A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Istvánovits Eszter: A szarmaták és a kos. Adatok a Kárpát-medence szarmatáinak hitvilágához

Istvánovits Eszter Irodalom ABAJEV 1958. В.И. Абаев: Историко-этимологический сло­варь осетинского языка. I. Москва- Ленинград 1958. BARKÓCZI-CASTIGLIONE-SZABÓ-SZENTLÉLEKY 1977. Ladislas Barkóczi-Ladislas Castiglione- Nicolas Szabó-Tihamér Szentléleky-Jean-Georges Szil­ágyi: Art antique au Musée Déri de Debrecen et dans d'autres collection hongrois. [Antik művé­szet a debreceni Déri Múzeumból és más magyar gyűjteményekből.] Bulletin du musée Hongrois des Beaux-Arts. 48-49.1977.5-47., 179-200. BARTHA 1996. Ö. Bartha Júlia: Az anatóliai törökök temetkezési szokásai. [Beerdigungsbräuche der anatolischen Türken. Burial Customs of the Turkish in Anato­lia.! Studia Folcloristica et Ethnographica 37. Deb­recen 1996. BELLA 1896. Bella Lajos : Római leletekről Sopronban. ArcbÉrt 16.1896.255-259. BESSZONOVA-RAJEVSZKIJ 1977. C.C. Бессонова-Д.С. Раевський: Золота плас­тина Í3 Сахшвки. [Золотая пластина из Сах­новки.] Археологгя 21.1977.39-50. BONIS 1977. Éva В. Bonis: Das Töpferviertel am Kurucdomb von Brigetio. [A brigetioi kurucdombi fazekas­telep.] FA 28.1977.105-142. BORZSÁK 1982. Borzsák István: Népmese? Királytörténet? Rituális dráma? MTA I. Oszt. Közi. 33. 1982.103-110. BORZSÁK 1994. Borzsák István: Dragma I. Válogatott tanulmá­nyok. Telosz Kiadó, Budapest 1994. FEKETE 1959. H. Fekete Péter: Vid középkori falu története, ré­gészeti leletei. A Hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum Kiadványai V. Hajdúböszörmény 1959­GAMBER 1964. Ortwin Gamber: Dakische und sarmatische Waf­fen auf den Reliefs der Traianussäule. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 60.1964.7-34. GRANTOVSZKIJ 1970. Э.А. Грантовский: Ранняя история иранских племен Передней Азии. Москва 1970. GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994. И.И. Гущина-И.П. Засецкая: „Золотое клад­34 A két nép ilyen jellegű kapcsolata ma még tisztázatlan. Figyelemre méltó azonban, hogy - ugyancsak a XIV. századtól - az anatóliai törökök egy csoportjánál kimutathatóak ló és kos formájú sírjelek, amelyek kizárólag a közösség kiemelkedő tagjainak jártak. A szo­kás eredete Közép-Ázsia felé mutat (BARTHA 1996.106-110.). Azerbajdzsán területén ugyancsak a XV. századtól - ha nem korábban­tói - általánosan elterjedtek a kos alakú sírkövek (SICARD 1971.276-277.). 35 A sztyeppe iráni népei és a szászánidák közti szoros kapcsolatnak nem egyetlen megnyilvánulásáról van szó. Erre vonatkozóan ld. ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997! 36 Elsősorban a Don deltáját és tágabb környékét kell itt kiemelnem, ahonan egyébként kos alakú edények is idézhetók szarmata temet­kezésekből. mazó „Firi"-nek (a tenyészkosnak) (KUZNYECOV 1974.88.). Az iráni farn kultusz (és kos alakú megjelenítése) nyomai az iszlám térhódítása ellenére máig kimutat­hatók Közép-Ázsia népeinél (elsősorban a tadzsi­koknál). Az iráni szomszédságban élő török népek körében analóg fogalom az ótörök qut (LITVINSZKIJ 1968.106-108., TOPOROV 1988.558. // 123.). 34 A kos fent bemutatott preferálásának magyaráza­taként a szarmaták/alánok körében a fentiek fényé­ben az ún. farnah (x var ^ na ^ „kultusza" kínálkozik. (LITVINSZKIJ 1968., BORZSÁK 1982.). Összefoglalás Mint a fentiekből láthattuk a farnah (xvarwab) kultusza, hite széles körben elterjedt az iráni népek körében. Részben maga a farnah szó, részben az uralkodói ideológia legfontosabb szimbólumai ha­sonló formában kimutathatók a szkíta/szarmata/alán kultúrában és a szászánida Perzsiában egyaránt. 35 Ezek a kapcsolatok, gyökereik és megnyilvánulásaik még további kutatásokat igényelnek. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a szar­mata/alán temetkezések mellékleteként feltűnő ko­sok, a kos füles edények, a kos ábrázolások (pl. si­sakon) és esetleg a kos áldozat egy meglehetősen ősi, iráni ideológiai képződmény, a farn - a hata­lom, az erő, a gazdagság, az uralkodói pompa, sze­rencse, jólét stb. - kultusszal hozható összefüg­gésbe. A hajdúböszörményi sírlelet alapján a farn/ Xvarmah hite - nyilvánvalóan a hozzá kapcsolódó további elemekkel (ld. a szkíták égből hulló arany­tárgyait vagy a perzsák napkultuszát, csészéjét) együtt - a Kárpát-medence szarmata népessége kö­rében is élt. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a ko­sok a sztyeppéi szarmata temetkezésekben viszony­lag szűk időkeretek közt (a kosok zömének készíté­si ideje a II. század, a sírokat pedig az I—III. századra keltezték) jelentek meg. E lelethorizont leleteinek (pl. ún. szarmata csatok, „mágikus" kardcsüngók stb.) egy része 3 egyértelműen kapcsolatba hozható a kárpát-medencei szarmaták egy csoportjával (KUL­CSÁR 1998.). A vidi szarmata asszony - kos alakú edénye alapján - ugyancsak ehhez, a keletről érkező csoporthoz tartozhatott. 148

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom