A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere

Virágfakadás jellege miatt feltétlenül a női minőség megjelenítője - mintha egy másik, kisebb növény jelenne meg két levéllel és szárral, amely fölött, talán e növényke virágaként ott lebeg a férfi minőséget hordozó mag. A „virág" körülpöttyözése itt is a fokozott vitalitás és a folyamatszerűség jelzője, de ezen túlmenően az organikus kibontakozás lázas vibrálását, a szerelmi érzés izgalmát is kiválóan érzékelteti. Még két olyan alakzatpár van tojásunkon, amelyek ugyan lényegi különbségeket mutatnak, mégis egy fontos azonosságuk - nevezetesen kettősségük - indokolttá teszi, hogy együtt vizsgáljuk őket. A tojás vízszintes felezővonalán elhelyezett, hat körből kialakított két ornamentum több szempontból is jól láthatóan eltér ábránk egészétől. Mindenekelőtt a „virág" és a háromágú alakzatok fokozott vitalitásával, folyamatszerűségével szemben e formák teljes mértékben élettelennek, statikusnak, merőben geometrikusnak hatnak. Centrális elrendeződésüknél fogva (egy kört öt másik vesz körül) egyfajta stabilitást, kiegyensúlyozottságot, önmagukba zártságot tükröznek; szemmel láthatóan elütnek a minta (sőt a tojás teljes mintázatának) egészétől, nincsenek organikus kapcsolatban az ábra többi részével. Élettelen, egymás számára pusztán kiegyensúlyozást jelentő felei egy szimmetriának, s ilyen módon egyfajta neutrális kettősséget képviselnek. Ha most összevetjük őket a „virág" fölött megjelenő kettőssel, akkor igen lényeges különbségeket tapasztalhatunk. Először is, mint fentebb már említettük, a háromágú ornamensekre vibráló életszerűség jellemző, amit körülpötytyözésükön kívül az is jól érzékeltet, hogy formájukkal a repülés, szárnyalás képzetét keltik. Másik, sokkal lényegesebb eltérés, hogy noha alakjuk egyforma, egy apró, de nagyon lényeges mozzanatban mégis különböznek: a jobb oldaliban ugyanis megjelenik a férfi minőséget reprezentáló mag! Ezzel egyértelművé válik, hogy a két alaknak nemcsak a „virághoz", hanem egymáshoz is köze van: méghozzá úgy, hogy egy „különnemű" párt alkotnak. A két kettősség tehát alapjában különbözik egymástól: míg a körökből felépülő formák egy minősítetlen, semleges, pusztán matematikai kettősséget képviselnek, addig a háromágú alakzatok egy minősített - kvalifikált! - párosságot reprezentálnak. A kétféle kettősség jelentőségében és hangsúlyosságában is eltér egymástól; a semleges „páros", mivel nem szerves része az ábrának, a tojás egésze szempontjából csupán korlátozott jelentőséggel bír, amely inkább csak a másik „párossal" való összevetésben nyilvánul meg. Viszonyuk a legegyszerűbb figurális megformázás eszközével két különböző állapotot fejez ki, amelyet egy folyamat - a kibontakozó „virág" - köt össze: a két semleges, pusztán mennyiséget (kettősséget) hordozó elemből a szerelem folyamatában, az egymással való egyesülés révén válik élő és egymással áthatott „lény", valódi pár; a szerelem izzása kell ahhoz, hogy önálló arculatot, önálló életet nyerjenek. Igen érdekes és a maga egyszerűségében is rendkívül sokatmondó ez utóbbi „páros" képi megjelenítése. A jobboldali alakzatban ugyebár nyilvánvaló a férfi minőséget szimbolizáló mag jelenléte, sőt az is jól kivehető (elsősorban a jobb szélső „levélforma" tökéletlen „besatírozása" miatt), hogy az ornamenst éppen e mag megrajzolásával, abból kibontva kezdte „írni" készítője. Csakhogy egy alaposabb vizsgálat során észre kell vennünk, hogy a másik alakzat ugyanevvel a technikával, vagyis a mag előzetes megrajzolásával készült, s az így furcsa módon a női félnek is része lett! Lényeges eltérése azonban a „férfimagtól", hogy telítettsége miatt beleolvad a forma egészébe, nem különül el attól - így csupán rejtetten, leplezett módon van jelen benne, mintha csak az alkotó szemérmesen el akarta volna rejteni szemünk elől. Vagyis a férfi minőség benne van a nőiben, ami csakis azt jelentheti, hogy akár konkrét, akár átvitt értelemben megtermékenyítette a nőit, teljes mértékben átjárta és áthatotta azt, elkülöníthetetlen részévé válva így párjának! A két ornamens további részének, a magokra rajzolt három - leginkább talán levélre vagy szárnyra emlékeztető - formának is igen lényeges szerepe van. A tojás túlsó felén a férfi és a női minőség principiálisan, végső lényegénél megragadva jelenik meg. Azzal, hogy az alkotó itt hozzáad valamit a „puszta" magokhoz, mintegy „felöltözteti" őket, az amott egyetemes érvénnyel megfogalmazott férfi és női princípiumnak tulajdonképpen önálló létezést, konkrétabb és személyesebb jelleget ad; az eddigi principiális formák tehát a szerelmi egyesülés, kibontakozás következményeként itt végre testet öltenek. A három „ág" rendeltetése első megközelítésben egyaránt lehet egy magból kisugárzó, kinövő tartalom jelölése, ugyanakkor pedig valamiféle hordozó-röptető funkció szimbolizálása is. A teljesen egyéni módon megalkotott alakzatok realisztikusan nézve leginkább egy zsenge, kileveledzett növényhez vagy egy háromszirmú virághoz hasonlítanak, hatásukban azonban sokkal inkább egy szárnyaló, felfelé törekvő „lény" képzetét keltik, aki - szó szerint véve is - „szárnyakat kap" a szerelem boldogságától. A három szárnyacska a maga felfelé nyitottságával roppant egyszerűen és igen eredeti módon képes érzékeltetni a szerelemtől elbódult, egymás lényével átitatott „pár" örömtől repeső lelkiállapotát, s belső telítettségük által inspirált felfelé törekvését. Talán az sem véletlen, hogy a párnak éppen a „nő tagja" van feljebb, hiszen a nő alkatánál fogva sokkal emocionálisabb, „szárnyalóbb", mint a férfi; s arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a tojás készítője minden bizonnyal egy szerelmes fiatal lány volt, aki saját túláradó érzelmeitől vezérelve éppen a maga - személyesen is átélt - lelkiállapotát, végső soron pedig saját magát jeleníthette meg e szárnyaló ornamensben. Végezetül ejtsünk szót külön is a körülpöttyözésről. Mint már többször említettük, a kontúrok pontozással való kiemelése az életszerűség és egyben a folyamatszerűség kifejezője. A kettő szorosan összetar181