A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Hegedűs Ágota: Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században a beregi falvakban

Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században a beregi falvakban Hegedűs Ágota Az iskola, a tanító mindig fontos helyet töltött és tölt be egy település életében, hiszen a tanító az, aki a gyerekeket 6 éves koruktól formálja, alakítja, hogy majd felnőve megtalálják méltó helyüket a világban. Ezért nem mindegy, milyen ember a tanító: már külsejével, megjelenésével tükröznie kell hivatalát. A mai tanítók mintha megfeledkeztek volna minderről, önmaguk fontosságáról, aminek egyik oka talán az, hogy fogalmuk sincs elődeik életéről, szabályairól. Emiatt választottam ezt a témát, mintegy útmutatást szerezve magamnak is e hivatás helyes gyakorlásáról. A református egyházak irattárai számos levéltári anyagot őriznek, melyet munkámhoz felhasználtam. Ezt az anyagot két részre lehet osztani: a protokollumokra és a jegyzőkönyvekre. A protokollumok a körleveleket tartalmazzák szó szerinti vagy - hoszszabb levél esetén - rövidített változatban. Ezeket általában az esperes vagy a Superintendens adta ki. A jegyzőkönyvek nem sokban különböznek a protokollumoktól, mivel ugyanúgy megtalálható bennük a körlevelek jegyzéke, de ezen kívül a helyi Consistorium által hozott határozatok is. A dokumentumokat a lelkészi hivatalban őrizték. Azonban az iskolák számának és fontosságának növekedésével szükség volt az iskolák számára is külön protokollum létrehozására. Ezt Diószeghy Sámuel 1811. augusztus 27-i körleveléből tudhatjuk meg: „Minden eklézsiában legyen egy protokollum, mely a Fiúiskolában álljon. Tartalmazza: - a 94. canonf, - azokat a felsőbb rendeléseket, amelyek 1795től körlevélben megjelentettek, - ezen kívül minden, a tanítókat és iskolákat illető rendelést." Az anyaiskolák helyzete Területünkön az általános elemi oktatás a XVII. század elején indult meg. A reformáció az egyház feladatává tette az iskolák felállítását. Eleinte papok tanítottak, a XVII. századtól volt általános a rektori tanító. A tanítók a nagy hagyománnyal rendelkező anyaiskolákból kerültek ki. Az anyaiskola fenntartása az egyházkerület egyházmegyéinek - közelebbről az egyházmegyékhez tartozó községeknek - a feladata volt, amelyek minden évben meghatározott összeget fizettek be erre a célra. A fizetés történhetett pénzben és terményben. Ennek fejében kapták az egyes falvak a tanítókat és a papokat. Bereg a többi egyházmegyétől eltérő, különleges helyzetben volt. A Tiszántúli Egyházkerülethez tartozott, melynek központja Debrecen, anyaiskolája a híres Kollégium volt. S bár támogatta a debreceni anyaiskolát, rektorokat mégsem innen, hanem Sárospatakról hozatott, mivel a beregi lelkészek és tanítók nagy része a Pataki Kollégiumban tanult, így kötelességüknek érezték az iskola fenntartását. Bereg kettős terhet vállalt tehát: anyagilag ugyanúgy támogatta a sárospataki kollégiumot, mint a debrecenit. Emiatt aztán sokszor bonyolódtak vitába a beregi lelkészek. Az iskolák fenntartásának másik nagy forrása a legációkból begyűlt adomány volt. A három nagy egyházi ünnepen az anyaiskolák a kerületek falvaiba szolgálatra kiküldték diákjaikat. A legációba menő diák felolvasta az iskola pátensét, amelyben felhívták a lakosok figyelmét az adakozásra. A kisebb falvakban ezt a pátenst a templomban olvasták fel. Ott, ahol több jómódú kisnemes vagy földbirtokos is lakott, személyesen is megkeresték a patrónusokat, akik adományaikat külön-külön - a falutól függetlenül - adták oda a kiküldött diáknak. Évente meghatározott alkalmakkor is kimentek a diákok a „deákok élelmeire" suplikálni. Ám ez a fajta „kéregetés" olyannyira elszaporodott, hogy esperesi körlevéllel voltak kénytelenek korlátozni. „A jó rend megháborítása és eklézsiáink terheltetésére szolgálván a tanuló ifjaknak rendkívül való kéregetése végeztetett a szokásban lévő alkalmatosságokon, úgymint az innepeken az aratási vagy a helyett az őszi szuplikáción és néhol az őszi szüreten kívül. T. Rekt. és eklézsiáink elöljárói sem erdélyi, sem magyarországi oskolák követeit el ne fogadják. És a feljebb említett alkalmatasságokkal is, a két titulus alatt két különböző végekre való kéregetést meg ne engedjék, hanem ha ilyen interdependencia

1 konzisztóriumok arra való engedelmét írásba vagy nyomtatásba látandják."

8 Superintendens = püspök. 2 Consistorium = tanács. 3 Canon = törvény. Mérk, Iskolai prot. 1811. aug. 27. 5 Legáció = a gimnáziumi és a főiskolai hallgatók szolgálattételre kiküldése. Suplikálni = gyűjteni. 7 Interdependencia = kétoldalú kölcsönös függés. 8 Gergelyi anyakönyv 1816.148-149. A Jósa András Múzeum Évkönyve XXXIX-XL. 1997-1998. 223-243- 223