A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Hegedűs Ágota: Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században a beregi falvakban

Hegedűs Ágota még az iskola kötelékeiben, s legyenek inkább prédikátorrá. Ugyanúgy előfordulhatott az is, hogy a belső embernek készülők megváltoztatták ebbéli szándékukat, s végül külső emberek lettek. (Láthattuk a kabai tanító esetéből, hogy nem mindig „önszántukból" cselekedtek így). Hogy ez minél ritkábban fordulhasson elő azokkal, akik belső embereknek készültek, a fentebb említett 4. év végén egy Reverzalist írattak alá.

25 Ebben a diák elismeri, hogy ha megváltoztatja hivatásbeli szándékát, akkor munkába állásától kezdve rektori jövedelmének egyharmadát az iskolának (kollégiumnak) adja. Erre azért volt szükség, mert külső embernek menve kevesebb évet kellett volna töltenie a kollégiumban, s az ezen felül tanultak feleslegessé váltak rektori foglalkozásában. A feleslegessé vált tanulás költségeit vissza kellett fizetnie. Kik lehettek tanítók? Tulajdonképpen ez volt az a hivatal, ahova minden társadalmi réteg bejuthatott: a szegény sorból kikerült, de okos fiatalok, s a gazdag, ám tanulni nemigen akaró ifjak is. Számos helyen találkozhatunk e különbözőséggel. Tóth Pápai Mihály 1897-ben kiadott, a tanítóknak szóló „Útmutatás" című könyvéből megtudhatjuk, mik azok a tulajdonságok, melyekkel egy tanítónak mindenképpen rendelkeznie kell. Ezek szerint legyen: - istenfélő - tanítványait szerető - jókedvű - béketűrő - tanításra alkalmas - szorgalmas - okos - szerény ne legyen: - rövidlátó - siket - dadogó - púpos - kancsal - sánta - idős - rossz öltözetű, mert ezekkel a tulajdonságokkal nem fogja tudni magát sohasem megbecsültetni. De nemcsak a külső volt fontos, hanem a viselkedés, erkölcs is. Talán a tanítóság volt az a pálya, ahol ezeket leginkább ellenőrizték. Ennek egyik oka a társadalmi rétegek különbözőségeinek egyensúlyba hozása, másik pedig az, hogy nem mindegy, milyen példát mutat a tanító a tanítványainak. Az oskolamesterek reguláinak 1. §-a is ezt példázza: „Az oskolai tanítóknak mind tudományukra, mind erkölcsökre nézve alkalmatos embereknek kell lenni, ezért minden gyanús társalkodásokat, korhelységet, részegeskedést, káromkodást, csélcsapságot, szükségtelen esküvést, mások alá való áskálódásokat, állapotjukhoz nem illő ruházatokat el kell kerülni."

26 Már a kollégiumi élet során meghatározott volt az öltözködés: eszerint magas tetejű kalapot, fekete vagy fehér gallért, fekete mellényt és nadrágot, sötét 24 Tivadar, 1815. október 30. Ezekhez képest amely, külső állapotra szándékozó Togatus Ifjak mind az eleikbe szabott, mind, különösen a céljokra tartozó tudományokat szembetűnő előmenetellel végezik, emellett bennük erkölcstelenség, ruhába való bujálkodás, és nagyralátás nem tapasztaltatik, énekelni is tudnak, és az iránt, hogy a reájok bízandó oskolákban valamint az éneklés mesterségét, ugy a jó erkölcsöket, kegyességet Isteni félelmet virágoztatni fogják, jó reménységet nyújtanak. 25 Tivadar, 1816. augusztus 25. Minthogy pedig megeshetik, hogy még azok az ifjaink is, kik belső hivatalokra készültek, Académiai Promótiót vévén ezen szándékjoktól elállanak: ennek tehát megakadályoztatására, vagy legalább felesleg vett Beneficiumoknak (adomány) kipótolására elkövetkezendő Reversalist a Tisztelt Rector Professzor előtt a Senior és Contrascriba coramizátiójával (előttemezésével) subscribalni (aláírni) köteleztetnek: Alólírt háládatos szívvel és jó lelki esmérettel megesmérem, hogy én a Debretceni Ref. Collégiumban a nagyobb tanuló ifjak közé számláltatván, (6) esztendők elfolyása alatt Magyarországi Ref. Eklézsiáknak ezen Collegium által adminisztrálódni szokott jótéteményéből lakóhelyemet, szállásomat, taníttatásomat és tápláltatásomat többnyire ingyen vettem. Ezeken kívül más Beneficiumokban is vettem részt, melyekből öltözetet szerezhettem és célomra megkívántató készületeket tehettem. Egyszóval mindazt, amire magamat alkalmatosnak érzem, vagy aminél fogva jövendőbéli szerencsémet reményeihetem ennek az oskolának és ahhoz köttetett Beneficiumoknak köszönvén mindazokért a Tisztelt Ekklézsiáknak vagyok adós, és azok szolgálatomat legfőbb jussal kívánhatják. Mert ámbár akik nem ekklézsiai, hanem más állapotokra is készítik magokat, ezen tanulás helyén vetik meg jövendőbeli előmenetelek és boldogságok fundamentumát, mindazáltal mivel azoknak oskolai futása (hanem ha más szín alatt időt töltvén a Collégiumon nyerekedni, csalni akarnak) kevesebb esztendő alatt végeztetik és kevesebb Benefíciumokat is vesznek, őket egyedül és egyenesen Ekklésiai szolgálatra nem kötelezhetni. De minek utána én nem csak azt az időt, melyben a más hivatalokra való és megkívántató Tudományok tanítódnak, hanem azokat az esztendőket is, melyek az egyházi hivatalokhoz való készületekre vannak kiszabva, a Collégiumban töltöttem, és minden Beneficiumokban részt vettem. Most is pedig oskolaigazgatóságra, mint Académiai Promótiora úgy bocsáttatom, mint aki egyházi szolgálatra fogom adni magamat. Háládatlan volnék, ha igyekezetemet és tehetségemet, tudományomat nem azoknak szolgálatára fordítanám, kikni-k jótéteményéből mindazokat szerzettem. Hogyha azért vagy a más suggalása, rábeszélése, vagy a világi életre való szabadabb vágyás, vagy más egyéb okok ettől a szent szándékomtól eltántorítanának, mivel ebben az esetben a Collégiumi hosszas lakozásom alatt tett Beneficiumok megváltozott szándékomhoz képest felesleg valókká lettek, és méltán úgy tartódhatnak, mint amelyektől olyakat estettem el, kiket az Eklésiák célja szerint illettek volna, mivel továbbá a Collegium Cassájának is, mely annyi esztendők óta szállásomról, tápláltatásomról, taníttatásomról gondoskodott, nem kevés költséget okoztam: tehát szentül kötelezem magamat, hogy a felesleg vett Beneficiumok Compenzációjára (kárpótlására) és a Collegium Cassájának abban az állapotban való tartására, hogy mások is azáltal- szintúgy, mint én- boldogulhassanak, oskola rectori keresetemnek harmadát a Collégiumnak, mint az ekklésiák jótéteményei közsáfárának, és oly közönséges Institutumnak (tanintézetnek), melynek fundusának nem fogyni, hanem szaporodni kell, rectorságom végével a naturáléknak szolgálatom esztendei alatt volt piaci ára szerint készpénzül önként, magamtól háládatosan kifizetem. Feltévén pedig, (amitől az Isten őrizzen) hogy ezen szent és igazságos kötelességnek és háládatosságnak teljesítésében restelkedném, vagy patvarkodnám és megfeledkezném arról, hogy még maradékaim is, kik idővel az eklézsiák jótéteményére - szintúgy, mint én - számot fognak tartani, az én háládatosságomnak természeti büntetésében könnyen részt vehetnének. Jusst adok a Debretzeni Nemes Collegium Nagy Tekéntetű és Tiszteletű Elöljáróinak, hogy a Rectori jövedelemnek harmad részét Via Liquidi Debiti Rectorságom végétől számlálandó Interessével (kamatjával) együtt a legrövidebb úton, a közelebb lévő Magistratualis Tiszt. Törvény szűnés vagy Juristitum ideje alatt is semmi kifogásoknak és venediumoknak hely nem adódván akárhol található javainkból magam és Succesórimon (utódaimon) exequáltassa (végrehajtassa). Tivadar 1812. szeptember 9226