusztus 16-án a 2. gépkocsizó dandár alakulatai bevonultak Nyikolajevbe. A szovjet Déli Front csapatai azonban megmenekültek a bekerítés elől, előbb az Ingül, majd augusztus 19-től a Délnyugati Front egységeivel a Dnyeper vonalára húzódtak vissza. A szovjet hadvezetőség utasítása az volt a számukra, hogy minden erejükkel védjék a folyót. 249