A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában

Az utolsó lovasroham A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában Bene János 1941 júniusában Magyarország is belesodródott a német Wermacht oldalán a Szovjetunió elleni háborúba. A június 26-i - máig sem kellőképpen tisztázott - kassai bombázás után, a még aznap összehívott magyar minisztertanácson Bárdossy László miniszterelnök

1 bejelentette a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között, majd pedig Bartha Károly honvédelmi miniszter a gyorshadtest mozgósítását kérte. Mindezek előzménye 1940 végére nyúlik vissza. Arra az időre, amikor Hitler 1940. december 18-án a Szovjetunió elleni támadás, a Barbarossa-terv kidolgozására adott utasítást. Ez a terv azonban csak Románia katonai segítségével számolt, Magyarország részvételét nem igényelte. Ezen elképzelés ellen azonnal kritikával éltek a német tábornokok. Von Rundstedt vezértábornagy,

3 a Heeresgruppe Süd (DélHadseregcsoport) parancsnoka 1941 márciusában már magyar fegyveres segítséget kívánt a leendő 17. hadserege jobb szárnyának megerősítésére. E hadsereg támogatásának elmaradása ugyanis azzal is járhatott, hogy a Lemberg környékén elhelyezkedő szovjet erők bekerítése nem fog sikerülni. A bekövetkezett események is a fenti meglátásokat bizonyították. Az 1941. június 22-i német támadás után a Dél-Hadseregcsoport 17. hadserege az első napon csak 10-12 kilométert haladt előre, s a tőle délre harcoló 11. német és a két román hadsereg támadása sem bontakozott ki a vártnak megfelelően. Éppen ezért a hadseregcsoport ismételten szorgalmazta a magyar részvételt, de megint csak azt a választ kapta, hogy „a magyarközreműködés kérdése továbbra is nyitótf.

5 1941. június 26-án ez a „közreműködés" azonban megoldódott. A háborúba való belépést elsősorban szorgalmazó Werth Henrik vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke még aznap este mozgósította a Kárpátalján állomásozó 8. határvadász- és az 1. hegyidandárt. A kassai VIII. hadtest parancsnoksága már a német támadás napján lezáratta a határt, s parancsot adott a Kárpátok átjáróit őrző erődök megszállására, így a gyorshadtest előrevonását ez a két dandár és a megszállt erődök biztosították volna egy esetleges szovjet támadás ellen, bár ilyenre nem került sor. Szintén június 26-án.este mozgósították a dalnoki Miklós Béla vezérőrnagy

7 parancsnoksága alatt álló gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó dandárát (parancsnokok: Major Jenő , illetve Vörös János

9 vezérőrnagyok), valamint az 1. lovasdandárát (parancsnoka Vattay Antal vezérőrnagy j. A gyorshadtest 2. lovasdandára a Délvidéken látott el biztosítási, megszálló feladatokat. A gépkocsizó dandárok hadrendjébe l-l felderítő zászlóalj, 3-3 gépkocsizó lövész zászlóalj, 22 kerékpáros zászlóalj, l-l gépvontatású könnyű tarackos tüzérosztály, l-l légvédelmi gépágyús üteg, utászszázad, híradószázad és teljesen motorizált ellátó alakulat tartozott. Bárdossy László (Szombathely, 1890. dec. 10. - Budapest, 1946. jan. 10.) tanfelügyelő, majd minisztériumi tisztviselő. 1934 és 1941 között bukaresti magyar követ, 1941. ápr. 3-tól 1942. márc. 7-ig miniszterelnök és külügyminiszter. Mint háborús bűnöst kivégezték. Bartha Károlyvitéz, dálnokfalvi (Budapest, 1884. jún. 18. - Linz, 1964. nov. 22.) táborszernagy, illetve szolgálaton kívüli vezérezredes. 1936 és 1938 között mint katonai főcsoportfőnök a honvédelmi miniszter állandó helyettese. 1938. nov. 15-től 1942. szept. 24-ig honvédelmi miniszter. Rundstedt, Gerd von (1875-1953) német vezértábornagy (1940). 1941-ben a Heeresgruppe Süd, 1942-1945-ben a nyugaton harcoló német erők főparancsnoka. 1941 júniusában a Dél-Hadseregcsoport hadrendjébe a 6., 11., 17. hadsereg és az 1. páncélos hadsereg tartozott. A 6. hadsereg parancsnoka Reichenau tábornok, a 11. hadseregé Schobert tábornok, a 17. hadseregé Stülpnagel gyalogsági tábornok, az 1. páncélos csoporté pedig von Kleist tábornok volt. Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wermacht 1S>40-1941. Teilband II. 1135. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban HL.), Heeresgruppe Süd 194l-es anyaga (xeroxmásolat), 1941. jún. 25. ~Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. dec. 26. - Szovjetunió, 1952. máj. 28.) vezérezredes, 1938. szept. 29-től 1941. szept. 4-ig a Honvéd Vezérkar főnöke. Miklós Béla vitéz, lófő, dalnoki (Budapest, 1890. júl. 11. - Budapest, 1948. nov. 21.) vezérezredes, 1944. aug. 3-tól titkos tanácsos. 1940 és 1942 között a gyorshadtest parancsnoka, 1942. okt. 15-től a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke és egyidejűleg főhadsegéd. 1944. aug. 1-től a Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereg parancsnoka, s innen 1944. okt. l6-án átment az oroszokhoz. Részt vett a moszkvai Magyar Bizottság munkájában, itthon a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, majd képviselő. Major (Mayer)Jenő'vitéz (Baksa, 1891. aug. 6. - Blaibach, 1972. jan. 13.) vezérőrnagy, 1944. nov. 1-től vezérezredes. 1940. márc. 1-től 1941. nov. l-ig az 1. gépkocsizó dandár parancsnoka. 1942. okt. 1. és 1944. okt. 16. között az 1. páncélos hadtest megbízott, majd kinevezett parancsnoka. 1944. okt. 16. után a 2. hadsereg parancsnoka, majd a honvédség németországi főfelügyelője. Vörös János vitéz, nemes (Csabrendek, 1891- márc. 25. - Balatonfüred, 1968. júl. 23.) vezérőrnagy, 1944. máj. 10-től vezérezredes. 1940. nov. 1-től 1941. aug. l-ig a 2. gépkocsizó dandár parancsnoka. Ezt követően 1943. nov. l-ig hadműveleti csoportfőnök a Honvéd Vezérkar Főnökségén, azután a Honvédelmi Minisztériumban anyagi csoportfőnök, majd a II. hadtest parancsnoka. 1944. ápr. 19-től okt. 16-ig a Honvéd Vezérkar főnöke. ' Vattay (Vetter) Antal vitéz (Sopron, 1891. aug. 13. - Budapest, 1966. nov. 2.) vezérőrnagy, 1943. máj. 1-től altábornagy. 1941. jan. 1től 1942. okt. l-ig az 1. lovasdandár, majd az 1. lovashadosztály parancsnoka és lovassági felügyelő. 1944. aug. 17-től 1944. okt. 16-ig a Kormányzó Katonai Irodájának a főnöke és főhadsegéd. A nyilas hatalomátvétel után német, nyilas, majd amerikai hadifogságban volt, ahonnan 1946. június l6-án tért haza. A Jósa András Múzeum Évkönyve XXXIX-XL. 1997-1998. 245-257. 245